Lassan itt a szokásos évi buzivonulás. A liberálisok ilyenkor ujjonganak és az elfogadás zászlaja alatt, támadják a másképp gondolkodókat, azokat, akik a normalitás útját követnék. Ez a nagy liberalizmusuk. De vajon mi ennek az egésznek a háttere? Olvasónk, a Betyársereg szimpatizánsa, kicsit a történet mélyére nézett. A PRIDE valódi története.
Egész Európa és a fél világ felhördült az 2014-es Eurovíziós dalfesztivál eredmény hirdetésekor, a félig férfi, félig nő vagy a fene tudja milyen élőlény pajzsra emelése kapcsán. Minden gondolkodásra képes lakos tisztában volt vele, ez nem a dalnak, hanem az általa képviselt beteges világszemlélet és az azt körbevevő üzletág győzelme volt. Ne ragozzuk, ez a keresztény EU lakosságának szembeköpése, megalázása, legyőzése és a beteg, romboló erők diadala a TÖBBSÉG felett. Egy ráerőltetett tolerancia, amit a békesség kedvéért eddig a fejlett országok dogozó, adót fizető lakossága elfogadott. Elfogadott nyíltan, de ahol lehetett még és ahol lehet manapság is, az otthon biztos falai között gyermekeit nem erre neveli. Mondom az otthon falai között – milyen szomorú. Amikor a kisebbség természetellenes életmódja a kritizálhatatlan, amikor a történelem változtatható a mindenkori uralkodó osztály kénye-kedve szerint.
Több liberális (-nak mondott) emberrel kerültem szócsatába az elmúlt pár napban, akik csak addig voltak toleránsak, liberálisak, ameddig elfogadtam mondandójukat. Később már Ők is kirekesztőek, a MÁSságot elutasítóakká váltak, hisz én voltam számukra a MÁS és ezt Ők már nem tudták elfogadni. Érveltek jobbról, érveltek balról, de a végén csak én lettem a tényekkel alátámasztott szavaimmal
a kirekesztett. A hazugság, mindig hazugság marad, de egyszer napfényre kerül, ezt most köszönöm libsi „barátaimnak”.
A PRIDE jelentése büszke, de behelyettesíthetjük a magyar gőgös, felfuvalkodott, akár a pökhendi szavunkkal is. Milyen érdekes, szembeköpése ez, a felvonulást ellenzők vagy csak az egyszerűen félrenézők táborának. Boldogan menetel a fizetett menetoszlop, sokan világszerte várják a szereplés, a jó buli, a pénz lehetőségét. A szponzor boldog, eléri célját mindenhol, igaz, egyszer-egyszer szétkergetik Őket, a lényeg, beszéljünk Róluk és mi megtesszük. Rombolásra mindig van pénz, kifogyhatatlanul. Sajnos azt kell tapasztalnunk, egy hazug világ, megvezetett, de sokan hazug polgárai vagyunk. Hazugok, nem csak magunk felé, hanem a külvilágnak, de legfőképp gyermekeinknek hazudunk. Hazudjuk, hogy ez normális, ezt el kell fogadni, régebben azt mondtuk, ez egy betegség, mára divattá vált. Divattá, mert akkor is hazudtunk, félre néztünk. Talán azt gondoltuk, ha nem látjuk, nem létezik, elmúlik magától, mint a szúnyogcsípés helye. Nem múlt el, sőt, fekély nőtt a helyén, a társadalom gyilkos kelésévé vált. A félrenézés, a szerényen lesütött fej ezt eredményezte a kisebbség hatalmát, egy orbitális hazugságot nagy reklámmal, melyet a kisebbség elfogadtatott a többséggel és már a fejére is nőtt. Pökhendien gőgös felvonulás, amely egy 1969. június 28.-i esemény egy éves évfordulóján indult útjára New York városában. Apropóját a Christopher utcai Stonewall Inn nevű bárban történtek adták, mely helyen a békésen iszogató közösségre rárontott a helyi kirekesztő rendőrség és félig agyonverték Őket. Ekkor Ők úgy döntöttek, Nekik nem szabad többet a háttérbe vonulni, Ők megmutatják magukat ország-világ előtt egy felvonuláson, melynek legyen neve PRIDE PARADE. Egyre több országban szerveznek mára ilyen eseményeket, kisebb- nagyobb sikerrel, Budapest is otthont ad ennek, hála Istennek idén nem június 4-én. Hazug világunk egy újabb hazug cselekedete. A 60-as, 70-es évek Amerikája jelentette a szabadságot az egész világnak. Sokan mondják, akkor Amerika még Amerika volt. Az élvezeti cikkek, a kocsik, de legfőképp a szerelmi szabadság jellemezte ezt az időszakot. Mondhatni, mindenki azt csinált, amit akart, ha betartotta az elemi együttélés szabályait, ami manapság annyira háttérbe szorult. Ebben a miliőben verték volna szét másságukért az embereket egy olyan bárban, ahol senkit nem provokálva nyugodtam iszogattak? Ugye kicsit furcsán hangzik, mert ez nem csak furcsa, de egy hatalmas hazugság is. Hazugsággal kell alátámasztani, mert a jóérzésű ember elfogadó, félrenéző vagy csak egyszerűen hiszékeny.
New York államban 1960- ban TÖRVÉNYILEG legalizálták a homoszexualitást. Ez kicsit furcsán hangzik, de ezzel komoly védelmet kapott ez a fajta szexuális szokás. Itt kell megemlíteni, ekkor még az USA gyakorlatilag egy kirekesztő, fajgyűlölő. apartheid társadalom volt, ahol a hetero, keresztény, fehér dolgozó, adót fizető lakosság megbecsült szereplője volt a társadalomnak, rájuk épült az ország az élősködők háttérben szervezkedtek. Keresték a nagyobb nyilvánosságot, címlapra kerülési lehetőséget. Az ördög kezdte kinyújtani csápjait, kereste híveit az aberráltak és a minden korban csak rombolni akarók között. Az elmúlt pár évtizedes történelmünk igazolta, jól dolgozni, ellenünk. Nos, az új törvénnyel éltek és természetesen azonnal vissza is éltek az érintettek, de jó üzletet látott benne a Maffia is. Abban az időben NYC ezen részét a Genovese család tartotta ellenőrzése alatt, többek között az illegális ital, cigaretta kereskedelmet. Fentebb nevezett Stonewall Inn nevű bár természetesen az ellenőrzésük alá tartozott, Ők szállították az árut, valamint a kimérésben is aktívan közreműködtek. Nagy mennyiségben fogyott a szesz, ma úgy mondanánk, a számla és online gépek kihagyásával, ezért a parkoló autókat használták raktárnak. A bár italengedéllyel nem rendelkezett, melyet a mai napig komolyan vesznek az országban. Gyakorlatilag, ha valaki alkohol licence nélkül dolgozik, büntetése a kábítószer kereskedő verdiktjével lesz egyenlő, ez akkor annyiban volt más, hogy a kábítószert nem üldözték annyira, lásd AlCapone esetét. Poharakat csak hátul tudták mosni, a pultban nem volt víz. Többen betegedtek meg a hepatitis vírusától a rossz egészségügyi körülmények miatt. A higiéniára a maffia nem sokat adott, az alkohol fertőtlenít, gondolhatták. Hiába a törvény, attól még a másságot sok helyen nem tolerálták az emberek, sokakat lehetett zsarolni szexuális orientáltságuk, vagy csak sima aberrációjuk miatt. Több politikust, közszereplőt zsaroltak, így nyertek nem csak pénzt, hanem politikai befolyást is a gengszterek, ezzel veszélyeztetve a fennálló rendet, a regnáló politikus elit hatalmát.
Valamint hiányzott a mindig éhes állami apparátusnak a bevétel, az olaszok nem szeretnek adót, áfát, közterheket fizetni, ezért egy jól összehangolt akció alkalmával kivonultak a szervek, ebből lett a csetepaté. Természetesen nem egy kocsmát akartak tönkre tenni, a jelenséget kívánták ebben a formájában a legális keretek közé szorítani. Lehet a törzstagok rágtak be, lehet a gengszterek hitték magukat elég erősnek, már nem tudni. A „hatalmas” verekedés eredménye néhány letartóztatás és pár karmolás lett. A kocsma bezárt, majd újra nyitott és egy év múlva világ körüli útjára indult az egyik szemfényvesztés. A bár még mindig működik, emlékhely lett, múzeum, ha tudjuk az igazságot, hogy ez egy orbitális hazugság mementója, mely a mai embereket irritálja, és csak gyűlöletet szít, amely ellen Ők a liberálisnak hazudott, a kirekesztés és a gyűlölet ellen harcolók tesznek a legtöbbet, mert rombolásra mindig van pénz, akarat és fizetett zsoldos.
(Betyársereg, http://gvshp.org/blog)
