Bergoglio éppen most építi le a római katolicizmus maradványait Európában, mégpedig a nyája fokozódó közönye mellett, amit az is bizonyít, hogy egyre kevesebben kíváncsiak a különböző vatikáni szeánszaira. Ugyanakkor, teljesen érthető módon, ő a legnépszerűbb pápa a média, a zsidóság (Ronald Lauder dixit) és bizonyára a muszlimok körében is. A blődlijeivel Jordánt lehetne rekeszteni, és joggal merül fel a kérdés, hogy vajon direkt csinálja, vagy gyárilag csúszik nála a kuplung.
Amikor például újságírók Hamel atyáról faggatták, arról az idős katolikus papról, akit mise közben, a saját templomában mészárolt le 18 késszúrással két dzsihadista az Iszlám Állam nevében, csak az alábbi mélyenszántó ostobaságra telt tőle: „Nem szeretek iszlám erőszakról beszélni, mert az újságokat lapozgatva mindennap erőszakot látok még Olaszországban is, ki a menyasszonyát öli meg, ki az anyósát… és ezek megkeresztelt katolikusok! Erőszakos katolikusok. Ha iszlám erőszakról beszélek, akkor beszélnem kell katolikus erőszakról. (…) Egy dolog igaz: úgy hiszem, hogy majdnem mindig minden vallásban létezik egy kis csoport fundamentalista. Nálunk is van. Amikor a fundamentalizmusnak sikerül ölnie… de ölhetünk a nyelvünkkel is, ahogy Jakab apostol mondja, nem én mondom. Késsel is lehet ölni, nem? Azt hiszem, hogy nem igazságos az iszlámot az erőszakkal azonosítani, ez nem igazságos és nem igaz.” (Pape François: „Si je parle de violence islamique, je dois parler de violence catholique”, lefigaro.fr, 2016. július 31.)
Ezzel sikerült überelnie egyik korábbi „aranyköpését” is, miszerint „a világ háborúban áll, mert elvesztette a békét.” (Sic!) Majd jön a se füle, se farka magyarázat, imigyen: „Amikor háborúról beszélek, komolyan háborúról beszélek, nem vallásháborúról! Minden vallás a békét akarja, és a háborúkat a többiek akarják… az érdekháborúk, háborúk a pénzért, a természeti erőforrásokért, a népek fölötti uralomért.” (Assassinat du Père Hamel: „Le monde est en guerre, car il a perdu la paix”, déplore le pape, famillechrétienne.fr, 2016. július 27.)
Ez a pápa dél-amerikai jezsuitaként valójában egy Európa-ellenes ideológiát követ, amelynek legfőbb célja: szánakozásra és bűntudatra kényszeríteni az európai és katolikus közvéleményt a „migránsok” érdekében, hiszen – a tipikus szélsőbalos zsargont visszhangozva – szerinte „mindnyájan migránsok vagyunk”. A pápa számára Európa nem egy faj és egy civilizáció, hanem „az emberi jogok” bölcsője, ezért egy mindenféle bevándorlásra nyitott Európáért lobbizik, a fajilag fehér országok eszméjét viszont elviselhetetlennek tartja. Rómában például Jézus Krisztus szerepében tetszelegve a tévékamerák előtt afrikai és arab bevándorlók lábait mosta és csókolgatta. A kép azután bejárta az egész világot és az üzenete világos volt mindenki számára: gyertek csak nyugodtan, ti vagytok az uraink, és mi vagyunk a lábaitok előtt.
Miután korábban már kijelentette, hogy „a migránsok értékes kultúrát hoznak Európába” (Pape François: les migrants apportent „une culture précieuse” en Europe, lepoint.fr, 2016. január 17.); hogy az „iszlám értékei konstruktívak” (A 8000 mètres d’altitude, François lance ses bombes du relativisme de destruction massive: les valeurs de l’Islam sont constructives!, media-presse.info, 2015. december 2.); hogy „a Korán a béke könyve és az iszlám nem egy erőszakos vallás” (Bergoglio : Le coran est un livre de paix et l’islam n’est pas une religion violente, lesobservateur.ch, 2015. szeptember 26.). Jellemző módon alig választották pápává, az első útja Lampedusa szigetére vezetett afrikai „menekülteket” ajnározni, bocsánatkérésre ösztönözve a nyugatiakat „annyi sok közöny” miatt, amelyet szerinte irántuk tanúsítanak. (Le pape François: „Demandons pardon pour tant d’indifférence”, lefigaro.fr, 2013. július 8.) Ilyesmit hallva az embernek megáll az esze. Ezek a pápai nyilatkozatok nemcsak igaztalanok, de perverzek és hazugok is. Ki menti meg és fogadja be az illegális bevándorlók egymást követő hullámait? Az európaiak. Kik azok a mohó embercsempészek, akik alkalmanként a tengerbe lökik őket? Afrikai és arab fajtársaik és hitsorsosaik. A pápa szavai egyszerűen szégyenletesek.
Bergoglio a dél-amerikai klérusban nagyon befolyásos „határok nélküli”, kozmopolita ideológia híve, amely a múlt század hatvanas éveiben alakult ki a trockizmus hatására. Ez az ún. felszabadítás teológiája, amelynek szellemében a pápa nemrég azzal az abszurd szentenciával rukkolt elő, miszerint „a határok megosztottságot, és előbb-utóbb konfliktusokat okoznak”. A valóság ezzel pontosan ellentétes: a konfliktusokat a népek keveredése generálja, a békét pedig az áthatolhatatlan határok és a faji-etnikai homogenitás garantálja. Teológiailag Ferenc pápa ahhoz a jezsuita iskolához tartozik, amely politizálja és deszakralizálja a katolikus vallást, és a kizárólag spirituális téren érvényes katolikus univerzalizmust (minden ember az egyisten gyermeke) politikai kozmopolitizmussá változtatja, a határok eltörlését, a szabad migrációt és a népek keveredését prédikálva. Ez a fajta kozmopolitizmus azonban „unfair”, mert öngyilkos módon kizárólag a fehér faj és az európai civilizáció ellen irányul.
Bergoglio azonban – sportnyelven szólva – akkor rúgja el igazán a pöttyöst, amikor Európa „megtermékenyítésére” ösztönzi a harmadik világbeli honfoglalókat, Sárához, Ábrahám feleségéhez hasonlítva földrészünket. Sára már terméketlen, és amikor elmúlt 70 éves, a korabeli szokások szerint feleségül adja a rabszolgáját Ábrahámhoz, hogy az fiút nemzzen neki. Aztán csodálatos módon, 90 évesen, neki is sikerül fiút szülnie. Ettől az épületes bibliai történettől ihletetten Bergoglio úgy véli, hogy „Európa olyan, mint Sára, aki először megijed, de aztán titokban mosolyog”. A pápa tehát azt reméli, hogy Európa végül majd „titokban rámosolyog” a migránsokra, akik szó szerint tovább „színesítik” majd az európai társadalmakat. (Francesco: „Il mio abbraccio ai fratelli ortodossi”, corrieredellasera.it, 2016. február 8.) Montesquieu szerint „a pápa régi bálvány, akit megszokásból tömjéneznek”. Ferenc pápa tesz róla, hogy sok más katolikus hagyománnyal együtt ez is eltűnjön.
(Gazdag István – www.demokrata.hu)
