Az egyik német lap beszámolója szerint a tavaly Németországba érkezett (hívott) több mint egymillió migránsból ötvennégy (54!) dolgozik a harminc legnagyobb német konszern valamelyikénél. Ugyanez a lap megírta azt is, hogy a migránsoknak meghirdetett kétezer-ötszáz gyakornoki helyből ötszáz van betöltve.
A német kormányszóvivő nyomban reagált a felettébb kínos hírre, és közölte, hogy igen-igen, de hát a német gazdaság mégsem csak a harminc legnagyobb német konszernből áll, ott vannak még a kis- és középvállalkozások is.
Igen, azok tényleg ott vannak. És a felmérések szerint ezek közül minden tizedik foglalkoztat migránst, jellemzően egyet.
Jó tudni ezeket a számokat. Azért jó tudni, mert ezek a számok hamar zárójelbe teszik az Európai Unió vezetőinek és a jelenlegi német vezetésnek hagymázas látomásait, bicskanyitogató hazugságait. Nevezettek ugyanis egyfolytában azt hangoztatják, hogy az elöregedett Európának óriási szüksége van a migránsokra vérfrissítés céljából (ezt a német igazságügy-miniszter volt szíves közölni), továbbá azért, hogy betöltsék a munkaerőpiaci hiányokat, hogy „legyen, aki megtermeli a nyugdíjakat”. S azt is hallottuk elégszer, hogy a migránsokra fordított pénz gyorsan megtérül, hiszen amint belépnek a munkaerőpiacra, egyszersmind adófizetőkké és fogyasztókká válnak. A Daimler-Benz elnöke körülbelül fél évvel ezelőtt pedig egyenesen így nyilatkozott a migránsokról:
„Mi évek óta erre a fiatal és motivált munkaerőre vártunk.”
Érdemes volt várni! Lám-lám, máris ötvennégy ragadta meg a munka végét, nagyjából másfél millióból. Elmondhatjuk hát, hogy ez remek arány. Sőt, végezhetünk egy kis számítást is. Hiszen éppen most jelentette be idehaza a Gyáriparosok Szövetsége, hogy Magyarországon kétszázötvenezer (250 000!) szakmunkás hiányzik. Nosza! Pótoljuk ezt a hiányt migránsokkal! S végre van kiindulópontunk a számítások elvégzéséhez. Mert ha nagyjából másfél millió migránsból egy év alatt már ötvennégy munkára fogható, akkor… Akkor állítsuk fel az aránypárt:
Ha 1,5 millióból 54, akkor mennyiből 250 000? Keresztbeszorzunk, x-szel szemben lévő taggal osztunk, ugye, ha jól emlékszem. Nos, alig 6,9 milliárd migránst kell befogadnunk, és máris meglesz a 250 000 hiányzó munkáskéz! Vagyis ha beengedjük a Föld nevű bolygó rajtunk kívül élő teljes lakosságát, azonnal meg tudjuk oldani a gyáriparosok minden munkaerő-problémáját. Az a baj, hogy Németországból állítólag lényegesen több munkáskéz hiányzik, úgyhogy mai tudásunk szerint a németeknek a Föld teljes lakosságán túl jelentős számú marslakót is be kell fogadniuk, ha szeretnének maguknak nyugdíjat.
Persze, vannak örök elégedetlenkedők, a kákán is csomót keresők, akiknek semmi sem jó. Azok mindjárt felteszik a kérdéseiket arról, hogy ez így nem ráfizetéses-e, mert hát mégiscsak el kell tartanunk a Föld teljes népességét ahhoz, hogy hozzájussunk kétszázötvenezer munkáshoz. (A németeknek ezenfelül még marslakókat is el kellene tartaniuk…) Ez a gondolkodásmód a maradiság csimborasszója. Mert itt van például a másik hír Németországból, ami rávilágít arra, hogy teljesen felesleges emiatt aggódni. Lássuk a hírt:
„Egyre több a szexuális indíttatású támadás a németországi strandokon és fürdőhelyeken, írja a Bild a düsseldorfi rendőrség belső levelezésére hivatkozva.
Egy e-mailben arról tájékoztatták a rendőröket, hogy az utóbbi időben jelentősen megemelkedett a strandokon elkövetett szexuális bűncselekmények száma. A támadásokat általában fiatalokból álló csoportok követik el. A belső levelezésben az is szerepel, hogy »az elkövetők legnagyobb része bevándorló«.
A rendőrség megerősítette, hogy létezik ilyen belső jelentés. A hatóság lépéseket akar tenni annak érdekében, hogy a jövőben jobban tudja azonosítani a tetteseket. Akit elkapnak, arról a helyszínen fényképet kell készíteniük a rendőröknek.
A kölni tömeges nemi erőszak óta több olyan eset is történt Németországban és Ausztriában, amikor az országba menekültek uszodában, fürdőben fiatal lányokat vagy fiúkat molesztáltak.”
Akik ebben a hírben is csak a negatívumokat képesek látni, azok elfeledkeznek a lényegről. Arról, hogy az uszodákban és a strandokon lányainkat (fiainkat) és asszonyainkat megerőszakoló migránsok mindenképpen ott kell legyenek az uszodákban és a strandokon. S hogy ott legyenek, ahhoz jegyet kellett vegyenek. S ha már ott vannak, akkor isznak üdítőt és esznek is valamit, mert nem lehet étlen-szomjan erőszakolni. Vagyis az uszodáinkban és a strandjainkon a lányainkat (fiainkat) és asszonyainkat megerőszakoló migránsok is fogyasztók, és ez jó! A strandokon és uszodákban működő büfétulajdonosok és fagyiárusok mindenképpen nyertesei ennek a bulinak, ehhez pedig igazán el kell tudjunk viselni némi kellemetlenséget. Mint a régi viccben.
Kohn és Grün sétálnak az utcán, és találnak egy friss kutyaszart. Kohn kérdezi Grünt: – Te, Grün, száz dollárért megennéd? – Hát persze…– És megeszi. Kisvártatva találnak egy másik adag kutyaszart, most Grün teszi fel a kérdést: – És te, Kohn, megennéd száz dollárért? – Hát persze… – És megeszi. Kicsit sétálnak még, akkor megállnak, és így szól Grün: – Te, Kohn, mi végül is tiszta ingyen megettünk egy-egy adag kutyaszart, mi nem vagyunk normálisak! Mire Kohn: – Nem érted a lényeget, Grün. Hát közben generáltunk kétszáz dollár forgalmat!
Nagyjából így állunk most. És már van ötvennégy (54!) keményen dolgozó migránsunk!
(Bayer Zsolt – www.magyarhirlap.hu)
