Betelepített cigányok háborúja Rózsa Sándor földjén

Az elmúlt két esztendőben évente sok száz cigány érkezik Erdélyből a Zákányszék és Ruzsa körüli tanyavidékre. A cigányok szinte kivétel nélkül az erdélyi Maros megyéből jönnek erre a történelmileg Szegedhez tartozó alföldi tájra, amely egykor Rózsa Sándorék fészke volt. Magyarország legkiterjedtebb tanyavilága valamikor hivatalosan Szeged szabad királyi város felségterülete volt, a valóságban azonban mindig a magyar betyárok uralták. Innen indult diadalútjaira vagy éppen a déli végek védelmében szerbverésekre a betyárkirály Rózsa Sándor 150 rettenthetetlen lovasbetyár élén. Ezen a vidéken a mai napig él a puszta törvénye, annak ellenére, hogy a kommunista évtizedek alatt mesterséges falvakat is kialakítottak itt, próbálták kolonizálni a tanyák népét. Csak hellyel-közzel sikerült ez nekik. Az itt élők ma is kőkemény emberek, akik a homokon – a magyar sivatagban - verítékkel dolgoznak meg a betevőért. Errefelé a nyílt, egyenes beszéd a divat, aki simlis, csaló, helyezkedő annak nincs maradása. A kemény pusztai magyar embernek könnyen eljár itt ma is a keze, de több száz éve mindig maguk között szeretik rendezni a nézeteltéréseket. Nem véletlen, hogy ezen a vidéken soha egyetlen cigány sem vetette meg a lábát. Egészen mostanáig.
A jelenség egyébként az ország számos helyén megfigyelhető, de ebben a tanyavilágban különösen szembeötlő. Zákányszék belterületi és tanyai lakosainak a száma például kétezer fő, s ehhez érkezett becslések szerint legalább 200 cigány Erdélyből. Az Európai Unióhoz való csatlakozás ugyanis lehetővé tette, hogy szabadon jöhessenek, s nem mi vettük vissza ezáltal Erdélyt, hanem úgy tűnik, hogy az amúgy sem kevés csonkahoni cigánysághoz érkezik egyre több utánpótlás Romániából. A sajtó egyébként hivatalosan román vendégmunkásoknak nevezi őket, pedig kb. annyi közük vagy a románokhoz, mint a székely-magyarokhoz: Együtt élnek velük. Ők egészen pontosan főként úgynevezett Gábor és Balázs cigányok, akiket viseletükről kalapos cigányoknak szoktak nevezni. Hagyományosan a magyarokhoz kötődnek inkább, mint a románokhoz, ennek szép példája az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom során tanúsított kiállásuk, amikor a leitatott, felbújtatott és felfegyverzett románok megtámadták a helyi magyarságot, s a cigányok bevonultak a városba a következőket skandálva: „Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok”. Akkor a magyarok oldalán harcoltak a román soviniszták ellen, gyermekeiket magyar óvodába és iskolába adják, Maros megyében sok helyen ezért nem zárt be még a magyar anyanyelvű oktatási intézmény, hiszen sajnos magyar gyermekből egyre kevesebb van. A Gábor cigányok többsége napszámban dolgozik, vagy bádogos és fényévekkel tisztelettudóbb, mint a liberálisok által bujtogatott magyarországi cigányok többsége. A liberalizmus mételye azonban lassan bekúszott Romániába és Erdélybe is. A Gábor cigány fiatalok egyre nagyobb számban hagyják el őseik viseletét, hagyományait, életstílusát. A zákányszéki-ruzsai tanyavilágba érkezők többsége román cigány zenét, az úgynevezett manelét hallgatja, magát románnak nevezi, s már azzal sem dicsekszik, hogy nem iszik alkoholt, pedig erre korábban a Gábor cigányok oly’ büszkék voltak. Liberalizálódnak és a fiatalok egyre inkább úgy öltözködnek és úgy viselkednek, mint a budapesti vagy éppen az ózdi cigányok. Zákányszéken a sarki kocsmát hétvégeken, főleg vasárnap bandákba verődve megszállják, ilyenkor fehér embert csak elvétve látni erre. A központi presszóba, ahol kitűnő „betyár” és „magyaros” pizzát is lehet kapni, elkerülik, mert az itteni tulajdonos nem látja szívesen őket. A környékbeli nagygazdák alkalmazzák a cigányokat, mert olcsó és igénytelen munkaerőnek számítanak. A probléma az, hogy Wass Albert is arra figyelmeztetett, hogy a magyar földbirtokosok hibájából veszett el Erdély, hiszen korábban ugyanezen megfontolások miatt hozták a Kárpátokon túlról a román munkaerőt Erdélybe, s amikor több román lett, mint magyar, rögtön jogot formáltak arra, hogy a föld is az övék legyen. Ugyanettől tartanak most Rózsa Sándor földjén, ugyanis egyre több cigány akar letelepedni a napszámosok közül, s népes családjukat is elkezdték behozni. A helyi iskolába is kérték már gyermekeik felvételét. S olyanok is akadnak a több száz cigány között, akik eleve nem a munkavégzés szándékával érkeztek, hanem rossz szándékkal. Helyiek számoltak be nekünk arról, hogy egy idős ember befogadta a cigányokat a tanyájába, majd nem sokkal később az öreget holtan találták. A helyiek szerint fejbe verték, a hivatalos verzió szerint elesett és beverte a fejét. A cigányok a tanyában maradtak, sőt néhány tanyai ember azt állította nekünk, hogy már segélyt is vesznek fel a magyar államtól ezek a „Romániából ideszakadt” cigányok. Néhány fiatal „csávó” beszólogat az iskolás magyar lányoknak, molesztálják őket – legalábbis ezt állította nekünk ott jártunkkor egy helybeli őslakos. Jellemző egyébként, hogy az itteni magyarok nem beszélnek az sűrűsödő problémák miatt odalátogató idegen újságíróknak, de még a nyomozóknak se semmit. Egyrészt az ősi pusztai törvény szellemében „ne szólj szám, nem fáj fejem”, másrészt nem is akarják, hogy mások a dolgaikba avatkozzanak.

A perzekútorok hallgatnak

Amikor a múlt héten szerdán először mentünk Zákányszékre, még sikerült beszélnünk a helyi polgárőrség vezetőjével, a korábban rendőrként is szolgáló Adamik Istvánnal, készségesnek mutatkozott. Történhetett valami – talán rájött, hogy kik vagyunk -, mert nem sokkal később visszamondta az interjú lehetőségét (arra a kérdésemre, hogy netán fél? – határozott nem volt a válasza, s ő maga ajánlotta az alábbi közleményét, amelynek tartalmát most is fenntartja), így csak a falu honlapján olvasható cikkéből tudunk idézni. Az általa még márciusban közzétett írásból is kitűnik, hogy két éve folyamatosan van gond a jövevény cigányokkal:

„Figyelemfelkeltés céljából teszem közzé ezen írásomat - a saját és a lakosság egy részének aggodalma miatt - a településünkön elhatalmasodó illegális romániai vendégmunkások számának nemkívánatos emelkedése, és az ezzel együtt járó veszélyek, jelenségek miatt. A Zákányszéki Polgárőr Csoport az alábbi javaslatot teszi a Szegedi Rendőrkapitányság Vezetője felé a Zákányszéken kialakult helyzet, a külföldi vendégmunkások között meghúzódó bűnöző elemek kiszűrésére a bűnmegelőzés érdekében:
A rendőrségi hatáskörbe tartozó céltudatos igazoltatásokkal dokumentálható lenne a külföldi vendégmunkások jelenléte, tartózkodási helye, ideje, célja (a személyek bemondása alapján is). Ezen adatokat felhasználható rendszerbe lehet tenni az igazoltató lapok alapján.
Gyakorlatilag feltérképezhető lenne a vendégmunkások létszáma, azok tartózkodási helye, életmódja, hogy dolgozik-e ténylegesen vagy turista látogató, vagy élősködő, bűnözésre hajlamos személy. A tartózkodási helyeken lehetne ellenőrizni az igazoltatottak által elmondottakat, állításokat, tényeket. A helyi jegyző is érdekelt ezen ellenőrző feladatok végrehajtásában. Már a tevékenység önmagában is valamilyen reakciót váltana ki a szállásadókból, munkaadókból. Feltételezhetően arra ösztönözné a gazdálkodó munkaadókat, szállásadókat, hogy legális külföldi munkavállalókat foglalkoztassanak. Akik pedig nem azokat alkalmazzák, nagy valószínűséggel ezen személyeket megválogatnák, és azt sem engednék, hogy csoportosan szórakozó helyeken reklámozzák magukat, ezzel a munkaadójukat is.”

A helyi polgárőrség vezetőjének fenti közleményéből nem csak az derül ki, hogy a cigányokkal gondok vannak, s a helybéliek többsége nem látja szívesen őket, főleg, hogy bandákba verődve szórakoznak a hétvégeken, ezért a gyermekeiket már ki sem merik engedni az utcákra, hanem az is világosan látszik, hogy a rendőrség az ég egy adta világon nem tett semmit az ügyben. A polgárőrség vezetője pedig rávilágít a főbűnösökre. Azokra a magyarokra, akik pénz fejében szállást adnak nekik, s a kis üzlet fejében eladják gyermekeik jövőjét.
Zákányszéken mindössze egyetlen körzeti megbízott van, akivel találkoztunk is, ő csak úgy mutatkozott be, mint a „helyi sheriff”. Nyílt, bátor tekintetű, „böcsületös perzekútor”, mintha egyenesen Rózsa Sándorék idejéből lépett volna elő. Egyáltalán nem hasonlít a városi kollégáira. A zákányszékiek szerint kevés az egy rendőr a faluba és a hatalmas tanyavilágba, főleg amióta a cigányok itt vannak. Azelőtt el lehetett intézni egymás között a dolgokat, a cigányokkal ez nem megy. A bolt előtt azt mondja egy helybeli, hogy a körzeti megbízottat is fenyegetik a cigányok (akárcsak máshol), ezért egyrészt fél, másrészt pedig az eszközök és a törvény hiányában tehetetlen az egy szem pusztai sheriff. Szegedről eddig nem kapott segítséget. Egészen mostanáig.

Újra járják a pusztát a betyárok?

Történt ugyanis, hogy az emberek arról kezdtek beszélni, hogy összeverődött csoportokat láttak mozogni a pusztában. Ezúttal nem bűnözésre hajlamos idegen cigányokat, hanem magyarokat, akiket azonban nem ismer senki. Azt beszélik, hogy úgy mozognak, mint a betyárok. Ha leszáll az éj, a puszta felől jönnek, igazságot osztani. Éppen úgy, mint Rózsa Sándor idején. A zákányszéki buszmegállóban szólítottunk meg egy szakállas tanyai embert. Ő azt állította, hogy ezek a pusztai emberek már keresik azokat a magyarokat, akik anyagi hasznot húznak a cigányokból, vagyis akik miatt itt vannak az idegenek. A szállásadókat, a gazdákat és nézegetik a sarki kocsmárost is, mert oda járnak a cigányok, minden este tele van velük a hely. Volt olyan szállásadó, akit már meg is vertek – mondja a szakállas ember a buszmegállóban. Arra a kérdésemre, hogy „de mégis kik és hogy néznek ki”, az volt a válasza, hogy senki sem tudja kik ezek az emberek, de aki látta őket, azt állítja, hogy hatalmas termetű emberek, és nem ismerik a félelmet. A szemben lévő presszó – ahol nem látják szívesen a cigányokat – előtti asztalnál ülő fiatalok is hallottak már ezekről a „láthatatlan” emberekről.
- Több nagyszájú cigányt összevertek már még a nyár elején, és jól tették – mondja az egyik pattanásos suhanc.
A presszó tulajdonosától, aki egyébként a szomszédos Mórahalomról jár át Zákányszékre, azt is megtudjuk, hogy nemrég B. Sándor – aki amolyan falu bikája – is összetűzésbe került a cigányokkal. Erre közbevetik az éppen pizzázó fiatalok, hogy szerintük B. Sándor is azok közé a láthatatlan betyárok közé tartozik – mondják mosolyogva, s közben mutatják a pizzát, amit éppen esznek. Stílszerűen egy „betyár” pizzát falnak be éppen. Arra a kérdésemre, hogy mi is történt B. Sándorral, a presszó tulajdonosa elmondja, hogy valami miatt összeverekedett a cigányokkal, akik közül párat leütött, mire a cigányok kb. ötvenen mentek a házához késekkel és kaszákkal. Végül rendőrségi ügy lett belőle. Később egyébként megtaláltuk azokat a cigányokat is, akiket B. Sándor megvert, úgyhogy az olvasók nemsokára az ő verziójukat is megismerhetik.
A Rózsa Sándor földjén zajló új honfoglalás a múlt héten vett látványos fordulatot. Olyan történt, amit már nem lehetett a szőnyeg alá söpörni. A Délmagyarország című megyei napilap szeptember 21-én címoldalon arról számolt be, hogy előző éjjel „román vendégmunkásokat vertek”. Az újság a következőket írja:

„A falubeliek hallgatnak, mert félnek, a rendőrség rendszeres razziát ígér. Arról, hogy pontosan mi történt, nagyon nehéz volt bármit is kideríteni, a falusiak zöme hallgatott, azt mondták, félnek. Az utcabeliektől annyit megtudtunk, hogy a rendőrök még hétfő délután is adatot gyűjtöttek, tanúkat kerestek, nyilván ők is nehezen boldogultak az egymásnak ellentmondó információkkal. Megbízható adatok híján a környéken egyre vadabb történetek kaptak szárnyra. Emlegettek gyilkosságot, emberrablást, betört ablakú házat, kommandós akciót. Egyszer csak az egyik (cigány) férfi futni kezdett az utcán, és azt ordította: „Segítség, elvágták a feleségem torkát!". Rángatta a kerítéseket, kapukat, majd az iparcikkboltnál benyúlt az egyik kertbe, és karóval kezdte csépelni a rátámadó társát. A falusiak nem mertek ajtót nyitni, hívták a rendőrséget. A két asszony úgy látta, négy rendőrautó érkezett, majd egy mentő is. Hajnali 2-kor csöndesedett el újra az utca.”

Mivel a fentiekből sok nem derül ki, mi magunk mentünk két nappal később szétnézni a településen és a környező tanyavilágban. Mielőtt azonban elindultunk, még elolvastuk a Zákányszék hivatalos honlapjára kikerült szöveget. Íme:

„Ma este újra nyugalom volt a település utcáin. Lehet, hogy időben jött a tegnap esti figyelmeztetés, hiszen senkinek sem esett komolyabb sérülése. Aki azonban azt hiszi, hogy ez egy spontán verekedés volt, az maga is tudja, nem mond igazat. Mint ahogyan a honlapunkon is már lassan két hete fent van a kérdés: Elégedett-e településünk közbiztonságával. A válaszok önmagukért beszélnek. Össze kell hangolni a rendőrség és az önkormányzat munkáját. Kevés rendeleteket alkotni – ez esetben idegenforgalmi rendelet néven –, ha nincs, aki a rendeletet végrehajtsa, nincs, aki az ellenőrzéseket végezze. A hatóságoknak is még több helyi jelenlétre van szüksége, és fokozottabb ellenőrzésre. Ha kell, a polgárőrség hathatósabb bevonásával, és ha ennek anyagi feltételei hiányosak, akkor meg kell keresni a forrásokat. És akkor a legfontosabb: Azoknak a gazdáknak, akiknél vendégmunkások laknak, fel kell vállalni a felelősséget, hogy kik is laknak náluk, mit is csinálnak, hol is vannak, amikor nem dolgoznak. Ezzel a kérdéssel, ami itt szerintem a legfontosabb, szembe kell nézni, és erre is meg kell találni a megoldást. Mert ugye azt egy „szállásadó” sem szeretné, ha egyszer egy éjszaka kapna egy telefont, hogy Zákányszék belterületén gyerekét, unokáját, ismerősét megtámadták, megverték... És igazán senki se szeretné, ha bárkivel is ez előfordulna.”

A fenti közlemény jól mutatja a település őslakóinak lelkiállapotát. Szerdán elsőként Zákányszék polgármesterét, Matuszka Antalt kerestük fel a hivatalában, akivel az alábbi interjút készítettük:

- Polgármester úr, az önök statisztikái szerint kb. hány romániai vendégmunkás van itt Zákányszéken?
- Becsült számuk 50 és 100 közé (ezt a számot az általunk később megszólaltatott cigányok 150 és 300 fő közé tették – a szerk. megj.) tehető, akik tavasztól őszig a mezőgazdaságban dolgoznak a településen és általában az őket alkalmazó vállalkozók, őstermelők szállásolják el őket.
- Szervezetten hozzák a „vendégmunkásokat”?
- Erre nézve nincsenek információk, de tudomásom szerint ezek úgy jönnek, hogy volt ismerősük, rokonuk, aki korábban dolgozott errefelé, s azok hozzák magukkal családtagjaikat, barátaikat. Nincs tudomásom arról, hogy bárki szervezetten hozná őket vagy munkaközvetítéssel foglalkozna itt a környéken.
- A polgárőrség vezetője és a helyiek is azt mondják, hogy gond van a cigányokkal.
- Egyáltalán nem örülnek nekik az emberek, annak például, hogy a hétvégeken meglehetősen sok idegen ember van a település központjában, a boltban vagy a szórakozóhelyeken. Több mint egy évvel ezelőtt ez a kérdés már a képviselőtestület elé került, akkor kértük a mórahalmi rendőrség, illetve a szegedi kapitányság vezetőjét, hogy a számunkra félelmet keltő, idegen személyeket valamilyen módon tartsák kordában, vagy legalábbis információkat gyűjtsenek róluk. Az elmúlt időszakban előfordult, hogy a szállásadó gazda sem tudta, hogy mi is a rendes neve az általa alkalmazott idegen személynek. A többség legálisan dolgozik itt, de a problémát az okozza, hogy van egy csomó olyan vendégmunkás, aki nem a településen dolgozik, hanem a hétköznapokon a szomszéd településekre jár át és a hétvégéken viszont itt szórakozik. Ezek a személyek szerencsére az elmúlt időszakban itt nem randalíroztak, de én úgy látom, hogyha ez az állapot marad, akkor csak idő kérdése, hogy bekövetkezzenek azok a dolgok, amik egyáltalán nem kívánatosak. Egy évvel ezelőtt már azt mondtam, hogy most kell véget vetnünk annak a folyamatnak, hogy ez a vendégmunkás és itt szállásolt idegen-létszám szaporodjon, mielőtt még túlzottan sokan lennének, s nem kapnának elég munkát, vagy nem tudnának a szabadidejükkel mit kezdeni, vagy nem kapnának elég jövedelmet ahhoz, hogy meg tudjanak élni, s emiatt kénytelenek lennének bűnözni. Még nagy baj nem történt, de ha ez így fog folytatódni, akkor idő kérdése és be fog következni. A napokban valamilyen csoportok randalíroztak, verekedtek itt az utcán, nem kis riadalmat keltve az itt élőkben. A dolog furcsasága, hogy a sértetteket nem sokkal korábban igazoltatták, meg is büntették őket, mert ittas állapotban voltak, s elég agresszíven léptek fel a rendőrökkel szemben, aztán ugyanezek 10-15 perc múlva verekedésbe keveredtek. Tudomásom szerint senki nem sérült meg súlyosan, de elég nagy riadalmat keltett az eset és a képviselőtestület is foglalkozik a dologgal. Próbálunk az áldatlan állapotoknak gátat szabni. Ebben egyébként partner a rendőrség is. Fölháborító egyébként, hogy évközben pénzhiány miatt autókat kell a rendőrségnél leállítani, korlátozzák a létszámot, s nem csak itt a Homokhátságon, hanem az egész országban elmondhatjuk, hogy nincs a rendőrség a helyzet magaslatán, s ez közrejátszik abban, hogy ilyen helyzetek alakulnak ki. Egy pénz- és üzemanyaghiánnyal küszködő rendőrség nem kellő időben érkezik esetleg valahova oda, s nem tud kellő létszámmal ott lenni egy-egy településen. A kormány nem tudja megoldani ezt a helyzetet, mert miközben folyamatosan elvon pénzeket az önkormányzatoktól, még elvárja, hogy a közbiztonságot, amely elsősorban a kormány feladata lenne, oldják meg az önkormányzatok. Ez abszurd és nevetséges – nyilatkozta lapunknak Matuszka Antal polgármester.

A polgármesteri hivatalban egyébként utánunk egy nyomozó következett, aki addig a folyosón várakozott. Megtudtuk, hogy a falut felverő, jajveszékelő cigányok megverése ügyében nagy erőkkel nyomoznak, s ami fordított esetben elképzelhetetlen, a nyomozókkal volt a román konzulátus egyik diplomatája is. A délvidéki magyarverések esetében például kizárt, hogy a szerb rendőrökkel vagy nyomozókkal együtt nyomozzanak magyar diplomaták is. Nálunk a szolgalelkűség kereteibe ez is belefér. Szerdán összesen egyetlen cigányt találtunk Zákányszéken, a bolt előtt, de ő is azt mondta, hogy nem is hallott a verekedésről, s csak most érkezett vissza Romániából. Kérdésünkre azt válaszolta, hogy éppen most van szándékában végleg letelepülni nálunk, a családot is nemsokára hozza. Jelenleg egy zákányszéki gazdánál kapott munkát és szállást. A presszóban a helybéliek azt mondják, hogy a hétfő hajnali verekedés miatt most félnek a cigányok, elbújtak és késekkel szerelkeznek fel. – Jöjjenek vissza vasárnap este! Akkor láthatnak majd rengeteg románt – kiáltja utánunk a főtérnél egy férfi. Meg is fogadtuk a tanácsát, és vasárnap kora este tértünk vissza hárman egy kamerával felszerelkezve. Már a Zákányszék táblánál egy rendőrautó állt, mellette két pandúr figyelt minket szúrós szemekkel. A kocsma terasza tele volt cigányokkal. Elhajtottunk mellettük, persze a kameránk forgott a kocsink ablakában. A presszó előtti asztaloknál telepedtünk le, hárman. Nem telt el egy perc sem, máris három rendőrautó fékezett le mellettünk. Féltucat rendőr jött egyenesen a mi asztalunkhoz, s mint később megtudtuk, a két helyi rendőr mellett szegediek voltak. Egy rendőrnő vezette őket, aki azzal a kérdéssel kezdte, hogy maguk hova valósiak? Mondtuk, hogy szegediek, tehát e vidékről valók vagyunk, de egyébként nem lehet meginni magyar embereknek Zákányszéken egy üdítőt? Ezután igazoltattak minket, kérdésemre elmondták, hogy nem csak a mieinket, hanem a külföldi cigányok papírjait is ellenőrizték. A rendőrök nemsokára elköszöntek tőlünk, mi pedig elindultunk a cigányok által megszállt kocsmához. Itt nagy meglepetés ért minket, a kocsmáros ugyanis már várt és rögtön tegeződve, barátságosan a nevemen szólított. Kiderült, hogy egy órával Zákányszékre érkezésünk előtt már megszállták a rendőrök a falut (ahol egyébként összesen egy kmb-s szokott lenni egymagában), s indokként közölték, hogy nemsokára jön Toroczkai László. Nofene, úgy látszik, hogy egy verekedés vagy verés és a mi megjelenésünk kellett ahhoz, hogy végre kellő létszámú rendőr vigyázza az őslakosokat, s igazoltassa a külföldi jövevényeket. A kocsmáros egyébként nagyon segítőkésznek bizonyult, nyilván jól jár anyagilag a rengeteg cigánnyal, akik sok pénzt hagyhatnak ott a kocsmában egy-egy vasárnap. A kocsmában a cigányok éppen román cigány zenét, manelét hallgattak a zenegépből.
- Már manele is van a zákányszéki kocsmában? – kérdeztem a kocsmárost, aki erre azt válaszolta, hogy igény van rá. Azt láttam. Kértem a cigányokat, hogy táncoljanak a Szent Korona Tv kamerájának, de csak úgy lettek volna hajlandóak, ha én is táncolok velük. Ezt nem vállaltam. Az egyik 18 éves cigány volt az, akit B. Sándor leütött, a cigány fiú elmondása szerint azért kapott, mert a pultnál ült, s ott zavarta a helybéli B. Sándort. Miután őt összeverte Sándor, később a fiú apja akart elégtételt venni, de Sándor azt is leütötte. A cigány fiú kérdésemre tagadta, hogy ötvenen mentek volna bosszút állni, azt mondja, hogy inkább a rendőrségre mentek és följelentést tettek. A kocsmáros a cigányokat védve közbevágja, hogy Sándor amúgy is büntetett előéletű, mintha ez most itt számítana valamit is. Egymás szavába vágnak a cigányok, de egyik sem akarja, hogy kamerával felvegyük őket, bár ha fizettem volna nekik egy sört, gondolkodóba estek volna. Nem fizettem, így is vettünk föl éppen eleget a kamerával.
Egyértelművé vált, hogy a kocsmáros nem szeretné, ha úgymond – az ő szavaival – a bolhából elefántot csinálnánk, s nem szeretné, ha visszajönnénk száz emberrel vagy akár a Magyar Gárdával. Mondom neki, hogy én nem vagyok gárdista, mi a Betyársereggel mozgunk, de talán nem is hallotta ezt már a manele zene bömbölésétől, mert nem reagált rá.

Toroczkai László - Magyar Jelen