A betyárvacsora

„Török Bálint kimönt a tanyájára a hajdúval, és közben nagy zivatar lött. Akkor nap oszt nem gyütt haza. Éjjel a kutyák ugatni kezdtek, és a hajdú mögnézte, hogy mit ugatnak?

A Szabó-gyerökök vótak. Előbb nem akarták űket beengedni, oszt bezárták előttük az ajtót, de ezök feszigették és bekiátottak, hogy
– Híjjon mög bennünket a tekintetös alispán úr, mert úgyis bemögyünk. Ha köll, a cselédökkel feszíttetjük be az ajtót.

Maksa hajdú lüvődözni akart, de Török Bálint mögtiltotta. Közben a csutkakúpbúl is bëtyárok búttak ki. Török Bálintot möghítták vacsorára a saját kosztjára. Birkát, zsírt mög tűzrevalót kértek.
Összehajtották a cselédöket, hogy azok sëhová së möhessenek, és a zsiványok hozzáláttak a vacsora készítésihön. Amikor oszt elkészült, ëgyütt vacsoráltak Török Bálint és a bëtyárok. Az anyjukat féltötték. Korábban ugyanis Török Bálint befogta az anyjukat, mög azokat a szömélyöket is, akikhön a Szabó-gyerökök jártak önni. Röszketős Szűcsék is a bëtyárokkal tartottak.

Török Bálint kögyetlen embör vót. A Bach-korszakban még azt is möghurcolta, aki magyarosan kipödörte a bajuszát, mert úgy vélte rúla, hogy Kossuthtot várja vissza. A Kossuth-kalap szélit ollóval nyirbálta lë.

A vacsora után oszt mögígérték a Szabó-gyerökök, hogy nem beszélik el, milyen csúfság esött mög Török Bálinttal, ha szabadon ereszti a foglyait. Így is lött.”

(Kérdő Szűcs Ernő)