Elfogási kísérlet

„Rúzsa Sándor a harmadik Maczëlka-tanyán, a mágocsi ódalon, a pusztaszéli úthon közel társaival mulatott. A gazdának mögparancsolta, hogy állítson őrt. Ëgy bérös kiállt a boglya tetejire figyelni.
Besúgó mindég akadt. Rúzsa Sándort is beköpték a zsandároknak, hogy a Maczëlka-tanyában mulat. A zsandárok úgy akarták elfogni űket, hogy észrevétlenül möntek ki az út menti tanyába. Gyalog lopakodtak, nem ültek lóhátra.

Amikor oszt mögérköztek, belűttek a tanyaablakon. Arra vigyáztak, hogy embört në érjön, csak riadalmat keltsön. Erre osztán a három bëtyár szaladt is az ajtón kifelé.

Rúzsa Sándor ëgy Técsi nevű komisszárossal tanálkozott szömbe, aki nagy darab embör vót, és lendületbül akkora pofont adott Sándornak, hogy az a konyhában szétszórt kukoricán mögcsúszott, oszt elterült.

A három bëtyár közül ëgy kiszaladt az istállóba, és az ëgyik perzekútor utánaszaladt. A menekülő bëtyár elsütötte a puskáját, és odabent azt gondolták, hogy a bëtyár lëlűtte a zsandárt odakint. De nem lűtte mög. Az ëgyik ló a lüvéstül mögijedt, és úgy elrúgta a bëtyárt, hogy az mozogni së tudott. Az üldöző zsandár beszaladt a tanyába. Ott még vót ëgy bëtyár, akit a zsandár lëgyűrt, de az aszonta neki, hogy
– Én ugyan gyöngébb vagyok, mint kend, de ott van Sándor bátyám, azt biztosan nem fogja kend lëgyűrni!

Így is lött. Sándor elkapta a komisszárost, oszt úgy bevágta a kuckóba, hogy a kemönce is összedűlt, a zsandár mög »liba lött«. A dulakodásban a bëtyárok mind a három zsandárt lëgyűrték, és mögkötözték.

Rúzsa Sándor aszonta a komisszárosnak, hogy
– Most ű próbájja ki, fölhencsörödik-ë az az ű pofonjátul?
Úgy szájon vágta, hogy az elesött. Azt is mondta neki, hogy
– Mög në próbájja kend, hogy még ëccör rálű a bëtyárra!
Szóval arra figyelmeztette, hogy azok belűttek az ablakon idegyüvet.
– Mert, ha még ëccör ezt töszi, nem él kend tovább!
Ebbe osztán mögëgyeztek, és sömmit el nem vöttek a zsandároktul.”

(Kérdő Szűcs Ernő)