13.4 C
Budapest

Ez ma a bajtársiasság – interjú a HVIM társvezetőjével

A HVIM január 10-ére bajtársi találkozót szervez Budapesten.  A bajtársiasságról, a rendezvényről, a mozgalomról és a nemzeti oldalról kérdezte az AlfaHír Barcsa-Turner Gábort a mozgalom társvezetőjét.

bajtarsi

– Mit jelent az, hogy bajtársi találkozó? Miben más egy hagyományos koncerttől?

 – 2015-2018 időszaka a nemzeti oldal építkezésének időszaka kell, hogy legyen. Ha nem ismerjük egymást, ha nem tartjuk egymással lényegileg és személyesen is a kapcsolatot, akkor ez az építkezés nem lesz olyan sikeres, mintha összefognánk és közös terveket dolgoznánk ki. A munkának katalizátorai az ilyen találkozók.

Számos koncert van, számos olyan rendezvény, ahol az ember jól érezheti magát, lehet inni, mulatozni, de a háttértartalom, az igazi üzenet hiányzik. Szükség van természetesen a kötetlen mulatozásra is, és ezen a találkozón is lesz erre lehetőség, főleg a közös nótázás alkalmával, de mi szeretnénk tartalommal is megtölteni a rendezvényünket. Egy olyan hazafias összejövetelre gondoltunk, ahol rég nem látott bajtársak, bajtársi szervezetek képviselői le tudnak ülni és kötetlenül tudnak beszélgetni komoly dolgokról. Hála Istennek, hívásunkra minden szervezet képviselteti magát valamilyen szinten.

A nemzeti oldali erejét a bajtársiasság jelenti. Az, hogy sok mindenen átmentünk már közösen, sok harcot megvívtunk együtt, és ennek eredményei egyre inkább megmutatkoznak. Ez azért is lehetséges, mert egy erős bajtársi közösséget alkotunk. A Jobbik a második legerősebb párt, a mozgalmunknak is számos erős intézménye született, és vannak más erős hazafias szervezetek is még. A nemzeti gondolat beágyazódott a társadalomba. A bajtársiasság mellett fontos tényező a sikerességben, hogy az igazságért küzdöttünk mindig és nem önös érdekeink vezéreltek minket. Amint a taktika jelszava alatt letérnénk az eddigi útról, akkor biztos a kudarcunk. Természetesen kell egy elgondolt stratégiai alapján taktikát is alkalmazni, de a saját gyengéségünket ne leplezzük ilyesmivel. Láttuk azon kezdeményezések, vagy akár adott személyek kudarcát is, akik nem a haza érdekeit tartották szem előtt, hanem a saját sértődöttségüket, csalódottságukat, és szembefordultak az eredeti közösségükkel, a bajtársaikkal. Ők azonnal el is buktak. Így jár, aki a haragot és a gyűlöletet képviseli a sajátjaival szemben.

 – Végeredményben az összefogás iránti vágy az, ami egyre kevésbé marad a vágyak szintjén, és megvalósulni látszik. 

 – Ezen az úton haladunk. Én 2005-től vagyok aktív a nemzeti oldalon, és ha visszagondolok az elmúlt tíz évre, akkor látszik egy megtisztulási és rendeződési folyamat. Mostanra került minden irányt adó szereplője, vezetője a közösségünkben a helyére. A nemzeti oldal egy nagyon komoly légióvá változott. Személyesen látom, hogy a különböző irányokat képviselő szervezetek vezetői tudnak egymással tárgyalni, megegyezni a közös ügy érdekében, és van egy közös cél, amiért összefogunk. Sajnos azonban kihullottak olyanok is látszólag, akik a közösségünket építették, de valamiért mégis eltűntek, kevesebbet szerepelnek. Nekik azt üzenem, hogy találják meg ők is a helyüket, keressenek és szervezzenek maguknak olyan platformot, ahol valóban vezetők tudnak lenni, ami az ő területük.

 – Mit is jelenthet még ebben a modern, értéksemlegességre törekvő világban a bajtársiasság?

Számunkra a bajtársiasság azt jelenti, hogy minden körülmények között kiállunk azokért, akikkel végigharcoltuk az elmúlt időszakot, és ennek a közös harcnak az eredményei a mostani sikerek. Mi vármegyések olyanok vagyunk, hogy akkor is kiállunk egymás mellett, ha az nem „népszerű”, ha abból látszólag csak kárunk származik, mert a balliberális, fősodrú média, és/vagy a hazaáruló politikai pártok, szervezetek össztüzet zúdítanak ránk. Ez a mentalitás nem egyszer megmutatkozott 2006-2008 utcai harcaiban is, amikor konkrét harcérintkezésekben nem egyszer saját testi épségünket veszélyeztetve védtük egymást. A bajtársiasság több, mint egyszerű barátság.

Visszaélésekre is van példa sajnos. Amikor egyesek úgy hivatkoznak a bajtársiasságra, és bújnának el ezen „védfal” mögött, hogy igazából arra nem szolgáltak rá, érdemük nincs. Előfordult már a nemzeti oldalon, hogy tegnap jött emberek pár hónapos aktivista tevékenység után a romboló tevékenységüket a bajtársiassággal érvelve akarták elfeledtetni. A bajtársiasság nem automatikus, azt ki kell érdemelni és be kell bizonyítani, hogy alkalmas rá az illető. Tehát a bajtársiasság is érdemelvű és a közös eszme képviselete is elengedhetetlen hozzá.

Hiszem, hogy a Jobbiknak egyre komolyabb szerep fog jutni a nagypolitikában, egyre inkább meg fog erősödni, így az egész hazafias közösség is egyre nagyobb súllyal fog bírni. Ha nem vagyunk egymással szemben bajtársiasak – azokkal szemben főleg, akik az eredeti, megkezdett úton járnak és az igazságot képviselik -, ha nem vagyunk képesek szinergiára és szolidaritásra, akkor fel fognak minket őrölni ékverési, megosztási kísérletekkel.  Még akkor is szükség van erre a bajtársiasságra, ha elsőre nem értem a másik cselekedeteit, gondolatait. A nem értésből nem fakadhatnak belső villongások, belháborúk. Aki ezt nem képes megérteni, az nem bajtársias, így nincs helye a közösségünkben. Ha nem állunk ki egymás mellett, és hagyjuk magunkat leszalámizni, akkor a nemzeti oldal bukásra van ítélve. A baloldal ez tudja jól, ott nem hallunk soha elhatárolódásokat. Ezt nekünk is meg kell tanulnunk. Ennek a tanulásnak az egyik helyszínei lehetnek a bajtársi találkozók.

 (Alfahír)

spot_img
spot_img

Kapcsolódó cikkeink

Friss cikkeink