Baranyi Tibor Imre sokak számára ismerős lehet, hiszen sokszor láthatjuk előadóként nemzeti rendezvényeken, feltűnik tanácsadóként és olvashatjuk megvilágító erejű gondolatait több folyóiratban, illetve hírportálon. Őszintén Baranyi Tibor Imrével.
Aki a nemzeti oldal harcait figyelemmel kíséri, pontosan láthatja, ahhoz, hogy eredményesen vegyük fel a harcot a nemzetet megnyomorító liberális és egyéb erőkkel, nem csak a megfelelő politikai és mozgalmi erőt kell felmutatnunk, hanem eszmei, kulturális és szellemi vonalon is ki kell nyilvánítani az akaratunkat, és itt is a megfelelő irányokba kell lépnünk. Az előbb felsorolt szinteken az elmúlt években egyre jobban erősödik a nemzeti oldal, nem kis mértékben mostani interjúalanyunk tevékenységének köszönhetően. Baranyi Tibor Imre sokak számára ismerős lehet, hiszen sokszor láthatjuk előadóként nemzeti rendezvényeken, feltűnik tanácsadóként és olvashatjuk megvilágító erejű gondolatait több folyóiratban, illetve hírportálon. Az általa vezetett Attila Király Nemzetstratégiai Akadémiát is egyre többen ismerhetik. Azt viszont kevesen tudják, hogy több nemzeti oldali szervezettel és radikális vezetővel is különösen jó viszonyt ápol, így például Tyirityán Zsolttal is szoros baráti viszony fűzi össze. Most egy közvetlen interjú keretében beszélgetünk vele. Láthatjuk honnan jött és merre tart. Őszintén Baranyi Tibor Imrével.
Kezdjük mindjárt a gyökereknél. Mesélne egy kicsit a családjáról? Honnan származik és milyen familiáris háttere van egy olyan embernek, aki ennyire behatóan foglalkozik filozofikus kérdésekkel?
Apám frontharcos volt a II. világháborúban. A Felvidék visszavételekor önként jelentkezett katonai szolgálatra. A császári és királyi Gróf Nádasdy Ferenc huszárezredben szolgált 20 évesen szakaszparancsnokként. Nála keményebb szívósabb, és rendszeretőbb embert soha életemben nem láttam. És eközben mindenki, aki ismerte, imádta. Fiatal koromban és később a barátaim sokszor nem csak miattam, hanem miatta jöttek vendégségbe hozzánk. Túlélte a bolsevikok elleni háborút, utána négy és fél év hadifogságot Magnyitogorszkban, Szibériában. Soha nem lett kommunista, régi vágású „osztályidegenként” a vörös pokolban végig kitartott. És mielőtt 90 évesen meghalt, útja végén az volt az utolsó mondata: „minden rendben van.” A családomban mindenki ellenálló volt. Testvére, a nagybátyám ’56 –os Szabadságfelkelés egyik katonai parancsnoka volt. Ezért a kommunisták halálra ítélték. Mindkét nagyapám magyar királyi csendőrtisztként szolgált. A magyar- és lélekgyilkos Kákosi-Rosenfeld és Kádár-Csermanek alatt emiatt jóformán nyomorogtunk. Jómagam magyarként Magyarországon teljes körű negatív diszkriminációban nőttem fel. Ilyen körülmények között nem 2006-ban kezdtem a nemzeti ellenállást, hanem 1967-ben. Amikor megszülettem…
Milyen volt a fiatal Baranyi Tibor Imre? Úgy tudom rendszeresen sportolt és versenyszerűen a lövészetben is kipróbálta magát. Tart még ez a szenvedély?
Gyermekkoromat követő fiatalkoromat leginkább egy szóval tudnám jellemezni: lázadás. Totális lázadás a „rendszer”ellen, aminek során az ösztönös ellenszenvtől folyamatosan és radikálisan haladtam az egyre tudatosabb és mélyebb meglátásokig. Jó pár évig egy lakótelepi iskolába jártam, egyszerű lakótelepi gyerekekkel együtt, sőt cigánygyerek is volt jócskán. Itt a „csibészség” és az utcai harc „szabálytalan szabályait” is testközelből tapasztaltam. Ez később sokszor jó szolgálatot tett életemben. Mindig vonzottam a „nehéz embereket”, a kívülállókat, a másként gondolkozókat. Az erős emberekkel többnyire nincs probléma. Ők nem frusztráltak, és nincsenek állandó bizonyítási kényszer alatt. A „műmájert”, az arcoskodó senkiháziakat, a langyos „hugyosokat” már ekkor sem értékeltem. És finoman szólva ezek sem kedvelnek engem. Pár évig kézilabdáztam mint irányító, itt tanultam a csapatjátékot. Utána számos területen megfordultam a sport világában, de leginkább a súly- és erőemelés határvidékén mozogtam. Azonban ráébredtem, hogy a test halandó, s emellett a szellem „edzése” jóval fontosabb. Jelenleg hozzávetőlegesen tizenöt éve tradicionális íjászattal foglalkozom, amit oktatok is, és sportlövészettel. Pont- és dinamikus lövészetben, kis- és nagykaliberű fegyver kategóriákban rendszeresen versenyzem és hivatalos első osztályú minősítéssel rendelkezem.
Hogyan lép valaki a liberalizmus által rabigába hajtott világban a fősodratú erőkkel való szembehelyezkedés útjára? Tudatos volt a választás?
Az átmenti ösztönös és romboló lázadást gyorsan követte esetemben a felismerés, hogy ez nem vezet sehova. Ha valami ellen eredményesen akarsz fellázadni, annál jobbnak kell lenned, annak felé kell emelkedned. Ezzel párhuzamosan a „fejlődés” és „haladás” babonáját mint gyomot gyökerestül kiiktattam a szemléletemből. Aki ezt képes meglépni, adódik számára a kulcsfogalom: hagyomány. A hagyomány nem pusztán a múlt igenlése, hanem a múltban megjelenő örök értékek jelenvalóvá tétele, ami az egyetlen értelmes jövő. Magát a liberalizmust soha egy másodpercig nem fogadtam el, ebből tehát nem kellett „kikeverednem”. A családomban mindenki régivágású volt. Lénye szerint antikiommunista és antiliberalista. Az egyik legnagyobb adomány az életemben, hogy az apám nem modern ember volt. A barátaim között sincs egyetlen liberalista vagy kommunista. Én a lehető legnagyobb tudatossággal egy eszméért harcolok, s ebben találom meg a bajtársaimat és barátaimat, miként az ellenségeimet is. Mert aki mindenkivel jóba akar lenni a mai világban, az jellemtelen ember. Az igazság és valódi értékek mentén kell érzelmektől mentesen eldönteni, hogy ki a barát és ki az ellenség.
Ki volt az első szerző, aki megfogta és a helyes útra terelte, akit bátran ajánlana most is az ifjúságnak?
Körülbelül 10 éves korom óta, ami csak elérhető volt számomra, mindent elolvastam. Ez mára ezres nagyságrendű. A könyvek útja rögös és hosszú ösvény, amin nem lehet félúton megállni. Persze mindent nem lehet elolvasni, hiszen éppen a liberalizmus átkozottságából következik, hogy valóságos szemét-áradatot termel mindenféle lélekmérgező és eltévelyítő irományokból. Ma pedig már szinte senki nem olvas. A Facebook és a Twitter elsöpörte a könyvolvasást és az elmélyült tudást. Ez pedig kiválóan megfelel a társdalom-politikai háttérhatalmak szándékainak. A hülye és elhitetett ember irányítható és mozgatható. A valódi tudás viszont szabaddá tesz. Ezért ezt a tudást eltüntették, s helyébe a hülyeségek és a lényegtelen információk parttalan áradata lépett.
Ha valakit meg kellene nevezni a harciasabb vagy lázadni még képes ifjúság számára, akkor Julius Evolát ajánlanám. Aki mindkét világháborút végigharcolta, s végig az igazi hősi életszemlélet magaslati levegőjében élt és írt.
Pontosan milyen útra is kell gondolnunk, amikor az emberiség hagyományáról beszélünk? Mit értünk ez alatt a gondolat alatt? Hogyan képzelje el ezt egy hétköznapi ember, aki nem foglalkozik ilyen kérdésekkel?
A hagyomány nem szerepjáték, hanem forradalmi erejű eszme, ami elsősorban bensőleg szabadítja fel az embert. A tévedések, amikkel a modern világ velejéig átitatja az embereket, leláncolnak és rabbá tesznek. Márpedig a benső szabadság, a külső szolgaság levetkőzésének elengedhetetlen előfeltétele. Az embert nem a körülményei teszik rabbá és szerencsétlenné, hanem a hülyeségek, amiket vall és amiket saját elgondolásainak vél. Holott ezeket jórészt tudatosan ültették bele olyanok, akiknek létéről többnyire fogalma sincs. Főként azok, akik a közoktatást és a tömegmédiát a kezükben tartják.
A 2006 körüli időszak az, amikor a nemzeti oldal lényegében elkezdte felépíteni önmagát. Ön hogyan értékeli az akkori eseményeket? Részt vett esetleg a demonstrációkon, vagy más eszközökkel harcolt?
2006 őszének eseményei elkerülhetetlen voltak, és nagyszerűnek tartom az akkori törekvéseket, noha az elmaradt rendszerváltozás rendszerének megbuktatásáig sajnos nem jutottunk el. Gyurcsány öszödi beszéde megkomponált volt, és áttételesen összefüggött azzal a rejtett céllal, hogy az álellenzék négy évvel később kétharmados többséghez jusson. Személyes vonatkozásban, mint már mondtam én a harcot nem ekkor kezdtem. Már tíz évvel korábban írtam olyan írásokat és adtam ki olyan könyveket, amelyek a mai nemzeti oldali vezetők és előljárók számára a legfontosabb eszmei alapokat szolgáltatták.
Halhattunk a múltjáról, de mi a jelen? Gyermekei vannak? Mi a családról alkotott kép az Ön számára?
Van családom: feleségem és két fiam: Koppány és Vazul. A család a társadalom legkisebb normatív egysége. A gyermek „természetes élőhelye”a család. Másként ugyan, de nem véletlenül akarták és akarják eltörölni mind az eszeveszett kommunisták, mint a liberalisták. A degenerált Nyugat utolsó perverz erőlködései a még megmaradt hagyományos értékek eltörlésére irányulnak ezen a síkon is. Narkósok, szinglik, buzik, transzvesztiták, „üzletszerűen kéjelgő” hedonisták rohamozzák a normális értékek világát, és egyre kevesebben képesek érdemi ellenállásra.
Az utóbbi időben több támadás érte a személyét, főleg zavaros hátterű személyek és hírportálok részéről. A királyságról vallott gondolatai és Törökországhoz való közeledés. Ezek a legfőbb „vádak”, de mi az igazság ezekkel kapcsolatban?
Ezek, ahogy elhangzanak, kretén stupiditások. Vagy fizetett ügynökök terjesztik ezeket vagy irigyeim, akik értelmi fogyatékosok. Kreténekkel nem szabad vitatkozni, mert te magad is annak fogsz tűnni. Egyébként főként azért támadtak, mert elterjedt, hogy Vona Gábor tanácsadója vagyok. Nem véletlen, hogy a hülyeségeket éppen a tavaszi választások előtt kezdték szajkózni. Sokaknak érdeke az, hogy a Jobbik egy mozgatható, populista, bunkó proli párt legyen. Az, amit én képviselek, ezzel 180 fokos ellentétben áll. Ezt, akik ismernek, pontosan tudják. Sajnos a rágalmak sokakra hatnak, akiknek nincs szilárd szemléletük és nem hiteles forrásokból tájékozódnak. Ez egy határozott értékelvű vonalvezetést nélkülöző, populista pártban is, amilyen a Jobbik, súlyos károkat okoz. Egyébként napi politikai vagy pláne humánpolitikai értelemben nem vagyok Vona Gábor tanácsadója, mert ő ezt nem igényli. Ilyen dolgokat tehát senki nem kérhet rajtam számon. Amiről beszélni lehet, egyfajta közös erőfeszítés szellemi és hosszú távú stratégiai vonatkozásban, amit a nemzet porig rombolt spirituális talapzata helyreállításának lehet nevezni. Ami a „rágalmakat” illeti: mindig a hagyományos értékek mellett foglaltam állást, ami történetesen az államforma vonatkozásában a királyság. A sötét erők fondorlatos taktikája az, hogy magát az eszmét összekeverjék annak többé-kevésbé elhomályosult és torz képviselőivel, és azt állítják, hogy te a konkrét és adott esetben alkalmatlan képviselőt véded, s nem a tiszta eszmét. Ám nem vagyok történész és teljesen meddő történelmi kérdések nem érdekelnek. Ezt a kettőt pedig minden esetben külön kell vizsgálni. A ma kapcsán már egy másik interjúban is kifejtettem, hogy a süllyedő MDF-ben, a nemzet egyik jelenkori sírásója, a „csomagos” Bokros mellett szerepet vállaló Habsburg György társadalmi szerepvállalásával a legmesszebbmenőkig nem értek egyet. A török kérdés pedig stratégiai jellegű. Ha nem akarunk az európai uniós szolgaságban maradni, szükség van szövetségesekre. Márpedig a mai Törökország egy a magyarok felé barátilag forduló regionális nagyhatalom. Ha valaki törökökkel akar tárgyalni, az iszlám ismerete nagy előnyt jelent, sőt ez úgyszólván elengedhetetlen. Én bár római katholikus vagyok, az iszlámot, ellentétben a legtöbb nyugati emberrel, jól ismerem. S ezért nem tévesztem össze például a bevándorlási problémával, hiszen a bevándorlók – olykor minden külső látszat ellenére – lényegileg már nem muszlimok, hanem vallásukat vesztett és identitászavaros elemek, amelyekre Európának és Magyarországnak semmi szüksége.
Hogyan látja a nemzeti oldalt napjainkban? Ön mit javasolna egy olyan fiatalnak, aki tettrekész és keresi a helyét a mozgalmak, esetleg pártok között?
Az úgynevezett nemzeti oldal néhány vonatkozásban eddig ért el bizonyos eredményeket. Az, hogy az elvi tisztázások fontosak és van eredményük még külsőleg is, éppen a közelmúltbeli események mutatták meg. Az, hogy a kormányellenes tüntetések eddig (2014-11-28) nem torkollottak súlyosabb zavargásokba, vagy akár polgárháborúba, nagyban köszönhető annak a tisztánlátásnak, amellyel a nemzeti oldal elhatárolódott ezen eseményektől. Ez Líbiától Egyiptomon át Ukrajnáig nem sikerült a nemzeti erőknek, a háttérben operáló szolgálatok legnagyobb megelégedésére. Pozitív de nem kellően éber törekvések, külföldi titkosszolgálatok felforgató „színes forradalmainak”áldozatai lettek. Ezeknek stratégiai céljuk, hogy a nemzeti vagy az úgynevezett „jobboldali”erők kellően primitívek legyenek ahhoz, hogy a saját céljaikra provokációkkal mozgatni tudják azokat. Ami a fiatalokat illeti, nekik először tanulniuk és tapasztalniuk kell, s utána cselekedni. Ezen nem mai iskolai tanulást értem főként, hanem valódi tudást és valós élettapasztalatokat, amelyek megérlelik az embert.
Az tudjuk, hogy Tyirityán Zsolttal jó baráti viszonyt ápolnak. Honnan ez az ismeretség és mit gondol a Betyárseregről?
Tyirittyán Zsolt valóban jó barátom, akit nem csak kiváló barátnak és harcosnak tartok, de rendelkezik egy olyan képességgel, ami igazi vezetővé teszi: megfelelő eszmei tájékozódásra és szellemi erőfeszítésre képes. Ő az egyik eleven cáfolata annak a tévedésnek, hogy az erő és a szellemi tudás nem járhatnak együtt. De mellette kiváló harcosnak tartom Kerepeczki Gábort vagy Farkas Zoltánt is, akiket szintén személyes ismertség alapján hiteles embereknek tartok. Arra, hogy az erő és a helyes szellemi irányulás nem zárja ki egymást, számos példa van a történelemben is: gondoljunk csak a japán szamurájokra vagy a Templomos lovagokra, akik miközben koruk legfélelmetesebb harcosai voltak, állandóan tanultak és elmélyült tudással bírtak. Vagy magyar példával éle, gondoljunk Szent László királyra, aki kora legkiválóbb lovagkirálya volt, és teljes szellemi világosság jellemezte ezzel egyidőben. A Betyársereget egy valós igény hozta létre, mivel az úgynevezett „magyar”hatóságok – tudatos megfontolásoknak engedve – nem akarják a magyarság biztonságos életfeltételeit szavatolni. Az egyre féktelenebb magyarellenességre különböző síkokon válaszolni kell. És akár tetszik ez valakinek, akár nem, van aki a szép szóból nem ért…
Milyen jövő várhat az emberiségre és nemzetünkre, ha ezen az úton halad tovább? Mi lehet a megoldás, amellyel elkerülhetjük a pusztulást?
A modernitással, a posztkommunista liberális szennyáradattal szembe a hagyomány forradalmi erejű gondolatát kell állítani. Vissza kell térni a hagyományos értékek világához. Ám a megoldás nem egyszerűen kívül van a világban. Aki a nemzetéért érdemben akar tenni, annak először önmagát kell rendbe tennie. Amikor az ön-rendbetétel útján jelentős eredményeket elért emberek összefognak, megfelelő hierarchiát állítanak fel és körültekintő tudatossággal közösen cselekszenek, akkor lesz remény a külső eredményekre is. Ehhez az alkalmatlanokat, az önjelölt „vezéreket”, akik vakként vezetik a világtalanokat, hatástalanítani kell. A „mindenkinek a magáét”elv jegyében, a tehetségtelenebbeket hátrébb kell sorolni, a kipróbáltan bizonyított és tehetséges embereknek pedig teret kell engedni. Mert ahogy egy keleti mester mondta: „gyenge jellem megtisztelő helyen, csekélyke tudás és nagy tervek, kicsiny erő és nagy felelősség, ritkán kerüli el a bajt.”
(Betyársereg)
