Az albai atyák itáliai partoknál való megjelenése, majd Róma megalapítása óta, valamint a homéroszi kor, leginkább a dór civilizáció alapításától kezdve Európa nem élt meg békeidőben olyat, amit 2015 szilveszterének éjszakáján megélt Köln lakossága, és megéltek a nők több európai főváros újévi ünneplésén. Zárug Péter Farkas gondolatai.
Ilyen tömeges, szervezett és agresszív szemérem elleni támadás csakis háborús viszonyok között volt az öreg kontinensen, de azt is mindenkor morális és erkölcsi elítélés vette körül nemcsak az alávetettek, a sértettek, hanem az elkövetők társadalmainak részéről is.
Olyan viszont nem fordult elő, hogy Európába néhány évtizede, vagy néhány hónapja bevándorolt észak-afrikai és ázsiai muszlim hordák, a befogadók társadalmi rendjének teljes megvetését kifejező, a női egyenjogúság eszméjét megvető, az egész keresztény kultúrkör számára a Gergely pápa által kijelölt évfordulón összeszerveződjenek, majd kisebb falkákban, de a nagyobb horda védelme alatt brutális agresszivitással a nyílt utcán álljanak körül és szexuálisan alázzanak meg védtelen nőket.
Nem fordult elő, hogy egyszerre ezernél is több – a német PC szerint – „afrikainak és szírnek látszó személy” a téli hidegben körbeállva, magukat egyben fedezve a rendőri szemektől, csoportosan lecsupaszítsanak nőket, letépve nadrágjaikat, bugyijaikat és mocskos kezeikkel durván ánuszukba és vaginájukba nyúlkáljanak. Mohón, egymást is lökdösve, mindannyian odaférni akarva, miközben félrészegen, vagy bedrogozva csak vadítják egymást, több esetben egészen a nemi erőszak bekövetkeztéig.
Nem fordult elő, hogy bevándorlók olyan fölényben legyenek együtt ilyen aljas cselekedetre szerveződve, hogy bárki, aki a megtámadott, megaláztatott nők védelmére kelt, azt a 10-es, 20-as falkák egy percnél rövidebb idő alatt agyba főbe verjék, ugyancsak körülvéve, majd egyetlen vezényszóra – „elég!” – mindenki abbahagyja, kigúnyolva a bátor ellenállni akarót, otthagyják a földön, hogy a megfélemlített, e fordított kisebbségben semmit tenni nem tudó társak összeszedjék.
De nem fordult elő az sem, hogy mindez rendőrök szeme előtt történjen, akiknek figyelmét mindeközben más falkák azzal vették el a nőket erőszakoló társaikról, hogy a tűzijátékokat nem a levegőbe, hanem a keresztény, őslakos, fehér – összefoglalóan – nem muszlim emberek közé lőtték, egyre agresszívebben, egyre közelebbről, egyre inkább életveszélyesen.
Nem fordult elő soha, hogy a német rendőrség ennyire összezavartan, ennyire balgán, ennyire tétlenül nézze saját nemzettársainak kitettségét, a bevándorlók nyílt törvényszegését, és ennyire létszámhiányban szenvedve képtelennek ítélje magát arra, hogy ezzel a nagyobb erővel szembeszálljon. Egyfelől azért, mert kevesen voltak, másfelől azért, mert az elkövetők és a sértettek mégiscsak egy tömeget alkottak, harmadrészt azért, mert – szörnyű kimondani – féltek!
Féltek, mert társaikat a német belügyminisztérium már azért is kirúgta a kötelékből, ha a Facebookon szakmai kifogásokat fogalmaztak meg a határellenőrzés hiányossága miatt. Féltek, mert társaikat, már azért is eltávolította a demokratikus Merkel-rezsim, mert elmentek a Pegida tüntetésére, szabad napon, szabad idejükben, nem párt-, hanem civil rendezvényre, csak éppen ellentétben azzal, amit Merkel gondol. Féltek, mert évek óta nem lehet semmilyen bevándorló által elkövetett bűncselekményt kiadniuk a sajtónak, mert a kiszivárogtatót azonnal kirúgták. Féltek, mert immár harmadik évtizede azt tapasztalják, hogy egy török drogdíler azonnal az utcán van, ha nem brutális mennyiség volt nála, és elég hangosan fenyegetőzik, hogy az anyag a sajátja, és feljelentést fog tenni rasszizmusért és szabadságjogainak megsértése miatt.
Féltek a rendőrök, mert intézkedésükkor a pofájukba vágta röhögve, az egy perccel azelőtt még egy fiatal német nő vaginájában kotorászó hordatag, hogy vele kedvesen kell bánjanak a rendőrök, mert ő Merkel meghívására érkezett és az ő vendégszeretetét élvezi.
Ez a mindennapi munkájában már korábban lebénított német rendőr, aki csak azt tudja, hogy a német focihuligánokat lehet agyba főbe verni, ahogy bármilyen radikális német csoport tagjaival szemben – főleg, ha jobboldali – nyugodtan lehet a legkeményebb erőszakkal fellépni. Ez a szerencsétlen, agymosott német rendőr – tisztelet a kivételnek – szellemi értelemben is lefagyott 2015 szilveszter éjszakáján.
És persze lefagyott és félt azért is, mert ekkora hordát még csak-csak látott egy-egy Bundesliga-meccs utáni balhéban, de ilyen típusú agressziót, tömegesen nőkre vadászó jelleget, valamint ilyen fokú horda- és falkaszervezettséget még nem látott. Nem is készült rá. A helyzet kaotikussága miatt a rendőri legitim erőszakhasználat lehetősége messze kisebbségben volt, s így vereségre ítéltetett a legvadabb másfél-két órában.
És a német mainstreem politika és közélet világának legdrámaiabb állapotára nem önmagában ez a félelmet keltő, bevándorlóbűnözés világított rá, hanem az, hogy még ez sem volt elég ahhoz, hogy önvédelmi üzemmódba kapcsoljon a politika és média világa. Sőt a régi liberális, muszlim- és migránssimogató, örökös PC-t követelő karhatalmi politikai iránylevek és az irányított médiarendszer elhallgatta a legnagyobb eseményt, a legnagyobb bűncselekményt. A legborzalmasabb hibát követte el: hallgatásával elhazudta a valóságot, és ideig-óráig nem engedte megismerni azt. (Csak zárójelben kérdezem: és ez a politikai brigád követelte és követeli Magyarország és az új lengyel kormány ellen Brüsszelben médiarendszerük demokratikusságának kivizsgálását? Hátrább az agarakkal! E téren is elszállt minden hitelességük!)
És Köln polgármester asszonya, akit egyébként pont a kölniek néhány hónapja migránssimogató politikai lózungjai, s részben egy aljas merényletkísérlet miatt szavaztak székébe, az eseményekre reagálva, a rendőri utcai jelenlét megerősítésén túl egy jó tanáccsal élt a hölgyek irányába a közelgő kölni farsangon tanúsítandó magatartásukra vonatkozóan.
Henriett Reker polgármester arra kérte a fehér, keresztény vagy annak látszó nőket, hogy csoportosan közlekedjenek tömegben, ne hagyják, hogy elválasszák őket egymástól, és igyekezzenek több mint egy karnyi távolságot tartani a férfiaktól, hogy elkerüljék a molesztálásokat.
Na, ez a vég!
De legalábbis 2015 szilvesztere mindenképp egy új európai időszámítás kezdete. Méghozzá az iszlamizálni kívánt Európa új időszámításáé. A 2015-ös év csak az alap volt. Alapkő volt a népvándorlás megindulása, a párizsi merényletek, a macedón–görög határ áttörése, a magyarországi határkerítés felépítése, Merkel és Faymann végzetes beengedő politikája, az abnormális európai vezető politikai osztály Brüsszelben, az erdogani rendszerrel megkezdett EU-tárgyalás, és a 72 milliós Törökországnak adott vízummentesség, ami Georg Spöttle kiváló hasonlatával élve, az európai muszlimkérdés és bevándorlásprobléma kezelése kapcsán olyan, mintha Belzebubbal, akarnánk kiűzni az ördögöt. Nos, mindez 2015-ben csak alapkövei voltak egy új háborúnak.
De 2015 szilveszterén Kölnben megkezdődött a nagy háború. A muszlim férfihordák Európa asszonyain erőszakot tettek, megmutatva, hogy saját civilizációnkon belül, azzal gyökeresen ellentétesen, minden nyugati jogrend ellen, minden egyenjogúságból fakadó devianciánkat lenézve összefognak, és megaláznak. Megnézik hány lépésre vannak attól, hogy ne csak karórákat, pénztárcákat, hanem országokat vegyenek el.
Mona Lisa csadorban. Ismert a jeles francia szerző Michael Houellebecq tavalyi sikerkönyvének borítóképe! A Behódolás című fikciós regény – milyen a sors fintora? – pont a Charlie Hebdo-merénylet napján jelent meg Franciaországban. Azonnal nagy vitákat váltott ki Európában, mert 2022-re már egy olyan Franciaországot vizionál, amelyben a Muszlim Testvériség 20 százalék körüli eredményt ér el a választásokon, és a baloldali politika nekik kiszolgáltatva végül Franciaország iszlám behódolását fogja végrehajtani, felszámolva ezzel a francia forradalom eszméit: a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget, pontosan ugyanezen elvek parttalan értelmezése által.
Sokan Houellebecq művét figyelmeztető, francia- és európapárti műnek gondolják, miközben liberális és baloldali bírálói „iszlamofób gúnyiratnak” nevezik. (A kifejezést Radnóti Sándor a revizoronline.com – on megjelent kiváló kritikájából vettem át.) A francia szerző disztópiáját egyébként pont a már említett szakértő, Georg Spöttle ajánlotta figyelmembe. Hátborzongató.
A kölni szilveszterben én inkább a behinek támadását látom. Egy másik disztópiájának, és egy méltatlanul elfeledett magyar szerző negatív alakjainak agresszióját a többséggel szemben. Szathmári Sándor fő művében a Kazohiniában (megjelent 1941, 1946, 1957, 1972.) egy XX. századi Gulliver utazását írja le, amikor is a hős hajótörést szenvedve, Kazohinia ismeretlen szigetére kerül, ahol a hinek élnek. Ők hideg, racionális és fejlett társadalomban élnek, teljes egyenlőségben, amelynek betartásához még törvények sem kellenek. Vezérelvüket, követett magatartásmintájukat Szathmári kazonak nevezi. Aki nem kazo módon viselkedik, azt nem is tekintik hinnek. A tudatlanokat – így a főhőst is – belohinnek nevezik, és tanítják.
A hin társadalomba beilleszkedni, vagyis a kazo szerint élni nem képesek pedig a behinek, akiket a hinek saját érdekükben egy zárt telepen helyeznek el és elkülönítetten gondoskodnak róluk. Gulliver is közéjük kerül, és megtapasztalja a civilizálatlan emberi együttélés lélekölő és pusztító világát. Aztán kitör a „buku” a háború, ami ellen Gulliver felszólal, amiért máglyán akarják megégetni a behinek…
Kölnben elkezdődött a nagy európai buku. A Behódolásban a muszlim világ győz. Szathmári Kazohiniájában a hinek végül bevonulnak a behinek párhuzamos társadalmába és azt mondják, elég volt! Nem tartunk el tovább titeket… Én nem vagyok Behódoláspárti…
(FlagMagazin, Demokrata.hu)
