“Sohasem lehetsz elég jó, ha úgy hiszed, hogy te már mindent tudsz”

március 14, 2013 a Szellemiség

A HVIM harcosával Szőcs Dénessel beszélgettünk. A háta mögött van már 13 profi mérkőzés, amiből kettőt vesztett el csupán. Edzések, filozófia és nemzeti gondolat.

Mi vezetett arra, hogy a K1-et illetve ezt a fajta küzdősportot válaszd magadnak? Úgy tudom, hogy csak pár éve kezdtél ezzel foglalkozni. Mit sportoltál ezek előtt?

Körülbelül négy évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni ezzel a küzdősporttal, előtte hobbi szinten a súlyokat emelgettem meg pin-pongoztam . Gyerekkoromban nem igazan vonzottak más sportok,habár mozgékony és csintalan gyereknek számítottam. A szülőfalumba nem igazan válogathatta a lehetőségek közül, a foci pedig valahogy távol állt tőlem. Hogy mi vezetett arra, hogy ezt válasszam?  Így utólag visszagondolva teljesen más mentalitással dolgoztam, mint most. Akkoriban úgy gondoltam nem számít csak kemény legyen és durva, na meg férfias, „vonzott a vér szaga”, hogy kitűnjek a többiektől, hogy legyőzhetetlen legyek, meg persze a mozgásért.

Magától értetődik a kérdés, hogy melyik volt a legemlékezetesebb meccsed? Illetve talán az is, hogy milyen volt a legemlékezetesebb kiütésed?

Az egyik legemlékezetesebb kiütésem tavaly októberében egy hatvani „Harcosok éjszakája” elnevezésű gálán volt, Berkes Tamás ellen. Ez volt a legemlékezetesebb meccsem is, mivel három nappal a mérkőzés előtt lepottyantam egy épülő ház tetejéről. Csuklóim zúzódtak az egyik elrepedt, és két bordám eltört, térdkalácsom és a csípőm is enyhébb zúzódást szenvedett. Nem hagytam, hogy begipszeljenek, mert minden áron akartam a meccset, mert rengeteg munka volt a felkészülésben. Fajdalaimat leküzdve, azon uralkodva léptem így a ringben, csodálatos módon összejött a győzelem is, ráadásul egy kiütéssel.

A Magyar Sziget küzdősport gáláján

A Magyar Sziget küzdősport gáláján

Legutóbbi információim szerint 13 profi mérkőzésedből eddig csupán kettőt vesztettél el. Persze ha az ember küzd, akkor vele járhat az is, hogy elbukik. Te, hogy élted meg, ha egy-egy meccset elvesztettél? Hogyan tetted túl magad ezeken az időszakokon?

Hát a győzelmek után elég nagy csapás volt nekem, ráadásul a két vereség egymást követte. Azonban ez kellett ahhoz, hogy benőjön a fejem lágya. Addig nem igazan hallgattam az intelmekre úgymond csőlátásom volt, bele estem abba a hibába hogy azt gondoltam elég, amit tudok, és ahogy alkalmazom, hogy elég a szív meg a bátorság. Aztán mikor éreztem a ring padlójának a szagát rájöttem, hogy van valami sorszerűség az egészben. Figyelmeztetés ”jól van, ez kell neked, hogy belásd” gondoltam magamba ott abban a pillanatban. A vereség engem motivált, még jobban bele húztam, vérszemet kaptam. Rájöttem akkor, hogy soha nincs vége! Sose lehet elég jó az ütés, a rúgás a mozgás. Sosem lehetsz elég jó, ha úgy hiszed, hogy te már mindent tudsz, ha az neked elég, akkor meg állsz a fejlődésben. A vereségek úgy gondolom szükségesek, hogy az ember boncolgatni tudja hibait, ha elbukom: ez van, következőkor még jobban igyekszem, de nem csüggedek, hanem megyek tovább. Az ember persze fél a kudarctól, a bukástól és fáj is, de úgy vélem meg kell tanulni élni ezzel a lelki állapottal, nem szabad, hogy emiatt feladd!

Úgy tudom, hogy imádkozni szoktál a ringbe szállás előtt. Vallásosnak tartod magad?

316062_152261454870025_1727800931_nIgen, mindig ezt teszem. Kérem a teremtőt figyeljen és ítélkezzen a meccs kimenetele felett, vegye figyelembe azt, hogy mennyit dolgoztam készültem rá, és, hogy mennyi áldozatot hoztam azért, hogy küzdhessek. Vallásosnak tartom magam, igyekszem gyakorolni is. Többször elmerülök ebben a témában, boncolgatom, nem barikádozom el magam egyik vallási felekezethez, vagy nézethez sem, nyitottan állok a témához, de persze hű maradok ahhoz a valláshoz, amelyben megkereszteltek.

A küzdelmeid során mi az, ami hajt? Bizonyítani magadnak, hogy meg tudod csinálni, vagy inkább a materiális (anyagi) nyeremény lebeg a szemed előtt?

Hat az évek során hajtott ez is az is, de igazából egy sem állta meg a helyét. Nem tudom miféle ”Démonok” űznek, talán valaminek a megismerése, legyőzni önmagamat, képességeim növelése, magasabb szintekre juttatása. Sokszor feltettem már magamnak ezt a kérdést, de sohase tudtam érdemlegest választ adni. Egyszerűen szeretem, magaménak érzem.

Mindennapjainkban főleg az Erdélyben is jelenlévő cigányprobléma, illetve a soviniszta románok sokszor támadják meg a magyar fiatalokat. Te, mint sportoló, lehet buta kérdés, de tudod-e használni a küzdősportok terén elért tapasztalataid. Nem befolyásolja a karriered, ha esetleg meg kell védd magad, vagy testvéreid egy támadás során? Mit tudsz egy ilyen helyzetben tenni?

Hát, ha a helyzet megköveteli, nem nézem a karriert, van egy fontossági sorrendem és az egyéni érdek hátrébb való, mint a közösségi. Meg tanultam jól kezelni a problémát mielőtt tettlegességig fajulna, nem bocsátkozok fejetlenül a konfliktusba. Ha nyílt háború folyna nem kérdés az, hogy oda tenném-e magam, de a kakaskodásoknak és az értelmetlen erőfitogtatásnak nem vagyok a híve. Úgy gondolom kinőttem mar abból a korból. Nem keresem a konfrontációt, de, aki a békétlenséget keresi, az könnyen megkaphatja.

Te, mint a HVIM tagja, sokszor jelensz meg a meccsek előtt a vármegye pólójában. Mit jelent számodra a mozgalom?

Számomra a mozgalom egy család, egy fajta életvitel, ami a nemzetemben, annak ésszerű fenntartásában és azért való küzdelmében kell, hogy megnyilvánuljon. Az igazat megvallva mostanában egy kicsit hanyagoltam a mozgalmi munkát, de amit rámbíznak elvégzem. Van pár megoldatlan ügyem a magánéletben, de amint az megoldódik, teljes gőzzel benne vagyok a munkában.

Meséld el egy edzésnapodat! A fiatalokat biztos érdekli, hogy miként kezdi és éli meg egy munkával teli napját a küzdősportokkal foglalkozó harcos.

Hát egy héten öt alkalommal minden reggel 2 órát edzésen vagyok, ezt délután egy futás követi. Majd szombaton egy 50-60 km-es túra következik a környező erdőkben, hegyekben. Ezt nagyjából igyekszem szaladva megtenni kisebb nagyobb megállókkal, a terepviszonyoktól és erőnlétemtől függően. Vasárnap a pihenőnap. Hát mostanság így néz ki egy hetem, de ha meccs van, ez változik az edző javaslata szerint – szerinte túlhajtom magam, és türelmetlen vagyok.  Az a helyzet, hogy nem tudok nyugton ülni, már többször elértem a tűrőképességem határát, ilyenkor fellázad a saját testem, ellenem. A következőkor igyekszem túllépni azt a teljesítményt, a „mindig egy kicsivel többet”- elv szerint.

Hol lesz a legközelebb mérkőzésed? Mesélj erről a meccsről! Mit várhatunk, kivel küzdesz meg és milyen meccseket láthat még a nagyérdemű?

Legközelebb Nagyszebenben (Sibiu) március 22-én várható egy MMA mérkőzésem a helyi sztárral Bogdan Stanciuval küzdök meg. Egyelőre ez van a táblán, a többi meccs még csak szóbeszéd, nincs még leszögezve.

Mit üzensz a mai fiatalságnak? Miért válasszák a K1-et, MMA-t? Milyen dolgokra figyeljenek, mielőtt elhatározzák magukat? Gondolok itt arra, hogy mit kell vállalniuk, feláldozniuk ezért a sportért?

309026_137237966372374_1651845638_nA mai fiatalságnak azt üzenném, hogy fogjanak neki sportolni, nem muszáj, hogy az féltetlen küzdősport legyen, mert ha körülnézek, megdöbbenve látom milyen ’”véglényekké” vedlenek át az ifjak. Rengeteg kövér és gyenge fiatal van, ráadásul a sport nem csak a fizikai fejlődésben éri el hatását, hanem úgy gondolom, hogy a jellemet is nagyban formálja és önbizalmat ad. Na, meg egészségesebb, mint a pocaknövesztés. Az lenne a helyes szerintem, hogy a napi mozgás életformává alakuljon. Aki nem mozog, és nem edz nem is gondolja, hogy mit képes eltűrni az emberi test. Had idézzek egy együttestől: „ …Szellemi ,erkölcsi, fizikai fölény, ez visz előre…”. Mindenkinek a maga dolga eldönteni, hogy mennyit áldoz az idejéből, életéből, de ha teljesítményt akar elérni  egy nap 24 órából áll, és munka nélkül nincs eredmény.

(Betyársereg)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Komment