Pécsett a Mecseki Láthatatlanok Emléktúrával zárult le a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom által idén első ízben meghirdetett Hadak Útja Túrasorozat.
A HVIM által megrendezett túrák eddig az első és főleg a második világháború hazai eseményeihez kapcsolódtak. A pécsi tagszervezet által idén először megszervezett túra tovább bővítette a tematikát, hiszen ezúttal 1956 őszének baranyai hőseire emlékezett a mintegy félszáz résztvevő a 25 kilométeres táv teljesítésével, a Mecsek gyönyörű környezetében.
Ahogy a többi általunk szervezett túra tematikájánál, úgy a Mecseki Láthatatlanokra is igaz, hogy szerepvállalásuk súlyához mérten, viszonylag kevéssé ismert az ő történetük a szélesebb nyilvánosság körében. 1956 november negyedike után a vörös hadsereg megszállta az országot. Ezzel a legtöbb helyen véget is ért a fegyveres szabadságharc. Október 29-én a 9. katonai tanszék hallgatóiból két egyetemi zászlóaljat alakítottak. Az egyiket azonnal lefegyverezték szovjetek bevonulásukkor, a másik azonban úgy döntött, hogy folytatja a harcot, és a Mecsek felé vették az irányt, ahol a környező falvakból is rengetegen csatlakoztak hozzájuk, az eső napokban mintegy három és félezren lehettek.
Az emléktúra a Tettyéről indult, ahol Futó Béla, a HVIM pécsi vezetője és a túra főszervezője köszöntötte a megjelenteket és mondott néhány szót a helyszínről, illetve az itt zajló eseményekről, mielőtt elhelyezték volna a mécseseket a Mecseki Láthatatlanok emlékművénél.
Tettyén november 5-én és 6-án voltak kemény harcok. Arról nincsenek adatok, hogy a rosszul felfegyverzett ellenállók mekkora kárt okoztak a megszállóknak, azonban innen már csak a legelszántabbak folytatták a küzdelmet.
A túra következő állomása a Mecsek-kapu volt. Talán a legnagyobb győzelmet itt aratták az ellenálló magyar alakulatok, hiszen sikeresen állították meg a szovjet tankok előrenyomulását, egyet megsemmisítve. Hivatalosan nem erősítették meg, de az ütközetben a várost elfoglaló szovjet csapatok parancsnokát, Kornyusint is likvidálták.
A Mecsek-kaputól elindultunk a Dömör-kapu felé, ahová Tettyéről is húzódtak a még mindig harcolni akaró fiatalok, akik között feltehetően spiclik is akadtak, erre utal, hogy a szovjetek be tudták mérni a helyzetüket. A felkelők Horváth Géza és Kubicza János vezetésével Vágotpusztának vették az irányt, és hogy mennyire jól tették, azt jelzi, hogy néhány órával később már támadta a szovjet a területet egy Míg 15-ös vadászgépet is bevetve a tüzérségi támadás során.
Az emléktúra ugyanazon az útvonalon ment tovább, ahol a felkelők is haladtak (Misina-tető, Kis-Tubes, Nagy-Tubes). A völgyekre ereszkedő köd ellenére csodálatos kilátásban volt részünk.
A következő cél, ahogy a felkelőknek is, a Büdöskúti Turistaház. Itt máshonnan érkező csoportok is csatlakoztak a felkelőkhöz. Az emléktúra résztvevői egy rövid pihenő kedvéért álltak meg itt, illetve itt a bajtársiasság jegyében lehetőség volt anyagilag támogatni azt a pécsi vármegyést, aki a Magyarok Nyilai ügyből kifolyólag tölti házi őrizetét.
Nekivágtunk Vágotpusztának, ahová felkelők november 6-án délután érkeztek meg. Itt alakult meg hivatalosan is a Mecseki Szabadságharcos Csoport, nagyjából 300 fővel. Innen különböző „vállalkozásokat” indítottak, vagyis élelem és fegyverszerzési céllal hajtottak végre kisebb támadásokat a környező településekre a szovjet ellen. Ez a csoport 10 napon keresztül tudott így működni, ám végül felfedezték őket, és olyan nagy túlerővel kellett szembenézniük, hogy végül a csoport nagy része feladta a küzdelmet. Később derült ki, hogy volt olyan csoport a Mecsekben, akik egészen december 21-ig folytatták a harcot. A szovjetek mindvégig igyekeztek leplezni az ellenállás tényét és mértékét. Magát a Mecseki Láthatatlanok elnevezést is a kommunista propaganda aggatta a csoportra amolyan ironikus, pejoratív jelzőként, ám a népemlékezet számára mint a hősi ellenállók elnevezéseként élt tovább.
Az emléktúra keretében Vágotpusztán koszorúzásra került sor.
Itt kerültek átadásra a Hadak Útja Túrasorozat állomásait teljesítők számára az elismerő oklevelek és emlékérmek. Mindössze 8 személynek sikerült az összes túrát teljesítenie, akiknek Incze Béla a HVIM alelnöke gratulált teljesítményükhöz. Rövidesen külön beszámolóval jelentkezünk az túrasorozat kapcsán.
Itt egy hosszabb pihenőt tartottunk, mielőtt elindultunk volna egy másik útvonalon vissza a túra kiinduló pontjára.
Fontos, hogy ne csak szavakkal, de lehetőleg teljesítménnyel is emlékezzünk azokra, akik tettekkel is kiálltak a nemzetért, a szabadságért. Egy kicsit kimozdulni a komfortzónából, néhány órára belehelyezkedni abba, milyen is lehetett a januári télben Balassagyarmat felé taposni a havat, vagy a novemberi őszben a Mecsek fái között kaptatni felfelé. Ők megtették azért, hogy nekünk egy szebb, jobb világot hagyhassanak hátra. Nekünk sem lehet más célunk, minthogy lehetőségeinkhez képest mindent megteszünk azért, hogy egy szebb világot hagyjuk az utókorra!
Találkozunk jövőre is!
További képek az emléktúráról IDE KATTINTVA érhetők el.
(Szent Korona Rádió)
