Testvérszervezetünk a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom egy Iránymutatást tett közzé, amely elsősorban a saját tagságnak szól, azonban mégis fontosnak érezte a vezetés, hogy nyilvános legyen. Ennek a miértjéről, a vármegyés életformáról, a tervekről és a legújabb bojkottról beszélt Incze Bélával, a mozgalom alelnöke az AlfaHír Hírportálnak.
– A HVIM honlapjára felkerült egy Iránymutatás, amely az ismertető szerint a mozgalom tagjai számára készült, egyfajta normagyűjteményként. Miért tartottátok fontosnak ezt nyilvánossá tenni?
– Az Iránymutatás elsősorban a saját tagságunk számára készült, de már akkor megegyezett benne a Vezetőség, hogy nyilvános lesz, amikor megkezdtük a munkát. Azért tartottuk ezt fontosnak, mert ezen a füzeten keresztül bárki megismerheti a gondolkozásmódunk alapjait. Ez nem egy szabályzat, és nem is a HVIM története. Ez valóban egyfajta normagyűjtemény, ami azt tartalmazza, hogy egy vármegyés számára mik azok a világnézeti irányvonalak, amelyek mentén az életét élnie kell. Sajnos a hazafias tábor hemzseg az olyan személyektől, akik egy rendezvény erejéig „harcosok” lesznek, aztán amikor hazamennek, pontosan ugyanolyan életet élnek, mint bármelyik átlagember. Ilyen mentalitással semmilyen eredményt nem lehet elérni. Az egyik fejezetben, ami a mozgalmár lét és a munkahelyi kötelezettségek viszonyát taglalja, így van ez megfogalmazva: „…Ne a Vármegyében legyél postás, gyári munkás, orvos, vagy bármi más, nekünk a munkahelyünkön kell vármegyésnek lennünk…” Ez persze nem azt jelenti, hogy mi a tagságunktól azt várjuk el, hogy a szervezet egyenpólójában büszkén rúgassa ki magát, mert ennek nyilván semmi értelme nem lenne. Itt arról van szó, hogy amikor az orvosi köpeny, vagy a munkavédelmi ruha van az adott személyen, ő akkor is úgy döntse el, hogy mi a jó, és mi a rossz, ahogy azt az Istenfélő, hazafias szemléletmód megköveteli. A nyilvánossá tétellel az is célunk, hogy az ilyen gondolkozásmódra fogékony személyeknek egyfajta mankót biztosítsunk. Illetve volt még egy szempont, ami a nyilvánossá tételt indokolta. Az internet világában sajnos könnyen szárnyra kelhetnek olyan pletykák, amik csak részigazságokat tartalmaznak, vagy színtiszta hazugságokat. Ennek a kiadványnak a nyilvánossá tételével mindenki választ kap a kérdéseire.
– A kiadványban olvasható, hogy miért tartjátok többek között fontosnak a hitet, a hűséget, a bátorságot, a bajtársiasságot, a hazafiságot, az egészséges életmódot, a gyermekvállalást vagy éppen a hagyományőrzést. Mi alapján állítottátok össze a témákat, és hogyan készült?
– Olyan témaköröket választottunk ki, amik egy próbaidős tagjelölt és egy vezetőségi tag számára egyaránt a figyelem középpontjában vannak. A felsoroltakon kívül foglalkozik még az Iránymutatás a valódi értékeken alapuló hazafisággal, a folyamatos aktivitás fenntartásával, de azzal is, hogy hogyan váljunk immúnissá arra a mocsokáradatra, ami mondjuk a harcunk ellen irányul a liberális médián keresztül. Számunkra ezek létkérdések, hiszen stabil világnézeti háttér nélkül, egyszerűen elkerülhetetlen lenne a kifulladás. Ha nem látnánk magunk előtt, a saját kényelmünkön túlmutató, nemes célokat, akkor nyilván kimerülnénk a harcban, de mivel nem az a fő motiváció, hogy egy emelettel bővítsük a házunkat, vagy egy új autót vegyünk, így a feladás szóba sem jöhet. Vagy egy másik példával élve, minket nem tematizál a baloldali sajtó hazudozása. Sok embert kizökkent az a tudat, hogy az általa képviselt szervezet, vagy éppen személy szerint ő címlapra kerül mondjuk a Hetek című országos kiadványban. Persze önmagában az, hogy ezek a gondolkozásmódbeli alapok összefoglalásra kerültek, nem véd meg senkit a kifulladástól, sem pedig a médianyomás alatt való összeroppanástól. Az ott leírtaknak olyan természetes reflexekké kell válniuk, mint a levegővételnek.
– Sokszor lehet hallani vármegyés rendezvényeken, hogy a vármegyés lét egy „életforma”. Az Iránymutatás lapozgatása közben ez még külső szemlélődő számára is láthatóvá válik, de mit értetek pontosan ez alatt?
– Ezt néhány sorban összefoglalni nem lehet. Ugyan egy-egy érzékletes példán keresztül rá lehet világítani bizonyos elemekre, de mivel valóban egy életformáról beszélünk, így ezt teljes komplexitásában csak az értheti, aki köztünk él. A Magyar Sziget például az a rendezvény, ahol külső szemlélő bepillantást nyerhet ebbe. Ott nyilvánul meg a legjobban az a klasszikusnak számító mondat, amit először Kónyi-Kiss Domonkos bajtársamtól hallottam: „Vármegyés nem fázik, csak megérzi a hideget.”
– Térjünk rá egy kicsit az aktivitásra (hiszen ez is külön ki van emelve a kiadványban)! A HVIM-ről nem lehet azt mondani, hogy nem aktív, például a most következő hétvégén is lesz egy budapesti Bajtársi Találkozó, de ugyanebben az időpontban egy emléktúra is lesz Kőszegen, a Szent Korona őrzésének helyén, miközben úgy tudni, hogy lázasan készül az idei erdélyi (székely), a felvidéki és a legendás Magyar Sziget programja is. Meg tudod fogalmazni, hogy mi a fő profilja a mozgalomnak, milyen programok szervezését részesítetek előnyben?
– Hogy ismét egy klasszikus idézettel éljek, a Vármegyére szabva: „A mozgalom olyan, mint a bicikli, ha nem tekerik, felborul.” Természetesen az akcióink hátterében mindig ott van az átgondoltság és a tervezettség, tehát nem csak azért cselekszünk, mert ellenállhatatlan késztetést érzünk arra, hogy valamit csináljunk. Ahogy az általad felsoroltakból is látszik, a tevékenységi körünk rendkívül sokrétű. A katonai hagyományőrzéstől, a közösségi programokon át, akár tiltakozó demonstrációkig terjed. A történelmi ihletettségű rendezvényeknél az a fő szempont, hogy olyan esemény, vagy személy előtt tisztelegjünk, amit, vagy akit megpróbál kiradírozni a történelemkönyvekből a politikailag korrekt oktatás. Erre remek példa, hogy nyugat-magyarországi tagjaink most hétvégén a Szent Korona őrzésének helyszínén fognak emléktúrát szervezni. Azt mindenki tudja, hogy 1000 éves államiságunk jelképe a kommunizmus alatt tért vissza Magyarországra, de vajon hányan tudják, hogy kiknek köszönhető az, hogy nem került a szovjetek vagy hazai csatlósaik kezébe a II. világháború végének zűrzavaros pillanataiban? A hazafias közösség megteremtése és önfejlesztése jegyében áll a Magyar Sziget és annak két „kistestvére”, a Székely Sziget és a Felvidéki Magyar Sziget. Ezeken a rendezvényeken nyílik lehetőség a kapcsolatépítésre, tapasztalatcserére és az összekovácsolódásra. A rendteremtésből és az aktuálpolitikából is kivesszük a részünk. Több tagunk az Érpataki Modell Országos Hálózatának csapatkötelékében szokott részt venni olyan terepgyakorlatokon, ahol a társadalomból kiilleszkedett, elsősorban cigány származású személyek által lakott településeken ellenőrizzük, hogy lopják-e az áramot, hegyekben áll-e a szemét a közterületeken vagy az udvarokban, vagy tapasztalható-e bármilyen olyan magatartásforma, ami megbontja a rendet. Ehhez a tevékenységhez szorosan kapcsolódik, hogy több tagunk önkormányzati képviselőként vagy bizottsági tagként járul hozzá saját települése épüléséhez. A fent felsoroltakból látszik, hogy rendkívül tágas az a paletta, melyen mozgunk, és eddig Isten segedelmével minden területen sikeresen bizonyították tagjaink, hogy a vármegyésekben ott van valami plusz, amire szüksége van a magyar nemzetnek a feltámadáshoz.
– Úgy tűnik, hogy bojkottokkal is bátran éltek. Milyen sikerrel zajlottak az eddigiek, és terveztek-e még hasonlókat?
– A HVIM fennállása óta él az ilyen jellegű ellenálló akciókkal is. A legelső bojkottot a Túró Rudi ellen hirdette meg a szervezet. Abban az esetben az volt a probléma, hogy a népszerű édesség marketingszakemberei úgy gondolták, hogy Magyarországon helye van olyan óriásplakátoknak, melyeken nem Kassaként van feltüntetve felvidéki városunk, hanem Košiceként. A plakátok rövid idő alatt lecserélésre kerültek. Második alkalommal a Dorko ruhamárka és a Players Room bolthálózat ellen hirdettünkbojkottot, mert előbbi olyan pólókkal állt elő, amin a Szent Korona, illetve a kereszténység és a magyar történelem kultikus alakjai gyalázatos módon voltak ábrázolva. Ez volt a legsikeresebb bojkottunk, mivel kevesebb, mint 24 óra leforgása alatt elnézést kértek, és visszavonták a sértő termékeket. Jelen pillanatban három bojkott fut párhuzamosan. Az egyiket felvidéki bajtársaink hirdették meg a felvidéki CBA ellen, amiért az önmagát „magyar üzletláncként” meghatározó cég felvidéki franchise partnere a Felvidéken nem helyez ki magyar feliratokat. Székely testvéreink pedig a Heineken termékei ellen hirdetettek harcot, mivel a cég romániai szóvivője egy közleményben kétségbe vonta Székelyföld létét. Ez a két bojkott jelen pillanatban is aktív, és számos pozitív eredményt könyvelhetünk az akciók hozadékaként. A legfrissebb bojkottot a kárpátaljai magyarság védelmében hirdettük meg. Ez esetben arról van szó, hogy a Roshen cégcsoport Petro Porosenko ukrán elnök tulajdonát képezi, tehát egy tábla Tibi csoki, vagy egy zacskó Duna kavics megvásárlásával anyagilag támogat az ember egy olyan személyt, aki felelős azért, hogy Kárpátalján jelen pillanatban az ukrán hadseregbe soroznak be magyar férfiakat, akik közül többen már az életüket áldozták egy olyan háborúban, amihez a magyarságnak semmi köze. Azt fontos kiemelni minden ilyen akció kapcsán, hogy bármilyen eredményt is érünk el, mindenképp felhívjuk a figyelmet olyan igazságtalanságokra, melyek egyébként el sem jutnának az átlagemberig.
– Legutóbb Barcsa-Turner Gáborral interjúztunk az első Bajtársi Találkozó kapcsán. Akkor ő úgy fogalmazott, hogy „a bajtársiasság több, mint egyszerű barátság”. Osztod a megállapítását?
– Természetesen. Ahogy fentebb már szóba került, az Iránymutatásban egy teljes fejezetet szenteltünk ennek a témának. Mi úgy gondoljuk, hogy a bajtársi kötelék erősebb minden másnál, hiszen ennek alapja nem az érzelmek ingoványosságára épül. Anélkül, hogy lefitymálnám a barátságot, vagy a szerelmet, azt mindenki beláthatja, hogy előbbi kettő szigorúan érzelem alapú kapcsolat. Az érzelmeken egyrészt nem egyszerű úrrá lenni, ha valamilyen okból kifolyólag negatív élmények érik az embert, másrészt az idő múlása is kifakíthatja őket. A megfelelő alapokra helyezett bajtársi kötelék kiállja az érzelmek próbáját, és az idő vasfogának is ellen tud állni, hiszen nem arra épül, hogy ki szimpatikus kinek, vagy éppen ki kibe szerelmes, hanem a világnézeti azonosság képezi a közös pontot, komoly embereknél ez pedig nem változik négy évenként.
– Bár szinte biztosak vagyunk benne, hogy mit fogsz felelni, azért megkérdezzük, gondoltál már arra például a balliberális Átlátszó támadásai kapcsán, ahogy folyamatosan próbálnak fogást találni a mozgalmon és az egyes vezetőkön, hogy elég volt ebből a stresszből, befejezed a „vármegyézést”, és inkább valami hétköznapibb elfoglaltságot keresel?
– Természetesen nem. Az Átlátszó támadása kifejezetten a mozgalom könyvelésére és pénzügyeire irányult. Egyrészt tisztában voltam vele, hogy minden rendben van, másrészt csak a támadókat minősíti, ha azt hiszik, hogy anyagi kérdések miatt viszályt tudnak szítani a sorainkban. Voltak az elmúlt években embert próbáló pillanatok, amikor mindannyian fogcsikorgatva harcoltunk, vállt vállnak vetve. Nem mondom, hogy minden perc élvezetes volt, de az biztos, hogy edzettek lettünk. Én személy szerint egy olyan vármegyés generációnak vagyok a képviselője, amelyik utcai ütközetekben lovasrendőrökkel és viperával felszerelkezett roham „droidokkal” dacolt. Az ezt követő években hamis gyanúsítgatások alapján voltam előzetes letartóztatásban, és a baloldali sajtó kereszttüzében egyaránt. Mindezeket egy bajtársi kötelék részeként éltem át. Amikor nekem volt szükségem segítségre, akkor megkaptam, és ha adni kellett, akkor gondolkozás nélkül adtam. Mi, vármegyések így csiszolódtunk össze, hát nem lennék a helyében azoknak, akik éket akarnak verni közénk. Konkrét válaszul a kérdésre: Nem, nem tudnék átlagemberként élni, de nem is ez a dolgom, és ráadásul nem is akarok.
– A végén még visszakanyarodva egy kicsit a HVIM-es iránymutatásra, kinek ajánlanád feltétlen, hogy töltse le és lapozza át az egyébként alig 23 oldalas, sok képpel illusztrált, igényesen elkészített és precízen megfogalmazott kiadványt?
– Mindenkinek, aki úgy érzi, hogy nem az arctalan tömeg része, de hogy kicsit szűkítsem a kört: akik a csatlakozáson gondolkoznak, azok képet kaphatnak rólunk ezen keresztül. A szövetségeseinknek azért ajánlom, mert így érthetővé válik, hogy mit miért csinálunk. Végezetül az ellenségeinknek is csak ajánlani tudom, mert nem baj, ha tisztában vannak vele, hogy velünk nem lesz egyszerű dolguk.
(Alfahír, Betyársereg)
