Az Ukrán helyzet a kárpátaljai magyarság miatt minket is nagyban érint. A nemrég nyilvánosságra került fenyegetés pedig még közelebb hozott minket a válsághoz. Egy szakértőt kértünk fel, hogy elemezze a helyzetet és beszéljen mindezek hátteréről és a lehetséges veszélyekről is. Az biztos, hogy ezt a témát még folytatni fogjuk…
Az elmúlt hetekben folyamatosan életveszélyes fenyegetések érik a Jobbik Magyarországért Mozgalom és a HVIM politikusait, aktivistáit az Ukrajnában hatalomhoz jutott szélsőséges csőcselék részéről. Egy rövid történeti visszatekintés keretében nézzük meg, kik is voltak az úgynevezett Szics-gárdának (Karpatszka Szics) az ősei és milyen „hőstetteket” hajtottak végre rövidke létezésük során.
1939-ben a müncheni egyezményt követően kialakult zűrzavaros időszakban alakult meg a Szics-gárda, az akkor még Csehszlovákiához tartozó Kárpátalján. Még abban az évben, március 15-én vált a függetlenségét kikiáltott Kárpátukrajna hivatalos hadseregévé, Dmitro Ivanovics Klimpus vezetésével. Állományát zömében galíciai önkéntesekkel töltötték fel.
Első hőstetteik a Rahó és Tiszaborkút, majd Valócon felállított internáló táborok őrzése, illetve, az ide deportált magyar, ruszin értelmiség begyűjtése volt. 1939. március 13-án megtámadták a huszti csehszlovák helyőrséget, ahol is a harcok során vereséget szenvedtek. Ezen harcokra való hivatkozással kiáltották ki március 15-én a függetlenségüket, melyhez német védnökséget kértek.
Erre válaszként a Magyar Királyi Honvédség támadást indított a Szics-gárda és a csehszlovák hadsereg, területen tartózkodó egységei ellen. A honvédség akciója sikerrel zárult és a felkelők nagy része letette a fegyvert, ám egy kisseb harcoló csoport a partizánharcot választotta, mely március 20-ig tartott. Ezek után az életben maradottak egy része megadta magát, egy része betört Lengyelország területére, ahol is a lengyel határőrség a harcok során felmorzsolta erőiket.
Volodimir Bircsak Karpatszka Ukrajnáról, „A nemzet hadjáratban” címmel, 1939-ben megjelent könyvében az ismert hivatalos egységeken kívüli alakulatokról is ír:
„egy valamiféle rejtett csapata, amely különböző ukrán földekről származó ukránokból állt. … Ezek jobbára a valamikori galíciai terrorista akció később emigrációba vetett résztvevői voltak. … Azért teszek említést erről a dologról, mert ma egyesek a huszti hibákért minden felelősséget kizárólag a bennszülöttekre akarnak hárítani. Az embereket az utcán e csapat tagjai kapdosták el, nem a bennszülöttek, a postát is a csapat tagja rabolta ki a magyarok bejövetele előtt, szintén nem bennszülött. Igazságból, bármennyire is keserű legyen, csak egy lehet, nem kettő”
A dolog másik pikantériája, hogy miközben Horthy Miklós kormányzó amnesztiában részesítette a felkelőket, a Kárpátalját 1944-ben elfoglaló szovjet hatóságok az egykori Szics-gárda több tagját is felkutatták és elhurcolták kényszermunkára a Szovjetunióba.
A múlt rövid ismertetése után nézzük röviden a jelenlegi helyzetet
Mint azt mindenki tudja, Ukrajnában egy USA és EU által kirobbantott, szervezett és pénzelt puccs történt a korrupt, ámde törvényesen megválasztott, legitim ukrán kormány ellen.
A külföldi segítséggel hatalomra került kormány első lépése a többnemzetiségű Ukrajna területén élő nemzetiségek jogainak megszüntetése volt. Tették ezt úgy az orosz, mint a magyar, ruszin, lengyel, román, stb. nemzetek esetében. Az emberi jogokat lábbal tipró intézkedések láttán a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa által Ukrajnára bízott, többségében oroszok lakta Krím-félszigetet Oroszország annektálta, melynek legitimitását egy népszavazással erősítette meg. A többi oroszajkú (Oroszországgal határos), ukrajnai régióban pedig felkelések robbantak ki a nemzetiségi jogok megvonása miatt.
A puccsal hatalomra került rezsim, rendőri és katonai alakulatokat küldött diplomaták helyett az indulatok megfékezésére. Ekkor elszabadult a pokol és az illegitim kormány saját állampolgárait kezdte gyilkolni, melyhez a Majdan téren összeálló Pravi Szektor majd később az Azov, Karpatszka Szics és még mintegy hetven hasonló paramillitáris, soviniszta, és nyíltan a nemzeti szocializmusra hajazó zavaros eszméket valló szabadcsapatok is csatlakoztak. Hogy miért írom zavarosnak őket? Mert egy nyíltan zsidóságukat felvállaló oligarchákból álló ország vezetésének privát hadseregévé váltak a korábban nyíltan nemzetiszocialista és zsidóellenes gondolatokat megfogalmazó szervezetek. Eközben jótékonyan elfelejtették, hogy az Ukrajnában 1932-33 között lezajló, egyes becslések szerint mintegy hatmillió áldozatot követelő Holodomor, a Bohdan Hmelnyickij kozáklázadással Lengyelországtól függetlenedő és az újonnan létrejövő Ukrajna területén kialakítandó, zsidó államiság kialakulása elleni kozák pogromok miatti megtorlás volt a zsidó származású szovjetvezetők részéről.
Hatmillió áldozat ide vagy oda, most őket szolgálják egy újabb kettős népirtáshoz asszisztálva, hiszen a frontokon az ukrán és orosz nemzet színe-virága veszíti életét, nyomorodik meg egy életre, teljesen értelmetlenül.
Hogy ez miért veszélyes a kárpátaljai magyarságra, a Jobbikra és a HVIM-re?
Nos, ezeket a paramilitáris csoportokat nem a hadsereg felügyeli, hanem a kenyéradó gazdáik, sok esetben pedig csupán az alantas ösztöneik. Kiképzésüket az aszimmetrikus hadviselésre (kiscsoportos harcászat szabályok nélkül), az USA hadseregének elit egységei, valamint az ezekből kivált, privát katonai tanácsadó cégek munkatársai (Academi), és az izraeli hadsereget, titkosszolgálatokat kiszolgált izraeli-ukrán kettős állampolgársággal rendelkező veteránok végzik el. Amit a tantermekben és a kiképzőpályákon megtanulnak, azt a frontvonalakon vérrel-szenvedéssel tökéletesítik. Felfegyverzésüket szintén az oligarchák végzik, állami jóváhagyással, melynek következtében felszerelésük, fegyverzetük sokkal jobb, mint a hivatalos urán hadseregé. Motiváltak, elvakultak és éhesek. Vért akarnak és bosszút állni, bárkin, aki szerintük felelős a múltért és a kialakult helyzetért. Erkölcsi és morális gátak nincsenek bennük. Emlékezzünk csak vissza a hátrakötözött kezű tarkón lőtt, sebtében elföldelt oroszajkú civil halottakról készült videókra. Vagy a belső szerveiktől (szervkereskedelem) megfosztott áldozatokra. Vagy az ISIS módszereit idéző keresztre feszített és élve felgyújtott orosz hazafira. Láthatjuk, nem finnyásak, ha gyilkolásról van szó. Tehetik mindezt a nemzetközi és magyarországi politika, illetve sajtó hallgatólagos támogatásának asszisztálásával, továbbá olykor a hivatalos magyar kormány pénzügyi segítségével (pl. kibervédelem százmillió forintnyi összeggel), segélyszállítmányokkal, melyeknek a felét az ukrán kormány lefoglalja, sok esetben pedig-e szabadcsapatokhoz juttatja.
Miért problémás ez a magyar kisebbségnek?
Képzeljünk el két egyáltalán nem lehetetlen szituációt. Szétesik a mesterségesen összetákolt Ukrajna, vagy összeomlik a háborús kiadásokat nem bíró gazdaság és ez által a stabil államrend. Káosz, anarchia. Vereségek a fronton, területvesztés, ráébredés a rideg valóságra és az ebből fakadó bűnbakkeresés. Történelmi emlékeinkben kutatva kik is szoktak ilyen esetben a bűnbakok lenni? Hát persze, hogy a nemzeti kisebbségek. A harcok végeztével hazatérnek majd a fronton befásult szélsőséges veteránok, és feletehetően az összes megkeseredettségük a területükön található nemzetiségek elleni pogromokban fog megnyilvánulni. Ebben viszont profik. Következmények? Halottak mindenhol, tíz és százezres nagyságrendű menekültáradat a már gazdaságilag megroggyant, mesterségesen etnikailag megosztott Magyarország felé, valamint a szintén határos Szlovákia és Lengyelország felé. El tudják képzelni?
Ugye, hogy nem? Pedig bármikor megtörténhet.
Milyen problémákat okozhat ez a Jobbiknak és a HVIM-nek?
A Jobbik és a HVIM nyíltan támogatja a magyar és ruszin kisebbséget. Hiszen kiállnak autonómia törekvéseik mellett, segélyeket szállítanak, de nem harcolóknak, hanem csak a magyar kisebbségnek, valamint felemelik szavukat a magyar fiatalok frontra, azaz a halálba hurcolása ellen. Nem fogadják el a határok megváltozhatatlanságának az elvét, és nem Ukrajna területi egységéért aggódnak ebben a helyzetben, hanem az ott élő magyar ajkú lakosságért.
Ebben a szituációban jönnek a halálos fenyegetések a pártot, a mozgalom vezetését és azoknak aktivistáit célpontba állítva.
Nem is akárhonnan, ha az előzményeket elolvastuk. Fikció, de gondoljunk csak bele: példastatuálás okán (mely leginkább nem is az ukránok érdeke) beküldenek Magyarországra egy jól képzett, frontot megjárt veteránt, hogy likvidáljon valakit a Jobbik vezetéséből, olyan célzattal, mint amilyennel a jó szülő a rendetlenkedő gyermekének az orrára koppint, „fiam nem szabad” felszólítással. Mi történhet, ha ez bekövetkezik? A célszemély életét veszti, az életben lévők pedig elgondolkoznak az élet értelmén. Az internet világa felizzik, a Facebook összeomlik a túlterheléstől, ahol a magyar nemzeti oldal hős fotelforradalmárai oldalakon keresztül (persze biztos, ami biztos alapon, álnéven) leírják, hogy Ukrajnának innentől annyi és közeleg a bosszú pillanata, ami persze még soha semmilyen formában nem ért oda senkihez, aki a nemzeti oldal ellen bármi rosszat is tett. A Magyar Honvédség a világ különböző pontjairól összeszedi (hetek-hónapok alatt) az éppen magyar érdekekért harcoló katonáit, akiket létszámukból fakadóan kényelmesen elhelyez az öt darab helikopteren, három szállítórepülőn, négy üzemképes teherautón, és BTR páncélozott szállítójárművön, majd elindul példát statuálni. Persze Pest határában lerobban a járműpark fele, a katonáink jelentős része leszerel, amikor megtudja, hogy harcolnia kell, mert hisz ő nem azért szerelt fel, hanem hogy a béke fenntartásáért harcoljon dollárért. A Gripenek a 40km/órás sebesség mellett lezuhannak, mert Hende Csaba honvédelmi miniszter szerint ők fogják kísérni-biztosítani a konvojt, aminek a haladási sebessége ennyi. Harci helikopterünk viszont egyáltalán nincs, mert szétrohadtak a szabadég alatt. Felelőse a mai napig nincs.
Kockázat a másik oldalon? Semmi. Ha ki is derül, hogy ki volt az elkövető, hivatalosan eltemetik (elhamvasszák), mert „elesik” a fronton és jön a mosom kezeimet, „magányos elkövető volt”, a gyilkos pedig az ukrán SZBU (titkosszolgálat) segítségével új személyazonossághoz jut, sok pénzt kap és éli világát, mint Marci Hevesen. Ennyi.
A veszélyek reálisak, a valós válaszokat a magyar politikát ismerve minden esetben Brüsszelben és Washingtonban fogják megírni. Azaz nem fogunk tenni semmit sem.
(Betyársereg)
