A Betyársereg Röszkén lévő tagjai ismét jelentettek a déli végekről. A határzár előtti napokról, a határ lezárásának pillanatáról és az ostromállapotról is a helyszínről tudósítottak. Katonákkal, rendőrökkel is beszéltek. Egy biztos: honvédjeink, rendőreink kitartanak a Haza és Európa védelmében!
Határzárás előtt
Érdekes helyzet állt elő a határzárást megelőző napon. A röszkei „migránssimogatóba” annyi aktivista érkezett, hogy a kocsisor már a faluig ért, ami több, mint egy kilométer. Minden volt itt, ami betolakodónak kell, élelem, ruha, sátor, wifi, és még sorolhatnám napestig. Mindehhez persze ingyen jutottak hozzá. Egy betolakodó követelte, hogy adjam neki a zseblámpám, mert arra neki szüksége van, az neki kell! Döbbenetes volt a szituáció, természetesen a legénynek nem lett zseblámpája… A határzár előtti nap hatezer felett volt a Röszkén betolakodó migránsok száma, emiatt nem lehetett őket a gyűjtőben tartani. Folyamatosan sétáltak át a falun a húsz-harminc fős csoportok, és kartonszámra dobálták el az adományokat, amit percekkel azelőtt szereztek. A bontatlan kartonokat a falu rászorultjai egyszerűen összeszedték, a többi szemetet, ami ellepte a falut a közmunkások takarították fel.
Éjszaka betyár testvéremmel a kerítés mentén sétáltunk és a katonákkal beszélgettünk, rövid idő után kiderült, hogy nem váltották le őket, és alig ettek aznap. Dühös lettem, mert a sáskaraj hegyekben dobálta szét az élelmet az utak mentén és a táborban, míg honvédjeink a kerítés mentén éheztek.
Azonnali ellátmányt kellett biztosítani, és mi tettük a dolgunkat. Először két pizzát hoztunk a vasúti átjárónál szolgálatot teljesítő katonáknak, majd további ellátmányt szereztünk Ásotthalomról, amit a dusnoki emberek gyűjtöttek össze és a gárdisták segítségével jutott a településre. Ismét bebizonyosodott, hogy képesek vagyunk összefogni a bajban, és büszke voltam rá, hogy Magyar vagyok. A katonáknak az átadáskor elmondtuk, hogy a Betyársereg, a Gárda, és a dusnokiak közös felajánlása, amit ide kihoztunk. A katonák nagyon örültek, és a szemünkbe nézve, a kezünket megszorítva őszintén köszönték meg, hogy gondoltunk rájuk, minderre a feleletem az volt „Magyar honvéd nem éhezhet”. Felemelő pillanatok voltak ezek, ott a sötét pusztában, és mivel ott tv stábok nem voltak nyugodtan beszélgethettünk, mindenről, ami eszünkbe jutott. Kijelenthetem, bár mi Magyarok szeretjük marni egymást békeidőben, de ha beüt a baj, összefogunk, és tesszük, amit kell.
A határzárás napja…
A munka befejeztével, bajtársammal kimentünk a gyűjtőhöz, és a határhoz, megnézni mi a helyzet. A migránssimogatók aggódva nézték a fejleményeket. A gyűjtőből minden betolakodót elvittek, a segélyszervezetek egy része, pedig nekilátott a pakolásnak, mert rájöttek, hogy ez a számukra szívderítő kaland itt most véget ér. Az aktivisták szépen feltakarítottak, amiért köszönet jár, igaz én a sáskákkal szedettem volna össze azt az irdatlan szemétmennyiséget, amit otthagytak.
Kisétáltunk a vasútra, ahol tévések tömkelege, vagy harminc különböző nyelven kommentálta az eseményeket, amelyiket értettem, az természetesen a Magyarokat szidta, pedig Európát, és magunkat kívántuk megvédeni ezzel a lépéssel, de természetesen a nyugat, mint már oly sokszor a történelemben, nem megköszöni a védelmezést, hanem orvul ránk támad. Már rég elfelejtette mindenki, miért is kondul meg a harang délben, a keresztény Európában…
Sötétedett már, és egyszer csak megjelent a szögesdrótokkal felszerelt vonat, és visszanyomta a muzulmán szellemekkel megtöltött palack dugóját. Eddig, és ne tovább, mi Magyarok, nem akarunk beleroppanni a pusztító horda okozta károkba.
Itt azért leszögezem… aki érvényes okmányokkal jön, és valóban háború sújtotta területről, annak a nemzetközi jogok értelmében Európa és Magyarország biztosítani fogja a bejutást, de ez az emberáradat egy-két százalékára igaz maximum, így a leglogikusabb lépés az volt, hogy nem töltsük meg egész Európát, a fehér fajra, és a kereszténységre egyaránt veszélyes sejtekkel, alakulatokkal, és kalandozókkal.
A zárást követő éjszaka felemelő volt. Hetek óta először aludtam rendesen, igaz nem sokat, de végre nyugodtan, mert a falu ismét békés volt.
Egy nappal a zárás után…
Ma még állnak a falak. Röszke térségében hatvanra tehető azoknak a száma, akik a kerítésen átjutottak, és elfogásra kerültek. A rendszer működőkepésnek látszik. Annyit kértem csak a katonáinktól, rendőreinktől, hogy tartsanak ki. A feszültség növekszik. A délvidéki területen rengeteg migráns gyülemlett fel, ami egyértelműen a szerbek hibája, akik buszokkal, lelkesen fuvarozták eddig a határra a jövevényeket. Most koppantak egy nagyot, mert talán abban reménykedtek, hogy a kerítés leomlik, és megszabadulnak a nekünk, és nyugatnak szánt csomagtól, de ez nem így lett. A szerb szociális miniszter máris a hadsereg bevetéséről fantáziál, abban az esetben, ha a migránsok kezelhetetlenné válnak. Talán egyszerűbb lett volna, ha nem is engedik be őket…
Egy dolog biztos! Nehéz napok következnek itt délen, és a védekezésben résztvevők hatalmas nyomás alatt vannak, de ha nagyon nagy lesz a baj, a nemzeti oldal valamire való harcosai közös erővel a honvédelmi szervek oldalán felveszi a harcot és kitartanak a végsőkig!
Ostromállapot…
A nyugalom rövid ideig tartott itt délen. A második éjszaka kisebb csoportok átjutottak a kerítésen, de őket össze is szedték, a Röszke lakossága azonnal értesíti a hatóságokat, most már egyre több civil csatlakozik a haza védelmezésének szent ügyéhez.
Úgy gondoltuk, mi helyi lakosok, hogy ez itt meg is áll, és véget ér ez az egész, de a mai napon a nemrégiben átadott Röszke-Horgos határátkelő ostrom alá került. A migrációs veszély végre megmutatta valódi természetét. Amiről mi nemzetiek már régóta beszéltünk, ma valóra vált. Egy Magyarországgal nem határos ország ostromolja Európa kapuit. A feldühödött tömeg betondarabokkal dobálja a magyar rendőröket, és elég sok sérült is lett, de állnak a falak. Beszéltem egy rendőrrel, és annyit mondott „Ezen a határon itt ma senki sem fog átjönni, megvédik, bármi áron!” Büszke vagyok a fiúkra, mert keményen kitartanak, és most végre a haza védelmében teszik ezt.
Mindeközben a harcok csitulnak, de végre bizonyítéka is lett Magyarországnak arra, hogy a fellépés nem túlzott, ugyanis elfogtak a hatóságok egy körözött terroristát itt Röszkén. Egy kérdés maradt csupán, vajon mennyi terrorista sétált át addig, még tétlenül néztük a megszállást, mert nem mertünk szembe menni a Nyugattal.
Az utolsó gondolatom erre a napra az, hogy ismét magunkra maradtunk az öreg kontinens védelmezésében, de mi, ahogy azt ezer éven át tettük, magasra emeljük az apostoli királyság keresztjét, és valóra váltjuk szent küldetésünket Hazáért és Európáért.
Folytatása következik…
(Betyársereg)
