Brüsszel és a fegyvertartás: A terrorizmus elleni harc nevében rúgjunk bele az EU polgárainak legalaposabban ellenőrzött, leginkább törvénytisztelő rétegébe, a legális fegyvertartókba!
A tavaly novemberi párizsi terrormerényletek minden európai polgárt megráztak. A Bataclan koncerttermének ablakában kétségbeesetten kapaszkodó terhes nő és a háttérben kattogó Kalasnyikov-sorozatok képe és hangja beleégett a kollektív memóriánkba.
Természetesen a vérbeli politikusoknak is azonnal el kell kezdeni ilyenkor a felelősök keresését, vagy a buzgó tevékenység látszatát kelteni, megmutatni az elszántságot a hasonló történések megelőzésére. A migránsáradatot vagy a korábban létrejött iszlám enklávékat az európai nagyvárosokban nem politikailag korrekt hibáztatni, a titkosszolgálatok gyatra együttműködésére kenni az egészet utóbb visszaüthet…, hova csapjunk akkor? – vakarták a fejüket az Európai Unió kvázikormányánál, a bizottságnál is. De hamar megtalálták az ideális célpontot: rúgjunk bele az EU polgárainak legalaposabban ellenőrzött, leginkább törvénytisztelő rétegébe, a legális fegyvertartókba!
A laikus polgárok úgysem értik meg a jogi és technikai finomságokat, a kategóriák közti különbségeket, de látják, hogy az unió bürokratái vaskézzel szigorítanak a terror ellen, a közjó nevében. Persze belegondolva nyilvánvaló, hogy az Iszlám Állam nevű terrorszervezet tömeggyilkosai nem engedéllyel tartott sport- vagy vadászfegyverekkel mészároltak, mint ahogy nem a legális csatornákon szerezték be a robbanómellényeket sem. A kifejezetten hadi célú, sorozatlövő fegyvereik – mint a nyomozás hamarosan kiderítette – a Balkánról származtak egy brüsszeli és egy német bűnözői csoporton keresztül. Egy európai fegyveres érdekvédelmi szervezetnél úgy fogalmaztak: az EU miért nem inkább a piros bicikliket tiltja be, hiszen azoknak is pont ugyanígy nincsen semmi közük az iszlám terroristákhoz.
De mik is kerültek a bizottság fegyverdirektíva-módosító csomagjába? Tudnunk kell, hogy a lőfegyverek 1991 óta minden EU tagállamban „A, B, C, D” kategóriába vannak besorolva, ahol az „A” tiltott (sorozatlövő fegyverek, kézi rakétaindítók stb.), a „B” az engedélyhez kötött (klasszikus pisztolyok, revolverek, félautomata sörétes és golyós vadász- és sportfegyverek), a „C” a bejelentéshez kötött (golyós ismétlő vadászpuskák), a „D” az egyéb fegyverek (dupla csövű sörétesek például). Az adott tagállam nemzeti hatáskörben persze ennél szigorúbban szabályozhat, enyhébben nem – lásd Magyarország, ahol az összes lőfegyver engedélyköteles, mindegy, hogy „B”, „C” vagy „D” kategóriás amúgy. Nos, most ezt a kategorizálást akarják durván átrendezni Brüsszelből, ráadásul a tagállamokra nézve kötelező erővel.
A legfájdalmasabb és legérthetetlenebb módosítás az, hogy az „A”, tehát tilos kategóriába akarják besorolni a (szándékosan homályosan megfogalmazott) „sorozatlövőre hasonlító” félautomata fegyvereket. Holott ezek szinte minden EU-tagállamban elterjedten használatosak sportlövészetre, sok helyütt vadászatra, egyes államokban pedig a katonai tartalékos- és utánpótlásképzés rendszere is ezekre épül. Megjegyzendő, hogy tavaly épp nálunk, Egerben volt az ilyen fegyverekkel űzött Európa-bajnokság, 31 országból 520 versenyzővel – ilyen sem lesz többé? Ráadásul ezek jellemzően kifejezetten drága sportgépek, 1-2-3 millió forintos értékkel, ha pedig az EU betiltja ezeket, akkor ki fog kártérítést fizetni? Talán a tagállamok költségvetése?
Az meg egyenesen kabaréba illő, hogy a sorozatlövő fegyvereknek a hatástalanított formáit is be akarják tiltani. Az ilyeneket gyűjtő sok százezer EU-polgár mellett a múzeumok, színházak, filmstúdiók készleteit is elkobozzák és beolvasztják? Ráadásul milliószám vannak ezek a fegyverek kint, minden nyilvántartás és kontroll nélkül. Begyűjtésük megoldhatatlan akármekkora rendőri erővel is. Az indok a betiltási szándékra az, hogy egyes hatástalanított fegyvereket vissza lehet élesíteni. Csakhogy, mint arra az EU-parlamenti képviselők is rámutattak, a bizottság évekkel ezelőttre ígérte a hatástalanítási metódusokra vonatkozó technikai irányelv kiadását. Az ügyben nem történt semmi, most meg inkább az elkobzás, a beolvasztás a csapásirány.
A sok tökéletesen végrehajthatatlan tervezett intézkedés közül a szabadforgalmú gáz-riasztófegyverek esetleges „C”, azaz bejelentéshez kötött kategóriába felminősítése is teljes értetlenséget szül. Itt is az élesre alakíthatóságra hivatkozik Brüsszel, holott több mint húsz éve olyanok az erre vonatkozó nemzeti és nemzetközi szabványok, hogy az eleve gázpisztolynak gyártott eszközök emberélet kioltására alkalmas lőfegyverré átalakítása nehezebb, mint egy komplett új fegyvert legyártani. A gáz-riasztó- fegyverek kriminalitása leginkább abban merül ki, úgy néznek ki, mint egy igazi – már ha nem szemből és nem közelről fogják rá az áldozatra. Igazi veszélyt pedig akkor jelentenek, ha fejbe csapnak velük valakit – ezt a cselekvési formát viszont eddig ritkán láttuk a terroristáktól. Ugyanakkor csak Németországban 15-20 millió darabra teszik az ilyen fegyverek számát. Ha csak egyharmadukat regisztráltatják, a következő két évben nem is lenne másra kapacitása a Polizeinak.
Nem véletlen tehát, hogy az Európai Parlament képviselői a tervezet előzetes szakbizottsági vitájában ízekre szedték a javaslatot, udvariasan inkompetens idiótáknak minősítve annak beterjesztőit. Méghozzá nemzetiségtől és pártállástól teljesen függetlenül. A tagállamok közül több kormányzati szinten is tiltakozik: a csehek, finnek, szlovákok, svédek, osztrákok, de még az eléggé szigorú fegyverjoggal bíró németek sem kérnek a tervezetből. Remélhetőleg a magyar kormány is ide lesz sorolható, hiszen épp a Magyar Időknek nyilatkozta pár hete Gulyás Gergely, az Országgyűlés törvényalkotási alelnöke, hogy ellentétben több uniós tagállammal, Magyarországon nincs napirenden a fegyvertartási jogok újra meghatározása, mivel a magyar szabályozás jelenleg is a legszigorúbbak közé tartozik a világon.
Mindeközben a migránsválság hatására szerte az EU-ban paradigmaváltás történt a polgári önvédelem eddig szemérmesen kezelt témakörében. Mindenhol kifosztották a polgárok a fegyverboltokat, az adott államban éppen legálisan hozzáférhető védelmi eszközöket keresve. Az osztrákok a sörétes puskákat, a németek a gázpisztolyokat és paprikaspray-ket viszik, mint a cukrot. A múlt héten pedig egyes német nagyvárosokban jobboldali szervezetek kartonszám osztogattak gázspray-t nőknek, akik ezt örömmel fogadták.
Európa nem arra változik, amerre Brüsszel szeretné.
(Kaliber magazin, Magyar Idők)
