Annak érzékeléséhez, hogy az utóbbi időben drasztikusan megnőtt a színes bőrű, főleg muszlim bevándorlók száma Nyugat-Európában, nincs szükség semmiféle tudományos vizsgálatra. Gazdag István publicisztikája Európa iszlamizálódásáról.
Elég ellátogatni bármelyik nyugati nagyvárosba, és az utcakép alapján a saját szemünkkel is meggyőződhetünk róla, hogy Európában baj van. De hogy mennyien is vannak pontosan (vagy legalábbis nagyjából) Allah hívei a földrészünkön, e tekintetben meglehetősen nagy eltérés tapasztalható a különböző források között.
A németországi Zentralinstitut Islam – Archiv Deutschland (ZIAD) 2007-ben 53 millióra becsülte a muszlimok számát Európában, akik az Oroszországgal együtt akkor 730 milliós európai össznépesség 7 százalékát alkották. Közülük 16 millióan éltek az EU-ban: 5,5 millióan Franciaországban, 3,5 millióan Németországban, 1,5 millióan az Egyesült Királyságban, egy-egymillióan pedig Olaszországban és Hollandiában. A ZIAD szerint földrészünkön a legtöbb muzulmán Oroszországban (25 millió fő) és Törökország európai területén (5,7 millió) koncentrálódott, az összlakossághoz viszonyított arányszámuk pedig egyes balkáni országokban (Koszovó, Albánia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Montenegró) és Cipruson volt a legmagasabb.
Az amerikai Pew Research Center (PRC) 2009-ben 38 milliósra becsülte az európai muszlim népesség nagyságát, ezen belül Oroszország 16,5 millió, Németország 4 millió, Franciaország 3,5 millió, az Egyesült Királyság 1,65 millió, Hollandia 964 ezer, Olaszország 36 ezer (!), Magyarország 24 ezer (!) fővel képviseltette magát. Alig egy évvel később 43 millióra korrigálta a becslését, azt is előrevetítve, hogy a körükben gyakoribb nagycsaládok és a bevándorlás következtében 2050-re 71 millióra fog nőni a muszlimok száma. Európai megoszlásuk így alakult: Oroszország 14 millió, Németország 4,76 millió, Franciaország 4,71 millió, Egyesült Királyság 2,96 millió, Olaszország 2,22 millió, Bulgária 1 millió, Hollandia 1 millió, Spanyolország 980 ezer, Magyarország kevesebb mint 10 ezer fő. 2010-ben tehát az Európai Unió elvileg „13 millió muszlim bevándorló otthona” volt (pewresearch.org, 2015. január 15.).
Valójában azonban az egyre zabolátlanabb illegális bevándorlás, a nyugati kormányok „altruista” (értsd: felelőtlenül engedékeny) családegyesítési politikája és az új honfoglalók jóval nagyobb szaporasága következtében ezeket az adatokat Nyugat-Európa vonatkozásában mindenképpen fenntartással kell kezelni. Annál is inkább, mert a muszlimok számát szisztematikusan alábecsülik az ottani hatóságok, gátlástalanul meghamisítva a statisztikákat, nehogy lovat adjanak a többnyire iszlámellenes retorikával kampányoló populista-nacionalista pártok alá.
A muzulmánok száma valószínűleg már most is eléri a 30 milliót az EU-ban. Árulkodó jel, hogy az európai őshonosok hajlamosak többé-kevésbé jelentősen túlbecsülni a számarányukat, legalábbis ez derül ki az Ipsos MORI brit tanulmányi iroda 2014. októberi felméréséből 14 európai ország lakosainak különböző témákról alkotott téves elképzelései kapcsán. A muzulmánok lakosságon belüli felülreprezentáltságát érzékelő 9 európai országot feltüntető lista élmezőnyében érdekes módon azok találhatók, amelyekben ténylegesen a legkevesebben vannak: Magyarország, Lengyelország és Spanyolország.
Jellemző módon mi, magyarok rugaszkodtunk el leginkább a valóságtól azzal, hogy azt képzeljük, legalább 700 ezer (!) mohamedán él nálunk, holott (legalábbis egyelőre) tízezernél is kevesebb. (Il y a moins de musulmans en Europe que ce que pense la population, levif.be, 2015. január 19.) Ez az adat mindenesetre frappánsan demonstrálja az iszlámmal kapcsolatos idült fóbiánkat, amely a jelek szerint már azelőtt kialakult bennünk, mielőtt még nagyobb dózisban élvezhetnénk az „áldásait”, ahogyan arra a nyugati országok őshonosait kényszeríti már vagy három évtizede a kozmopolita pénzügyi-gazdasági oligarchia, a trockista-anarchista közvélemény-deformáló értelmiség és a fősodratú vazallusmédia alkotta immigrációs lobbi – a mindenkori kormányok gyalázatos kollaborálásával.
Az Európát sújtó lakosságcserés gyarmatosítás távolról sem olyan békés, mint amilyennek a Merkel-geng akarja láttatni. Noha a bevándorlók tömegeinek elsősorban kétségtelenül gazdasági motivációik vannak, vagy egyszerűen csak az a vágy hajtja őket, hogy elmeneküljenek a saját országaik saját maguk kreálta poklából (hogy importálják azt hozzánk), előbb-utóbb felhasználhatják őket a dzsihadisták, akiknek nyíltan deklarált végcélja Európa meghódítása, történelmi revánsként a korábbi európai gyarmatosításért. Nagyon valószínű, hogy néhány éven – legfeljebb évtizeden – belül Nyugat-Európa egy része a mai Közel-Keletre fog hasonlítani, endémikus káosszal, kezelhetetlen etnikai mozaikkal, állandósult vallási konfliktusokkal és persze általános elszegényedéssel.
Szórakoztató ugyanakkor azt látni, hogy az etnomazochista balliberális értelmiség mekkora bakot lőtt az iszlám dédelgetésével, hiszen most azzal kénytelen szembesülni, hogy aktuális kedvenceik, a harmadik világbeli bevándorlók zsigeri megvetést tanúsítanak az olyasféle nyugati „értékek” iránt, mint a homoszexualitás, a feminizmus, a messianisztikus demokrácia, a cionizmus iránti hódolat és hasonlók.
Szórakoznánk is, ha nem a bőrünkre menne a vásár. A brit ICM Research 2014. júliusi felmérése szerint ugyanis a franciák (pontosabban a franciaországi népesség) 15 százaléka támogatja az Iszlám Államot, a 18–24 éves korosztályban pedig 27 százalékos az arányuk! Ez a sokkoló adat egyrészt azt mutatja, hogy csupán Franciaországban legalább másfél millió potenciális dzsihadista tartózkodik bevetésre készen, másrészt azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy hivatalosan mennyire alábecsülik a franciaországi (és általában nyugat-európai) muszlim blokk nagyságát. Igaz ez legfőképpen az Egyesült Királyságra, ahol egy – a változatosság kedvéért nem manipulált – statisztika szerint az újszülötteknek adott legnépszerűbb név a Mohamed. (Muhammed really is most popular name in the UK, independent.co.uk, 2014. december 1.) A dzsihadista utánpótlás tehát a briteknél is garantált, mégpedig a jelek szerint intra muros. Ehhez már bevándorlásra sincs szükségük.
(Gazdag István – www.demokrata.hu)
