A békés és biztonságos apartheid idők már csak, mint régvolt emlékek formájában élnek a dél-afrikai búrok között. Olyan korról mesélnek, ahol rend volt a térségben, ahol az erőszak ismeretlen fogalom volt. Az apartheid állam szertefoszlásával, és Nelson Mandela börtönből való szabadulásával olyan erőszak bontakozott ki, amihez fogható ismeretlen más államokban és országokban.
A törvény és a szabályok ismeretlen fogalmak, a bűncselekmények száma pedig arra enged következtetni, hogy az országban az anarchia vette át a főszerepet. Rablások, emberölések, kínzások jellemzik Dél-Afrikát, az országban elkövetett nemi erőszakok miatt pedig a vezető helyen áll. Johannesburg a főváros minden szempontból élhetetlen, a helyi fehér közösségek minden pillanata rémálom.
Az AIDS-betegek száma roppant kimagasló, 14-15 éves fiatalok járják az utcákat, bandákba verődve követnek el szélsőséges gaztetteket. Jellemző egyfajta fehér-ellenes rasszizmus, melyet a feketéket ért szegregáció törvényekkel indokolnak, melyek az apartheid idején biztonságot nyújtottak a fehér lakosságnak. A fekete lakosság ezért érzi úgy, hogy a bosszú teljes erejével sújthat le a fehér populációra.
Bár, sok család elmenekült a térségből, mégis vannak, akik mezőgazdaságból élnek Johannesburg vonzáskörzetében, és ragaszkodnak a megélhetésüket jelentő forrásokhoz. Azzal együtt, hogy potenciális veszélynek vannak kitéve, nem hagyták el farmjaikat. Az állig felfegyverzett búr családok klánokba, kolóniákba tömörülnek, hiszen csak egymásra számíthatnak.
Ahogy címünkben utaltunk rá, a nők elleni erőszakos bűncselekmények Johannesburgot, a nemi erőszak fővárosának tartják. Átlagban 2 percenként erőszakolnak meg egy nőt, aminek jelentős részét, körülbelül 80 százalékot, csoportosan követnek el bandatagok. A feketék körében olyan eszement legendák terjednek, miszerint, ha egy AIDS-fertőzött megerőszakol egy szűz nőt, meggyógyul a betegségből. El lehet képzelni milyen sportot űzhetnek a szűz lányok levadászásával kapcsolatban.
Pretoria és Fokváros sem marad messze a riasztó statisztikai adatoktól, de számok törvényei miatt Johannesburg toronymagasan vezeti az erőszak-listát. Nem meglepő módon, az is kiderül a statisztikákból, hogy nem csak nőket, hanem fiatal kisfiúkat vagy fiatal férfiakat is érnek szexuális támadások, amit valószínűleg az állatias és elfajzott dominanciájuk kihangsúlyozása miatt visznek véghez ezek a bűnözői csoportok.
A Mandela kiszabadulása előtt néhány évvel íródott dél-afrikai, néger himnusz sorai pedig döbbenetes erejűek:”Kill the Boer! Kill the White men!”, azaz “Öld a búrt! Öld a fehér embert!”. Nos, azért ezt nehéz félremagyarázni. Ahogy cikkünkben írtuk, szélsőséges fehérek iránti gyűlölet vértezi fel az erőszaktevőket a bestiálisabbnál-bestiálisabb cselekedetek végrehajtására. Nem éreznek részvétet a fehér emberek iránt. A korábbi, fejlett és minőségi főváros az erőszak prédájává vált.
(Ercsei Antal – ujero.net)
