A toleránssá nevelt magyar nép megszokhatta már, hogy naponta alázzák meg saját életterében azok, akik magukat liberálisként definiálják. Annak ellenére, hogy a párbeszéd híveiként tüntetik fel magukat, nem tűrnek ellenvéleményt, és ha kritika fogalmazódik meg velük szemben azonnal előveszik a náci kártyát. Hangos vonyításba kezdenek és telekürtölik a sajtót a magyarokat gyalázva. Ez esetben azt a népet gyalázva, akik eltartják őket.
Az egyirányú liberalizmus hazugságát hamarosan felváltja a célirányos intolerancia, mivel a magyar nép szépen lassan megértette, hogy csak színjátékot játszanak vele azok, akik egyetlen hitvallása a hatalom bitorlása. Bármi áron. Hiszen ők nem mutatnak semmiféle részvétet, és egyáltalán nem képviselnek semmiféle liberális létszemléletet. Az egész csak egy álarc, ami mögött ott vicsorog az örök kísértő, a démoni agresszor.
Az álarc olykor lekerül róluk. Ekkor előkerül valós énjük, hogy elszabadulhasson a bensőjükben lakozó sötétség és gonoszság. Az álarc lehullott, amikor tavaly ősszel az első nagyobb menekültáradat érkezett hazánkba. A belső hadszíntér azonnal mozgásba lendült. Mindegyikük tudta a dolgát, volt aki ételt osztott, volt aki jogsegélyt biztosított. Takarókat, villamosjegyeket, ruhaneműt vittek a fővárosba tábort vert migránsok számára.
A tömegesen érkező betolakodók iránti szimpátiájuk egyértelmű bizonyítékként szolgált számunkra, hogy eloszlathassuk kétségeinket akár a legminimálisabb jó szándékukat illetően. Hiszen, aki hazánkat ajánlja fel az iszlám fanatizmussal felvértezett, ez európai értékeket semmibe vevő gazembereknek az méltán kiérdemli a belső ellenség megnevezést.
Nos, ezek a Magyarországon élő, generációról-generációra rajtunk élősködő liberálisok elhatározták, hogy elhozzák a, Nyugat-Európában már sikeresen elterjesztett, multikultúrát a magyar népnek. A nyugati világ teljes erkölcsi lebomlásához vezető liberalizmust, ami nem egy eszme, hanem egy fekély az emberiség történelmében.
A belső felforgatók szervezeti hálózatai gőzerővel üzemelnek, hogy felépítsék Bábel-tornyát itt, Európa szívében, mellyel a magyar nép végleges biológiai félreállítását is végrehajtanák. Agitátoraik ordítják teli a sajtót a szegény, szerencsétlen, háborús övezetből érkezett menekültekről, elhallgatva az igazságot a vérengző fenevadként viselkedő betolakodók valós énjét illetően. Hírcsatornáikon hemzsegnek a szívet facsaró, könnyes történetektől, ahol a migránsokat üldözöttekként mutatják be a magyar lakosságnak.
A betolakodók által, Európa-szerte elkövetett megrázó erejű hírek, amik különféle, nem-liberális csatornákon jutottak el az emberekhez, képesek voltak olyan széles körben elterjedni, hogy az emberekben felébresszék az intolerancia védelmi mechanizmusát. Ez a mechanizmus, akár az élni akarás reflexe működésbe lép, ha elsötétül az ég hazánk felett. A reflex hatására olyan erők léptek működésbe, amik ellenállást parancsolnak hazánk népének. A magyar élet mellett kiállók ellenállása egyre inkább megmutatkozik, hogy megvédje a földet, ahol őseink csontjai porlanak és ahol gyermekeink világra jönnek.
Ellenállásunk olyan erejű lesz, amilyet még nem tapasztaltak a muszlim hódítók. A belső ellenség, a liberális felforgatók pedig még ezelőtt érzik meg a magyar nép haragját. A magyar népét, akit büntetlenül mocskoltak, gyaláztak és köpködtek. Amikor az óra üt, mindnyájuk sorsa a magyar nép kezében lesz, és csak azután Istenében.
(Kovrig Attila – ujero.net)
