A szabadelvűséget hirdető, megszállt média gyakran tesz közzé olyan híranyagokat, amelyek fehér fajgyűlölőkről szólnak, ha pedig nem találnak aktuális témát előveszik Adolf Hitler hajdanvolt birodalmát. A lényeg, hogy napirenden lehessen tartani a témát, amiben a fehérek kirekesztők és gyűlölik a nem-fehér népeket.
Tévednek azok, akik a fajszeretet kinyilvánításáról azt állítják, hogy fajgyűlölet. Semmiféle gyűlölet nincsen abban a ragaszkodásban és büszkeségben, amit minden egészséges szellemű ember érez az övéi iránt. Eleink fajszeretete volt, ami életteret adott a népünknek, amit ma Magyarországnak hívunk. A magyarok országát a fajszeretet hősi lángolása védelmezte külső és belső ellenségtől egyaránt, fajtánk iránt érzett szenvedély parancsolt kardot a kezébe kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A vérhez való töretlen hűség volt az, ami megvédelmezte őseik vérvonalát, hogy ne hígulhasson fel a legszentebb biológiai örökség, az örök kapocs. Fajunk iránt érzett fanatikus szeretet volt, amely képes volt háborúba hívni a népet e honért. A vérrel megfestett kard által felszított fajszeretet seregeket adott a hazának, hogy átadja magát a mészárlás lüktetésének.
Fajunk enyészése, bomlása a liberalizmus beavatkozásával gyorsult fel, ma pedig fékevesztetten sodródik a letűnt korok népeinek sorsa felé. A kényelmes világ alkotta kényelmes ember nem törődik a faji higiéniával, ezzel kapcsolatos toleranciája pedig elhozza számunkra a végzetet. A faj determinációja tehát az életet jelenti számunkra, ennek szeretetét pedig belénk oltották, örökítettét az őseink.
Rágalomnak fogjuk fel azt, ha a liberális sakál-média mindenek felett álló szeretetünket gyűlöletként definiálja. De csak vigyázzanak! Merthamarosan olyan idők következhetnek, amikor a szeretet ismét kardot ragad, hogy kivágja a mérges nyelvet a hazugságokat okádó szájból!
A magyar ember hűsége fajtájához a nagy erejű enyészés és bomlás ellenére is bámulatos. Bár a vérkapocs őrzői ma kisebbségbe szorultak, de fanatikus eltántoríthatatlanságuk megsokszorozza azt a küzdő erőt, amelyet képviseltek a múltban, és képviselnek ma is, egészen addig míg egyetlen magyar ember is él a Kárpát-medencében!
Öröklött fajszeretetünk nem olyan szeretetet hirdet, ami a liberálisokra és vallási eltévelyedettekre jellemző. A mi szeretetünk a tiszta és egyetlen felülmúlhatatlan ragaszkodás, amely szíveinket mindörökre hozzátapasztotta a magyar röghöz.
Ellenben azokkal a hazátlan, bitang világpolgárokkal, akik a szeretet álarca mögé bújva ostorozzák népeinket Washingtonból, Brüsszelből vagy bárhonnét a világból. Ők ugyanis mindenütt otthon vannak. Nem is tudják mit jelent nekünk, fehér nemzetállamok népeinek a szó: fajszeretet.
Liberális csalás és szemfényvesztés próbálja elhitetni a fiatal generációkkal, hogy a fajok keveredése micsoda áldásos és nagyszerű dolog.Azt mondják nagyszerű dolog, ha a kultúrák találkoznak és harmóniában egyesülnek. Mi erre azt mondjuk, hogy a vérrontó bűnnél nincs alantasabb és a cél, hogy továbbra is a megtartsuk a biológiailag is magyar embertípust Magyarországon, továbbá megóvjuk a vérfertőző, negatív infekcióktól azokat a eljövendő generációkat, akiket a pokol tüzébe akar lökni a szeretet álarca mögött vicsorgó fenevad!
Jövője csak annak lesz, aki erősebb! – áll a természet törvénykönyvében. Eszerint ha a faj képes erőt mutatni és élni akarásban nem ismer visszahúzó gátlásokat, akkor élni fog, mert élnie kell, hiszen maguk a természet törvényei adnak létjogosultságot neki az életre!
Célunk tehát a faj feltétlen megóvása, boldogítása, ezek mellett nemesítése és gazdagítása. Fokozott felelősséget kell érezzünk testvéreinkért, akik szintén birtokolják azokat a faji sajátosságokat, amelyeket dicső őseink hagytak ránk örökül.
Azok a hangok, amelyek esetünkben a fajgyűlöletről kezdenek jajveszékelni és visítani, nem érdekelnek bennünket többé. A szeretet erősebb náluk és valljuk be: rendesen még gyűlölni sem tudnak.
Amikor visszatérnek azok az idők, amikor a fajunk ismét a neki kijáró dicsfényben tündöklik, nemes harci szellemének glóriái fognak utat mutatni azoknak, akik utánunk következnek. Mert jönnek utánunk százezrek és milliók, elindulnak ők is az élet harcának mezején, hogy őrizzék és tovább adják a fajszeretet lángjait, ami a magyar hősök vérétől izzik olyan vörösen.
A történelem tűzviharában nép nép után hullott el, mert nem volt elég erős és kitartó. A magyar nép nem jut ezeknek a népeknek a sorsára!Mi élni fogunk! Ezért ma a fajvédelem a legfontosabb feladatunk! Ha a faj elveszik, elveszik a világunk, az életterünk és a megsemmisülés vár ránk. A magyarság életereje, ami biztosította létezésünket a következő nehéz időszakokban is kiállja a népek próbáját. Ez lesz annak a biztosítéka, hogy vérségileg tiszta, faji kvalitásaikat megőrző magyarság a következő 1000 évben is megtartja az életterét!
Végezetül álljanak itt Kiss Sándor örök érvényű gondolatai: “A fajok a létküzdelem vetélkedéseiben csak a saját fennmaradásukra törnek, más fajok érdekein átgázolnak, mert ennek a harcnak nincs törvénye, nincs erkölcse, nincs okisága. Amely faj erősebb és ügyesebb, mint a környező ártalmak, az megmarad és virul, amelyik gyengébb, az elpusztul, s ezen nincs mit sopánkodni, mert az egyiknek a romlásán a másiknak a jóléte virul fel.”
(Kovrig Attila – ujero.net)
