Budaházy György húga egy valódi példakép lehet a magyar anyák számára – középpontban önzetlenség, önfeláldozás, és az igazi szeretet.
A Budaházy család már sok kiváló személyiséget adott hazánknak. Mesélj egy kicsit a gyermekkorodról! Hogy nőttek fel a Budaházy testvérek? Miben volt más a ti gyermekkorotok egy átlag családénál? Volt valami plusz a neveltetésetekben, ami miatt megvan ez a harcos kiállásotok?
Ez nagyon érdekes kérdés, ugyanis mi úgy nőttünk fel a szocializmusban, mint sok millió más gyerek. Egy budai panellakás 7. emeletén, szűkös anyagi körülmények között, a játszótéren bandázva, de boldogan. Apámat megbélyegezték, mint osztályidegent, és mint olyat, akinek a bátyja 56-ban részt vett a harcokban és utána Ausztráliába távozott. Szüleink passzív ellenállásban voltak végig, apai nagymamámé az igazi érdem, ő nyitogatta a szemünket, ő mesélt fáradhatatlanul a múltról, a bálokról, a tokaj-hegyaljai szőlőről, Horthy bevonulásáról, a háborúról. Hogy ez-e, az oka a harcos kiállásunknak, vagy pedig valami más nem tudom, de most már egyre inkább kezdem azt hinni, hogy a vér nem válik vízzé, akinek az ősei évszázadokon keresztül harcoltak a hazáért, az kiütközhet a mai korban is. Így lehetünk ezzel sokan, csak nem mindenki olyan szerencsés, hogy a családfáját ismerheti.
A mostani fiataloknál az egyik legnagyobb probléma, hogy nem sportolnak rendszeresen. Te sportoltál valamit rendszeresen? Esetleg sportolsz még most is?
Testnevelés tagozatos iskolába jártam és utána felvettek a Magyar Testnevelési egyetemre (TF), ahol, mint Testnevelő tanár és edző végeztem. Egész életemben sportoltam és el sem tudom képzelni az életet mozgás nélkül. Atletizáltam sokáig, majd röplabdáztam és csinálom még ma is egy helyi közösségben, valamint rendszeresen futok. Ezen kívül is sok sportot kipróbáltam, de csak egyet emelnék ki, a lovas-íjászatot, amit Kassai Lajostól tanultam. A lovas-íjászat szerencsésen ötvözi a lovassportot a hazafisággal. A lovon ülve kilőni egy nyílvesszőt magyar ember számára semmihez nem fogható élmény. Ajánlom mindenkinek kipróbálásra!
Gyermekeid miként próbálod ebben a liberális környezetben megóvni és igaz hazafinak, honleánynak nevelni őket? Milyen tanácsot adnál a most családot alapítani készülő fiataloknak, hogy jó úton kezdjék meg a gyermeknevelés munkáját?
Nem egyszerű ez a mai világban az igaz, de talán túldramatizáljuk egy kicsit. A gyereknevelés lényege a példamutatás. Ha gyermekeink azt látják, hogy mi felállunk a himnusznál, íjászkodunk, előnyben részesítjük a magyar embereket és termékeket, Erdélybe megyünk kirándulni, és hogy nekünk fáj Trianon, észrevétlenül át fog ragadni rájuk is. Bízzunk a fiatalokban és ne keseredjünk el, ha látjuk rajtuk a mai kor nyomait. A gyermeknevelés folyamán akarva akaratlanul mi is jobbá válunk, hiszen például nem várhatunk el tőlük olyan dolgokat, amiket magunk nem teszünk meg. Nálunk kötelező sportolniuk, a nagy fiam focizik, a lányom pedig röplabdázik. A gyerekeket mindenek előtt nagyon kell szeretni, ha ezt érzik, és mi mindig elmondjuk a helyes irányt, még akkor is, ha legyintenek rá, azért a nyomdokainkba fognak lépni, ebben biztos vagyok.
Miként tudod összeegyeztetni a gyermeknevelés fontos küldetését a munkáddal?
Ügyesen, de édesanyám és az anyósom nélkül ez nem valósulhatna meg. Három gyermekünk van, egy lány (12) és két fiú (10, 3) és a legkisebb még a hasamban volt, amikor Gyurit elvitték a rendőrök. Ebben a helyzetben született meg és nekem egyedül kellett vinnem közös vállalkozásunkat tovább, ami néha kilátástalannak tűnt, de megoldottuk. Ezúton szeretném megköszönni annak a rengeteg embernek, a segítségét, akik mellettünk álltak abban a nehéz helyzetben.
Azt gondolom, egy nő a régi világban is dolgozott amellett, hogy gyerekei voltak, csak a lakókörnyezetében tette, ami jóval szerencsésebb. Akkor is sok hárult a nagyszülőkre, de úgy gondolom, ez a világ rendje. Három generáció együttélése tud egészséges családmodellt létrehozni, tehát ha ma a gyermekvállalás problematikáját elemezzük, nem hagyhatjuk ki a nagyszülők szerepét sem. Sajnos sok olyan ismerősöm van, akinek semmilyen segítsége nincs, szüleik élnek, mint marci hevesen mondván, hogy ők már felnevelték a gyerekeiket. Így persze hogy nehezebb, néha lehetetlen megküzdeni mindennel. De ennek ellenére, ha a gyerek óvodába kerül, az anya újra felszabadul valamelyest. Össze kell egyeztetni a két dolgot, mert ez az igazi élet én azt mondom. Sokoldalú személyiségnek tartom magam, számomra csak a háztartás vagy csak a karrier félmegoldás lenne.
Sokakat talán érdekelhet, hogy te is végig ott voltál bátyád mellett a harcokban, már a 2000-es , évektől kezdve, vagy miként kerültél a „harctérre”?
Gyuri az utcai politizálás felől került a hagyományőrzés mezejére én pont fordítva. Táncházakba, kézműves vásárokba, Erdélybe jártam, lovas-íjásztam 1994-től kezdve már. Teljesen elvarázsolt az addig számomra ismeretlen népzenei és egyéb tárgyi kultúra, ami körülvesz minket, csak nem veszünk róla tudomást. Sokan azt hiszik a táncház világ valami marginális dolog, pedig sokan vagyunk annak ellenére, hogy a média szinte teljesen mellőzi azt. Nagy probléma, hogy ha kimegyek egy tüntetésre, ott nem látok hagyományőrzőt vagy kézművest, vagy csak elenyésző számban, ha elmegyek egy vásárba vagy akár a minden évben megrendezett táncház-találkozóra, ott meg nem látok embereket a nemzeti radikalizmus világából. Pedig a kettő együtt kell, hogy működjön bennünk ahhoz, hogy megértsük, kik vagyunk, miért harcolunk. Mindenki érzi ezt valahol, látok is próbálkozásokat a nemzeti oldalon, de az úgy nem megy, hogy a gyerekprogramokon akkor leülünk és nemezelünk. Venni kell a fáradságot és elmenni az autentikus forrásokhoz, mondjuk megnézni egy Szászcsávási banda koncertet vagy kimenni Kalotaszegre egy tisztaszobába, hogy megértsük saját kultúránk lényegét. A hagyományőrzők pedig ugyan így mellőzik a valós kiállást, úgy érzik elég, ha a saját területükön jeleskednek, pedig ez olyan, mintha annak idején Árpád teljes Atilla kultuszban lett volna és közben nem vett volna tudomást a nyugati seregek támadásairól.
Visszatérve a harctérre, én mindig is harcos típus voltam már kislány korom óta, és amikor az utcára kellett menni, számomra nem volt kérdés. Emlékszem a barátaim, akikkel akkor, 2006. október 23.-án kimentünk a városba, amikor az Alkotmány utcához értünk és elkezdtek lőni, egy pillanat alatt eltűntek én meg kiabáltam utánuk hogy: hé hová mentek? Többet nem is láttam őket aznap, megjegyzem később se. Számomra ez teljesen érthetetlen volt. Én sok nővel ellentétben, akik nem engedik a férjüket ki az utcára, akkor lennék nagyon mérges, ha az én férjem nem akarna menni. Ezek a mai kor csatái, ez a kortárs történelem, ebben kötelességünk részt venni.
Gyuriról tudjuk, hogy a hatalom mennyire próbálta „laptára tenni”, ezt most nem is részletezzük. Azonban mi a helyzet veled? Téged mennyire zaklatnak, vagy zaklattak eddig?
Az adóhatóságtól és attól a pár gorombaságtól eltekintve, ami megjelent néhány ballib honlapon semennyire, bár az egyik emlékszem eléggé megdöbbentett, nevezetesen hogy milyen lenne Budaházy Eddát homlokon lőni vagy valami ilyesmi. Ennyit a másik oldalról.
Gyuri a műsora elején mindig elmondja azokat a pontokat, amelyek fajunk fennmaradásához és fejlődéséhez nélkülözhetetlenek. Te mennyire tudsz-e pontok szerint élni és nevelni gyermekeid?
Gyuri meg én nagyon hasonlítunk egymásra, ebben is. Van, amit ő szigorúbban vesz, például tényleg mindenben utánajár és hazait vesz, ha tud. Én pedig talán jobban korlátozom a tv-t és a számítógépet a gyerekeknél. Megtesszük a magunkét, de nem könnyű akkor, amikor minden a szülő ellen dolgozik. De a legfontosabb parancsolatot, nevezetesen hogy vállaljunk több gyermeket, úgy érzem tudatosan megtartottuk, pedig kellemesen ellettünk volna két gyerekkel is. Vazul fiúnk a népi rigmus szerint ezért született: egyet a mamának egyet a papának egyet pedig a magyar hazának. Ha ezt megtartanánk, megmenekülhetne a nemzet. Enélkül viszont el fogunk tűnni, mint annyi más nép a történelemben.
Az utóbbi időben egyre többet látni téged a feminizmus elleni „kampány” egyik élharcosaként. A Magyar Szigeten a lengyel szervezet vezetőségi tagjával tartottatok közös előadást. Mit gondolsz erről az Európa szintű mozgalomról, amely úgy tűnik egyre népszerűbb.
A feminizmus, ami valaha a nők nagyobb társadalmi elismeréséért és szerepéért indult, mára teljesen elkorcsosulva már szinte olyan célokat tűz ki, hogy a nők is pisilhessenek állva, mert minden másban már egyelőek vagyunk. Nyilván való, hogy ez a beteg hozzáállás csak az egész liberalizmus betegségének a nőkre terjedése. A médiában meg a feministák képviselik a nőket, ami abszurd. Amióta elolvastam Pokol Béla: Európa végnapjai c. könyvét azt gondolom, hogy a fehér faj van veszélyben, és mindannyiunknak ugyan az a problémája, nevezetesen, hogy felemészt minket ez a neoliberális rendszer. Nyugat-Európában a muszlimok, keleten a cigányok szorítják ki, szülik le az őslakosokat. Azt gondolom, hogy Európa népeinek össze kell fognia, tisztázni a történelmi ellentéteket és szembeszállni a megmaradásunkért, különben úgy járunk, mint az indiánok, akik még évtizedekig egymás ellen harcoltak, amikor már rég a fehérek ellen kellett volna. Rendszer szintű változás kell, ehhez férfiak kellenek, akik ezt kikényszerítik, ez mindennél fontosabb. Emellett a nőknek gyermekeket kell szülni és megtalálni ebben a megváltozott világban is a szerepünket. A mai modern nőt nem valószínű, hogy vissza kell szögezni a fakanálhoz 10 gyerekkel, de három-négyet igen is fel kell nevelni. Életveszélyes folyamatok vannak nyugaton, Németország például már szinte teljesen liberalizálta a bevándorlást, mert annyira nincs munkaerő, ahelyett, hogy a német nők gyermekvállalását támogatná. És mivel mi, a nyelvünkkel az EU hátsó feléhez vagyunk csatlakozva ránk is ezt kényszerítik különböző egyezmények égisze alatt. Ezt minden áron meg kell akadályozni!
Ha jól tudom, hazánkban is elindult egy családvédő, feminizmus ellenes mozgalom, amelynek te és Bertha Szilvia vagytok a vezetői. Mesélnél a „Nemzeti Anya” mozgalomról egy kicsit?
Olyannyira új ez a mozgalom hogy még a nevét is megváltoztattuk, Magyar Anya Mozgalomra. Felismerve a rettenetes demográfiai helyzetet úgy látjuk, fel kell hívni a társadalom figyelmét, hogy milyen nagy bajban is vagyunk és mi nők mit tehetnénk ez ellen. Úgy látjuk, az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy a század közepére a legelitebb rózsadombi hely is olyan lesz, mint ma akármelyik borsodi vagy szabolcsi falu, a század végére pedig elenyészik a magyarság. Mi leszünk majd azok a 80 éves mamikák és papikák, akiket bunkósbottal vernek agyon. Hát ezt akarjuk? Mert ha nem, akkor azonnal cselekedni kell! Ezt persze nem várhatjuk el a mai kormányoktól, ők ugyanis nem tesznek különbséget a cigányok és a magyarok között. Nekik deklaráltan mindegy ki, csak szülessen meg. Nekünk viszont nem, és ettől nem kell megijedni, ez nem bűn. Egy népnek joga van saját magát előtérbe helyezni, főleg akkor, ha kihalófélben van. Ki kell mondani, hogy kiszorítanak minket a Kárpát-medencéből és ezt mi nem tűrjük! Hazafias körökben pedig elvárássá kell válni a gyermekvállalásnak.
Mozgalmat hirdetünk a mai divatos nőmozgalmakkal szemben a nők, az anyák és a leendő anyák tiszteletéért, az anyaság társadalmi megbecsüléséért, a magyar gyermeket vállalók pozitív diszkriminációjáért. Személyes példával akarjuk megmutatni, hogy nem kell félni, hogy igen is attól még egy nő dolgozhat is és rengeteg lehetősége van. Ötleteket fogunk kidolgozni arra, hogyan lehetne támogatni a nagycsaládokat és segítséget szeretnénk nyújtani minden ezzel kapcsolatos dologban a magunkfajtáknak.
Hogyan csatlakozhatnak a mozgalmatokhoz az érdeklődők?
Még csak készül a honlap, ha összeáll minden, majd jelentkezünk. Hitelesen a „szülj a nemzetért” programot csak olyan tudja képviselni, aki maga is több gyermeket nevel, ezért első sorban nemzeti érzelmű többgyermekes anyákat, vagy erre vállalkozókat várunk sorainkba.
Ha már második honleányként a Betyársereg honlapján szerepelsz, hadd kérdezzem meg, mit gondolsz a Betyárseregről? Női szemmel, hogy látod a Betyársereg jövőbeni szerepét?
Ha engem kérdezel életbevágóan fontos a Betyársereg, sokkal inkább hiszek az erős bátor férfiakban, mint a kardigános politikusokban. Az lenne jó, ha minden településen lenne. Emellett én az összefogásban hiszek, ahogy már az előbb is mondtam úgy Európa népei közt, mint itthon országos szinten is. A nemzeti radikális oldal rendkívül sokszínű és nagy múltra tekint vissza, ennek egy szelete a Betyársereg. Széles körű összefogást kell hirdetni a különböző nemzeti szervezetek között, ahol mindenkinek ki van osztva a feladata. Nem várhatunk arra, hogy a parlamentbe került nemzeti párt majd elvégzi a munkát helyettünk, mert a rendszer logikájából adódóan nem fogja tudni. Hogy a Betyársereg jövőbeni szerepét hogyan látom, azt talán nem kéne ideírni. Feladata pótolhatatlan.
Röviden mit üzennél azoknak a lányoknak, leendő anyáknak, akik nem tudják, hogy miként neveljék fel gyermekeiket, miként vállaljanak gyermeket a karrier, az úgynevezett önmegvalósítás mellett?
Először is nem csak a lányoknak üzennék, mert nagy gond van itt a férfiak fejében is. Sokszor ők nem akarják vállalni a felelősséget és gyerekek maradnak még 40 évesen is. Egy nő, ha gyereke lesz, kiszolgáltatott helyzetbe kerül. A férfinak minden szinten mellé kell állnia, nem lehet ágról-ágra szállni és csak elvárásokat megfogalmazni. Erős támasszá kell válni.
Egyébként meg, nem értem mi ez az egész dilemma a gyermek és a karrier között. Amikor mi családot alapítottunk, fel sem merült bennem, hogy ne legyen gyerekem. Ha egy nő megszeret egy férfit, ösztönösen azonnal gyermeket szeretne tőle. Ez a természetes. De bevallom az sem merült fel bennem, hogy akkor nekem majd nem lehet hivatásom. Egy pár évig az ember otthon van a kicsikkel, az direkt jó, azután újra dolgozhat. Azt üzenném, hogy semmiképpen ne hagyják ki életük legnagyobb kalandját, a gyermeket, mert egy nőnek ez az igazi önmegvalósítás. Családanyának lenni, ha fárasztó is néha, a legnagyobb ajándék. Egy nő élet és halál ura a családjában, a szeretet forrása egy valóságos istennő! Ezt így kell felfogni. Akinek nincs gyermeke, legyez az férfi vagy nő, annak fogalma sincs a valódi önzetlenségről, az önfeláldozásról, az igazi szeretetről, összetartozásról. Még rengeteg csatát kell megvívnunk, de a háború a szülőszobákban fog eldőlni ebben biztos vagyok.
(Betyársereg)
