Az Iszlám Állam minden létező hatalommal és országgal brutális háborúban áll, egyetlen „jelentéktelen” szereplő kivételével. Ez pedig nem más, mint Izrael…
Az ember legősibb vágya, hogy a körülötte kavargó jelenségvilág mögött (alatt, felett stb.) felismerje a lényeget. E vágyának legmélyebb oka feltehetőleg az, hogy úgy okoskodik, ha a világot mozgató lényeget megérti, akkor ezáltal uralni is tudja majd ezt a világot. A világot uralni pedig azért szeretné, mert abban az illúzióban ringatja magát, hogy akkor majd jobb lesz neki.
Ugyanis a számára ismeretlen erők által uralt világ fenyegető, lelki és fizikai értelemben egyaránt „kényelmetlen” hely, ő pedig kényelmet és biztonságot szeretne. Hamvas Béla is azt írja a Scientia Sacra című művében, hogy az ember fél a természettől, el akar távolodni annak determinációi-tól, vagyis kényelmet és biztonságot keres. De, írja Hamvas, azzal, hogy ezt véghezviszi, ki is üresedik az emberi lét, hisz az így mesterségesen konstruált steril látszatvilágában aztán mindent el is veszít, ami még az ember drámai lényegére emlékeztethetné. A lét elveszett, ami maradt, csak az élet – írja Hamvas. Mindezt ma már talán azzal egészíthetnénk ki, hogy lassan élet sincs, csak puszta „fennállás”, a létezés, sőt most már lassan az élet reménye nélkül. Arról nem is beszélve, és ezt már én teszem hozzá Hamvas gondolataihoz, hogy mindezt a modern ember úgy viszi végbe, hogy brutálisan kifosztja, lényegében megerőszakolja a számára külső természetet. Ám e lét-erőszak fenyegető következményeivel még annál is nagyobb kényelmetlenségbe és bizonytalanságba löki majd vissza magát kikerülhetetlenül, mint amilyenben annak előtte volt. Hollywood posztapokaliptikus filmjei ezt ma már elég nyíltan elénk is tárják.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy Oswald Spengler a Nyugat alkonya című korszakos művében a következőket írja: „Annyi világ van, ahány lény a világon, s az állítólag egyetlen, egyetemes és örök világ, amelyről mindenki azt hiszi, hogy a többiekével közös, mindegyikőjük létezésében mindig új, egyszeri és soha meg nem ismétlődő élmény”. Vagyis akárhogy is kerülgetjük, mindnyájan be vagyunk zárva abba a személyes valóságba, amit persze a többiekével közös, egyetlen, örök és egyetemes világnak vizionálunk végtelen kétségbeesésünkben. És erre a végtelen kétségbeesésre most már valóban minden okunk meg is van.
Ha körülnézünk a világban, mindenfelé csak a széthullást, a káoszt látjuk, a végidők egyre nyilvánvalóbb jeleivel. A továbbiakban csak egyetlen elemét szeretném mindennek kiemelni. Azt nevezetesen, hogy ezt a szétmálló világot az entrópikus lejtőn lefelé hajszoló nem létező erők most két olyan végzetesen torz víziót kívánnak velünk elhitetni, amelyek ráadásul elemi logikai szinten zárják ki egymást. Az egyik vízió, hogy Európa számára a főként az iszlám világból beáramló sok millió ember igazi áldás, mert csak ez a bevándorlás adhat új lendületet elöregedő földrészünknek társadalmi, gazdasági, kulturális téren egyaránt. A másik vízió megértéséhez érdemes felidézni, hogy mit mondott ifjabb George Bush amerikai elnök 2001. szeptember 11-én, a New York-i terrortámadás után, illetve hogy mit mondott Francois Hollande francia elnök 2015. november 13-án, a párizsi terrortámadást követően.
Nos, Bush a következőket mondta: „Amerika háborúban áll. Az ellenfél a nemzetközi (értsd: iszlám) terrorizmus. Ám ezt a háborút mi fogjuk megnyerni”. Ezzel szemben viszont, közel másfél évtizeddel később, a francia elnök ezt mondta: „Franciaország háborúban áll. Az ellenfél a nemzetközi (értsd: iszlám) terrorizmus. Ám ezt a háborút mi fogjuk megnyerni”. Illetlen lenne most azzal viccelődni, hogy a globális beszédíró központ munkatársai láthatólag energiatakarékos üzemmódra vannak kapcsolva, így nyilván úgy vélték, hogyha egyszer egy mondatpanel már bevált, akkor az később is megteszi. Vegyük észre, hogy ez a logika alig leplezett formában azt igyekszik elhitetni, hogy elkezdődött a nyugati keresztény fehér civilizáció és az iszlám civilizáció apokaliptikus léptékű, permanens, globális háborúja.
Ebből a szemszögből válik igazán érthetővé, hogy miért is volt szükség Samuel Huntington híres-hírhedt művének, a „Civilizációk összecsapásának” az „egyetemes örök igazságok” szintjére emelésére. Holott ez a végzetesen mérgező, jellegzetesen neokonzervatív ideológia egyike a huszadik század legpusztítóbb hazugságainak. Az új fejlemények fényében csupán két „jelentéktelen” ellentmondásra szeretném ráirányítani a figyelmet. Az egyik, hogy a senki által soha nem tisztázott genezisű, úgynevezett „Iszlám Állam” fantázianevű, bravúros látványtechnikai trükk ugyan már minden létező hatalommal és országgal brutális háborúban áll, egyetlen „jelentéktelen” szereplő, Izrael kivételével.
Egy szélsőséges iszlám terrorista- konstrukció számára ugyan éppen Izrael lenne logikailag a fő célpont, ám a derék Iszlám Állam még attól is tartózkodik, hogy akárcsak a legcsekélyebb verbális inzultust kövesse el Izrael állam ellen. De ez nyilván csak a véletlenek fatális összjátékának a műve. A másik elgondolkodtató mozzanat, hogy miközben a nem létező világerő fenti osztagai azt kívánják velünk elhitetni, hogy már zajlik is minden idők legvéresebb globális összecsapása a terrorista iszlám és a kereszténység között (az iszlám bevándorlás ebben az olvasatban Európa megszállása), a bevándorlás legfőbb globális támogatója mégis egy Soros György nevű személy, akiről közismert, hogy nem moszlim hitű. Egyelőre talán ennyi elég is annak érzékeltetésére, hogy miként vegyül-örvénylik napjaink széteső világában (v)álság és valóság.Iz
(Magyar Hírlap)
