72 évvel ezelőtt elődeink példát mutattak kitartásból, bátorságból és hősiességből. A Becsület Napján idén is előttük tisztelegtünk. Képekben a Becsület Napja szervezett és fegyelmezett megemlékezése.
Hosszú hónapok szervezői munkája előzte meg az idei megemlékezéssorozatot, és akik ott voltak a rendezvényeken tudják, hogy a befektetett idő és energia nem veszett kárba.
A hétvégét egy balladaesttel és bajtársi találkozóval indítottuk, ahol már külföldi bajtársaink is magas létszámban képviseltették magukat Európa számos országából. Az összejövetel remekül sikerült, amiért minden résztvevőnek hálásak vagyunk.
A hétvége kiemelt rendezvénye a Becsület Napi megemlékezés volt, melyet idén új helyszínen szerveztünk meg. A baloldali sajtó utólag értetlenkedésének adott hangot, amiért egy I. világháborús emlékműnél gyűltünk össze, pedig a magyarázat rendkívül egyszerű. A Városmajorban található Tábori Vadászok Emlékműve egyrészt a kitörő katonák útvonalán helyezkedik el, másrészt az egyetlen szobor, ami Prónay Pált ábrázolja, aki közel 70 esztendős emberként harcolt Budapest utcáin a vörös rém ellen.
A megemlékezést egy rövid felvonulás előzte meg. Olyan információk jutottak el hozzánk, hogy a Bécsi kapunál tüntető antifasiszták meg fognak látogatni minket a vonulás során, de mint utóbb kiderült, útközben ők engedtek a csábításnak és egy Burger Kingben csillapították éhségüket. Ahogy a mondás is tartja „üres hassal nincs háború…”
A megemlékezést Otto Wöhler tábornok a kitörőkhöz intézett üzenetének aktualizált változatával nyitottuk meg, majd rendezvényünk konferansziéja köszöntötte a külföldi vendégeket.
A megemlékezés első szónoka Steve Drakos volt, aki a görög nacionalisták és a Blood&Honour Hellas üzenetét tolmácsolta a hallgatóságnak.
Őt Incze Béla a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) alelnöke követte, aki a főszervező szervezetek nevében beszélt.
Szabó Lászlót szintén a HVIM tagját szólították a mikrofonhoz, aki magyar és német nyelven énekelte el az Ich hatt einen kameraden című német katonai gyászindulót.
Mathias Fischer következett a szónokok sorában, aki a III. Weg nevében mondta el megemlékező beszédét.
A megemlékezés utolsó szónoka Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője volt.
A szónokok beszédei hamarosan elérhetőek lesznek.
Ahogy az a Becsület Napján megszokott idén sem maradt el egy ősi katonai hagyomány, melyet itthon „Vagyunk rítus” néven ismernek. A Kitörésben résztvevő katonai alakulatok neveinek felolvasása után a résztvevők hangos „Vagyunk!” kiáltással fejezték ki, hogy hiába az elmúlt hét évtized, mi valóban közösséget vállalunk a hősökkel.
A rendezvény utolsó mozzanata a koszorúk elhelyezése volt, amihez a fentebb említett Ich hatt einen kameraden című dal dallamát Király Dávid HVIM tag kecskedudán adta elő.
Koszorúzó szervezetek listája:
A rendezvény a Himnusz eléneklésével zárult.
Az esti program és egyben a hétvége lezáró eseménye is magyar és külföldi zenekarok koncertje volt, ahol a péntekihez hasonló létszámban, remek hangulatban zárult le a rendezvénysorozat.
<< További képek a megemlékezésről >>
(Becsület Napja Szervezők – Mi Magunk – SZKR)
