Lantos János neve talán nem ismeretlen azoknak, akik a nemzeti oldalon mozognak. A Pax Hungarica Mozgalom egyik vezetőjeként, hazafias szervezetek rendezvényein kiváló szónokként már sokszor találkozhattunk vele. Mozgalmuk jelenéről, a Hungarista filozófiáról, a július 8-ai vecsési zászlóbontásunkról és a magyar ifjúság helyzetéről is beszélgettünk Lantos Jánossal.
– Mi a helyzet a Pax Hungaricával? Ritkán hallani a mozgalomról az utóbbi időben.
– Való igaz. Ennek külső és belső okai egyaránt vannak. A lényeg azonban, hogy az eszmeileg elkötelezett emberek az évek alatt összekovácsolódott közösséget építettek ki, azonban sokaknál – hála Istennek – a családalapítások végett egyre kevesebb idejük jut a mozgalomra. Változtak és folyamatosan változnak azonban a módszerek, az aktívabb réteg újszerűbb módszerekkel próbálkozik napjainkban. De tény és el kell ismerni, az, hogy a PHM fog-e olyan formában működni, ahogyan azt megszokhatták a korábbi években, erősen kétséges. Őszintén szólva én sem tudom a választ.
– Mit gondoltok a jelenlegi nemzeti oldalról és úgy általánosságban a radikális oldal szellemi-fizikai állapotáról?
– A magam nevében tudok nyilatkozni. Természetesen nem látok bele minden egyes ember fejébe és lelkébe, azonban némely körvonalazódó folyamatot azért látok. Bár a nemzeti oldal továbbra sem egységes, viszont láthatóak – akár szervezeteken kívül is – szellemi alapvetések, eszmei irányvonalak, melyeknek jól körülhatárolható követői és hirdetői vannak.
Ezek a vonalak sokkal markánsabbak, szellemileg elmélyültebbek és megalapozottabbak, mint például 5-10 évvel ezelőtt. Ebből a szempontból látok előrelépést, de még nem igazán látni, hová fog kifutni a dolog. Az is igaz, létszámát tekintve a nemzeti oldal nem éri el 2006-os fellendülést követő években lévő tömegeket, de pont ezért indulhatott el a tisztulási folyamat.
A fizikai állapotáról azt gondolom, Ti többet tudnátok mesélni. Szívből remélem, ebben az irányban is tapasztalható fejlődés, ha igen, az éppen a Betyársereg által hirdetett életformának köszönhető, akik aktív sportolásra szólítják fel a magyar fiatalokat.
– Napjainkban, hogyan tud működni a gyakorlatban a Hungarizmus ideológiája? A Szálasi által lefektetett alapok működhetnek napjainkban is?
– Azt hiszem, elérkeztünk a legkeményebb kérdéshez. Nézd, ha végignézünk a történelmen, nem tudok olyan példát mondani, amikor egy korábbi ideológia, amely uralkodó szerepet töltött be, majd lehanyatlott, néhány évtized vagy évszázad múltával ugyanabban a formában jelentkezett volna újra a hatalomban, de akár annak közelében.
Ilyenre nincs példa, és ki kell jelentenem, nem is lesz. Azt gondolom, ezzel – legalábbis részben – megválaszoltam kérdésedet. Tehát a hungarizmus sem fog jelentkezni a két világháború közötti formájában többé.
Ha viszont azt nézzük, milyen alapvetésekre épült, tehát az ember hármas megnyilvánulási formáira, hogy viszonyba akarom magam helyezni az Abszolútummal, rendelkezem egy természetes egoizmussal, mindamellett alapvető vágyam, hogy közösségbe integrálódjak, s mindezt a magyar érdek mentén fűzöm össze, akkor a hungarizmusnak minden korban megvolt és meg is lesz a hivatása.
Innentől kezdve azon van a hangsúly, milyen politikai arculatot adok neki, milyen külsőségekkel látom el, és itt, ezen a ponton fel is lehet tenni a kérdést; maga a megnevezés is külsőség? Itt nyitva is hagyom a kérdést, mindenki gondolja tovább.
– Mit gondoltok Györkös Istvánról és a történtekről? Egyre több a gyanús körülmény a tavaly októberi események kapcsán.
– Győrkös Istvánnal a kapcsolatunk olyan volt, amilyen, de évek távlatából ebbe már nem látom értelmét belemenni. Azonban, ahogy mondod, tényleg egyre több a gyanús körülmény, s annyi mindenképpen kijelenthető, erősen megkérdőjelezhető, valóban ő adta-e le a halálos lövést. Azonban több mint kétséges, hogy ezt valaha el fogják-e ismerni hivatalos formában. De ne legyen igazam, mint mindenki, én is kíváncsian várom a fejleményeket.
– Mit gondolsz a július 8-án kihirdetésre kerülő új nemzeti összefogásról, amelyben a Betyársereg is részt vesz? Szerinted is szükséges a nemzeti oldal megújítása?
– Biztos vagyok benne, a jövő nem a klasszikus értelemben vett ideológiák harcáról fog szólni. Európa sem saját vallását (eltávolodott a kereszténységtől, mint fogalomalkotó lényegétől), ebből következően sem saját kulturális örökségét nem veszi komolyan. Pedig a jövő a vallási, kulturális és civilizációs összecsapások színtere lesz. Mert az Iszlám komolyan veszi saját gyökereit. Ezért – és sok más egyéb miatt is – mindenképpen szükség van egy új jobboldali politikai képletre itthon.
Nem csupán hazánkban, de szerte Európában markáns tendenciák rajzolódnak ki előttünk, amiképpen zajlik az átmenet a huszadik századból a huszonegyedikbe. Ez a folyamat a radikális nemzeti gondolatot, a jobb- vagy szélsőjobboldalt sem kerülheti el. Nehéz lenne még jóslatokba bocsátkozni, viszont az irány egyértelmű. Gondolok itt például az identitárius gondolatkörre és mozgalmaikra, amely egyre hódít Európa ifjúsága körében.
Meglátásom szerint ezeknek a kezdeményezéseknek a sikeressége a következőn áll vagy bukik:
– Milyen mértékben képviseli azokat a tradicionális értékeket, amelyek az európai és a magyar identitás alapkövei, amelyek tértől és időtől független valóságok és igazságok.
– A másik fontos kérdés viszont az, milyen mértékben, és ami fontos, mekkora sikerrel tud ennek egy 21. századi megjelenést adni, értsd jól, mennyire tud populáris lenni. S mindezt úgy, hogy ne veszítsen markáns alapjaiból, és adja fel teljesen alapelveit a hatalomért – amire látunk szégyenteljes példákat nyugat-európai szélsőjobboldali pártoknál, de itthon is.
Tehát még egyszer, azon múlik, milyen érvénnyel tudjuk megalkotni a jelenkori arculatunkat, hogy a fenti két pont között létre tudjuk-e hozni a legegészségesebb összhangot. Egyik legalapvetőbb személyes feladatomnak látom, hogy ehhez a szellemi munkához hozzáadjam tudásom legjavát.
Talán nem titok és elárulhatom, Tyirityán Zsolt engem is meghívott a július 8-i rendezvényre, amit örömmel elfogadtam. A fenti gondolatmenetem gyakorlatba való átültetésének reményében tehát ott leszek.
– Mi a véleményed a Betyárseregről?
– A Betyársereg azon kevés szervezetek egyike, amely valóban olyan igényt igyekszik kiszolgálni, amire a társadalomnak szüksége van. Tehát semmiképpen sem öncélú kezdeményezés. Ez a magyar önvédelem gondolatának képviselete, megvalósítása. Erre minden kétséget kizáróan szükség van, és ebben számtalan sikert zsebelhetett már be a Betyársereg.
Azonban úgy látom, önmagában a sikeres építkezéshez nem lett volna elég az, hogy az igény valós, ehhez kellett Tyirityán Zsolt nagyszerű szervezőkészsége, akit én kiváló embernek ismertem meg. További sok sikert!
– Egy kicsit evezzünk személyes vizekre. Hogyan kerültél a radikális nemzeti gondolat és a Hungarizmus közelébe?
– A történetem nem gondolom, hogy különbözik sok más fiatalétól. Körül-belül 2001 és 2002 környékére datálom, amikor először kezdtem érdeklődni jobboldali és hungarista gondolatokkal. Nem éreztem magam túlságosan otthonosan azokban a társaságokban, ahol a korszellem által befolyásolt fiatalok mozogtak. Ahol a beszédtémát szinte csak és kizárólag a szexuális partnerek váltogatása és a hétvégi bulizás és drogozás jelentette.
Egyre erőteljesebben fogalmazódott meg bennem a vágy valami olyan iránt, ami magasabb erkölcsiséget képvisel, ami az embert felemeli, ami az ifjúság lelkében mélyen nyugvó idealizmust lángra tudja lobbantani. Valahogy így indult az utam.
Ez előbb különböző zenekarok és koncertek útján, majd később egyre inkább kiadványok, könyvek olvasása folytán gyarapodott. Kecskeméten, középiskolai éveim alatt hamar megtaláltam a hasonló gondolkodású fiatalokat, akikkel hétvégenként koncertekre jártunk, vagy hungarista propagandaanyagokat terjesztettünk a városban, matricáztunk, plakátoztunk. A későbbiekben a Suttogó elnevezésű hungarista fórumon ismertem meg azokat a bajtársakat, akik később a PHM gerincét adták.
– Az erős szellem alapja az erős test, a jó fizikum. Te sportolsz valamit rendszeresen?
– Régebben időszakos jelleggel voltam thai-box edzéseken, pár évig jártam edzőterembe is, de ami úgy-ahogy rendszeres sporttevékenységnek fogható fel, s ez a mai napig elkísér, az a foci, mely egyben a kedvenc sportágam is.
– Mit üzennél a most útkeresésben lévő fiatal hazafiaknak? Hogyan találják meg a helyes utat a liberalizmus által uralt közéletben.
– Egy egészséges lelkű fiatalnak istenigazából nem kell/kellene mást tennie, mint hallgatnia lelkiismeretének szavára, mely nem más bennünk, mint Isten szava. Ki kell zárnia minden bűnös hangot, ami körülveszi és árad rá a közösségi médiából és a mainstream médiából egyaránt.
Ez nem könnyű feladat. A csoportlélektan erejét nem lehet elégszer hangsúlyozni, amikor rossz példával jár elől a többség, abból csak a kellő akarattal rendelkezők tudnak kitörni. Alapvetően hiszek benne, egy ifjú, mikor öntudatára kezd ébredni, arra vágyik, a lelkében vitathatatlanul meglévő idealizmussal eláraszthassa a világot. Ehhez kell egy szikra, ehhez kell egy közösség, amely bátorítja őt, különben – mivel a lelkében lévő szomjúság kioltatlan marad – pótcselekvésekbe menekül (a testi élvezetek totális abszolutizálása) és pótszerekhez nyúl (drogok).
Valójában erre senki sem vágyik, hiszen a legalapvetőbb velünk született vágy a boldogság keresése. Ezek nem adják meg a valódi boldogságot. Az csak Istenen keresztül érhető el.
Nyomatékosan üzenem nekik, abban a reményben, sokak olvassák a honlapotokon keresztül;
Ne elégedjetek meg a középszerrel, ti erős és öntudatos ifjak vagytok, akik saját kezükbe akarják venni életük irányítását. Lebegjen szemetek előtt 1956-os antibolsevista felkelésünk pesti srácainak hőstettei. A történelem jelenleg nem követeli meg, hogy életünket feláldozzunk a hazánkért, de azt igenis megköveteli, hogy emeljétek fel fejeteket, állapotbeli kötelességeiteket tudásotok és szorgalmatok szerint a legjobban elássátok. Ha tanultok, akkor legyetek abban a legjobbak, ha dolgoztok, akkor ott álljatok helyt, ha családot alapítotok, akkor ott.
A lényeg, hogy mindenkor egészséges értékrenddel rendelkező szabad emberek legyetek. Mert ezt abban a korban, amikor szélsőséges liberalizmus a normalitás legalapvetőbb csíráit kezdi ki, igenis hősiesség. Ezt nevezhetjük hétköznapi hősiességnek. De a történelembe bevonuló hősiesség a hétköznapi hősiességen alapszik mindenkor.
Mikor e sorokat írom, tudomást szerzek a manchesteri terrortámadásról. Szörnyű, az ember nem tud mit mondani. Fiatal lányok haltak meg. A legfiatalabb egy 8 éves kislány. Elmondhatatlan, mit érezhetnek szülei. Ha ez Magyarországon történik, ti mit éreznétek? Tovább megyek, ha arra kerülne a sor, ugyanerre készülnének itthon is, meggyilkolva a szeretteiteket, képesek lennétek ellenállni és megvédeni őket?
A magyarság történelme nem szól másról, mint az elnyomatás elleni küzdelemről, szabadságharcokról, így én biztos vagyok benne, a jelenkori generáció is meg fogja tenni a magáét az egri vár hős védőjének, Dobó István szellemiségének jegyében: Inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl!
Legyen ez a magyar ifjúság jelszava. Ez az üzenetem számukra.
(Betyársereg)
