A hagyományos augusztus 19-i párkányi szabadtéri ökölvívó gála ismét remek szórakozást hozott a bunyót kedvelő közönségnek, akik nagy számban tették tiszteletüket a szlovákiai település egykori kompkikötőjében. A gálára meghívást kapott Antal Gergely kempó bajnokunk, aki részletes beszámolóval jelentkezett a felvidéki kisvárosból.
A néhai Klement Tibor ötlete volt, hogy bokszgálát rendezzenek minden évben augusztus 19-én Párkányban, azon a napon, amikor a város apraja-nagyja az esztergomi tűzijáték miatt egyébként is összegyűlik az esztergomi Bazilikával szemközti téren. Klement Tibor ma már nincs köztünk, a rendezvény mozgatórugója évek óta Paszterkó László, és felesége, Erika, akik az ötletgazda emlékének szánják az eseményt.
1 kézzel is folytatta a harcot – Antal Gergely beszámolója
Augusztus 19-én a felvidéki Párkányba kaptam meghívást egy szabadtéri profi boksz gálára. Nem volt sajnos segítségem, így a családomhoz a Betyársereghez fordultam. Azonnal jelentkezett Szent, aki egy meghívást utasított vissza, csak azért, hogy nekem segítsen, illetve Németh János, aki a munkahelyét kockáztatta csak azért, hogy a segítségemre lehessen.
Elindultunk reggel 10 órakor és 11-re már a helyszínre is értünk. Mérlegeltünk, aztán egy finom ebéddel, szállással vártak minket. 16:45 kor elindultunk az esemény színhelyére. Itt ki kell emelnem, hogy a rendezés színvonalas volt, a helyszín pedig szintén kiemelkedő volt. 9. Meccs volt, az enyém egy szikár, szálkás remek bokszolóval, aki olyan erőseket ütött, hogy beleremegtem, illetve olyan volt a feje mintha egy vas oszlopot ütöttem volna. Szóval kemény volt.
Az első menetben egy rossz ütés következtében megsérült a bal könyököm. Annyira volt már csak használható, hogy az állam védjem. A menet végén és a persze a szünetben a bíró megkérdezte folytatom-e, de persze ez nem volt kérdés. Folytattam de már nagyon jött az ellenfél, ki akart ütni de nem sikerült neki. Próbáltam támadni, de a bíró felfüggesztette a mérkőzést, így sajnos nem sikerült nyernem.
A rendezvényen más magyar versenyző is indult. Ők is jól szerepeltek.
Köszönöm Szentnek és Janinak, akik minden elé helyezték az én pályafutásom. Szintén köszönet illeti a szervezőket, akik egy világszínvonalú rendezvényt hoztak össze és mindenben segítettek. Arról pedig már nem is beszélek, hogy amikor a városban megtudták, hogy magyar vagyok örömmel fogadtak. Olyan volt mintha otthon lennének, de hát otthon is voltunk. ?
(Betyársereg)
