Ismerős szavak? Ó, már hogyne lennének ismerősek! Naponta ezerszer vágják a képünkbe, ha nem csúszunk hason valamilyen NEM FEHÉR előtt, aki éppen erre jár, hogy zabáltassuk, és az még a jobbik eset, mert számosan ezen felül megerőszakolnak vagy meg is ölnek minket. De nekünk mosolyognunk kell hozzá, mert mi fehérek vagyunk. Ellenkező esetben jön a bunkósbot: „Rasszista, náci!” (Leszarom).
Dél-Afrikában most éppen feketék ölik a fehéreket. Hogy miért? Mert fehérek. És megfosztják őket tulajdonuktól. Hogy miért? Mert fehérek. A fölöttébb megnyerő arcú dél-afrikai miniszterelnök éppen most jelentette ki, hogy ideje minden kártérítés és kompenzálás nélkül elvenni a fehér farmerek földjeit, mert „apartheid”.
A világ természetesen lapít és kussol. Mi mást is tenne, hiszen most csupán fehéreket ölnek és rabolnak ki.
Egy vigasz van ebben a rettenetes helyzetben: remélhetőleg minél több dél-afrikai fehér (búr) farmer menekül majd mihozzánk, szükség lenne hihetetlen szorgalmukra, szaktudásukra, tisztességükre (amennyire semmi szükség nincsen a szubszaharai meg az arab világból beözönlő tudatlanságra, analfabétizmusra, semmittevésre és tisztességtelenségre). A másik, hogy amikor majd minden fehértől elvették a földjét és minden fehér embert elüldöztek, akkor fog eljönni az igazság pillanata. Akkor majd kiderül, hogy nem elég fekának lenni, üvöltözni az utcán, botokkal hadonászni, burning necket „játszani”, kirabolni a piros lámpánál megálló autó utasait, ölni, erőszakolni, kúrni, drogozni – nem, ez bizony mind nem elég. Azokat a földeket meg is kell művelni, napi tizennégy órákat melózva. Azokhoz a földekhez érteni is kell(ene).
Az lesz az igazság pillanata.
Jön majd az éhezés. És akkor lehet majd ordítozni meg táncikálni. De akkor már késő lesz. Akkor majd el kell kezdeni végre csinálni valamit. Tanulni, melózni. Ugyanis nincs senki, aki megspórolhatja magának azt a folyamatot, amelynek során vérrel és verejtékkel élhető országot csinál a saját hazájából. Na, akkor majd neki lehet állni. És nem csak Dél-Afrikában! Mindenhol Afrikában! Nem ide kell jönni az európai utcákon ücsörögni meg szarral dobálózni, hanem odahaza kell megtenni mindazt, amit az európai ember is megtett annak idején. És nem lehet mostantól az idők végezetéig arra hivatkozni, hogy „de minket annak idején gyarmatosítottak”, „bennünket elnyomtak”.
Minket is. Ötszáz évig. És még hány és hány nemzetet! Mégsem szoktunk rá arra, hogy majd vándorolunk össze-vissza a világban, és segélyből élünk meg zabálunk.
Úgyhogy hajrá! Csináljátok csak! Aztán majd vagy éhen haltok, vagy tesztek végre valamit – világos?
„Dél-afrikai miniszterelnök: helyrehozzuk a régi hibákat, ezért vesszük el erőszakkal a fehérek földjeit
Egyre nagyobb ügy kerekedik abból Dél-Afrikában, hogy az ország vezetése Cyril Ramaphosa elnök vezetésével kompenzáció nélkül akarja elvenni a fehér farmerek földjeit. Akiknek fizetnek, azok sem járnak jól, a földek tényleges értékének tizedéért államosítana a vezetés, a fehéreknek pedig a pereskedés bejelentése ellenére sem számíthanak jogorvoslatra.
Nem csitulnak a kedélyek Afrika legdélebbi országában. Bár eddig az elnök és a kormányzat tagadta, hogy erőszakkal elvennék a fehérek földjeit, most maga Cyril Ramaphosa, a fél éve kinevezett elnök ismerte el, hogy szerintük jó okuk van arra, hogy elvegyék a földeket.
Az államfő kifejtette, azért fogják akár akaratuk ellenére is megfosztani a fehér farmerkeket a földjeiktől, hogy így javítsák ki a „múltban elkövetett hibákat”. A politikus szerint legszívesebben úgy sajátítaná el a tulajdonokat, hogy nem adna érte cserébe se pénzt, se semmit.
Az apartheid igazságtalansága miatt kell visszaosztani ezeket a földeket a fekete lakosságnak”
– mondta Ramaphosa.
Az apartheid vége óta a mindenkori dél-afrikai kormányok rendre úgy politizáltak, hogy megvásárolták a földeket, majd továbbadták azokat a feketéknek, ezzel a protokollal szakítana a mostani vezetés és kompenzáció nélkül osztogatnák a tulajdonokat.
Ha nem sikerül megegyezni a tulajdonosokkal, akkor egyszerűen megszállják a területét.
A tízmillió fontot érő Akkerland Boerdery nevű farmot két fehér dél-afrikai, Johan Steenkamp és Arnold Cloete birtokolja. A két férfi a brit Daily Mailnek elmesélte, hogy az állam képviselői felkeresték őket és arról kérdezték őket, mennyiért adnának túl a földjükön. Azt mondták, hogy 200 millió randot, azaz több mint tízmillió fontot ér a kiépített és igencsak népszerű területük.
Megdöbbentünk, hogy csak a tizedét, húszmillió randot ajánlottak. Ezt természetesen nem fogadhattuk el”
– mondták.
A két férfi a bíróságig vitte az ügyet, amely az ítélethirdetésig megengedte a tulajdonosoknak, hogy a farmon maradjanak és ott őrizzék a tulajdonaikat.
Remélem idővel a piac és a befektetők is rájönnek, hogy mit miért csinálunk, ez a jövőbeni fejlesztések és beruházások miatt szükséges”
– mondta ZiZi Kodwa, kormányszóvivő.
A fokvárosi vezetés korábban 2,5 milliárd fontnyi randot szánt arra, hogy földeket vásároljon, azonban az állami tulajdonban lévő földbank szerint ez akkora összeg, ami akár gazdasági csődbe taszíthatná az államot, hiszen nem tudnák emiatt fizetni a kiadásaikat.
Az adatok szerint csaknem kétszáz farmot akar elvenni a vezetés, ami a szakértők szerint súlyos élelmiszerválsághoz vezethet.
Soha nem látott mértékű a fehérek-elleni rasszista indíttatású támadások száma.
A bűnügyi statisztikák szerint egy év alatt csaknem 638 támadás érte a fehér földművelőket az országban, összesen 74 embert gyilkoltak meg csak azért, mert fehér volt.”
Bádog – Bayer Zsolt blogja
