Nemrég hivatalos, baráti látogatáson Szlovákiában járt Emmanuel Macron elvtárs, az Európai Szovjetunió Francia Szovjet Szocialista Köztársaságának (FSZSZK) elnöke. Amint arról az AFP francia állami hírügynökség pozsonyi tudósításában beszámolt, Macron elvtárs „a meggondolt kritikáról haragra váltott Magyarország és Lengyelország vezetői, ezen »bolond szellemek« ellen, akik szerinte »hazudnak népüknek« Európa-ellenes állásfoglalásaikkal. »Magyarországon és Lengyelországban egyes vezetők egy elfogadhatatlan eszmével játszottak.
Amikor hallom őket összehasonlítani Brüsszelt és a korábbi (a szovjet korszakbeli − sz. m.) Moszkvát, ez őrültség és elfogadhatatlan. Hazudnak a népüknek«, kiabálta (sic!) angolul.” (Macron accuse les dirigeants de Hongrie et Pologne de „mentir à leur peuple”, dhnet.be, 2018. október 28.)
Patológiás önértékelési zavarra vall, hogy éppen olyasvalaki akarja osztani az észt a nála sokkal tapasztaltabb és összehasonlíthatatlanul népszerűbb vezetőknek, aki általános megbotránkozást kiváltva − ha csak (egyelőre) egy éjszakára is, de − transzvesztita diszkóvá degradálta rezidenciáját, az Elysée-palotát, aki nemzetközi közröhej tárgyává tette nemcsak önmagát, mert ez már egyáltalán nem jelent újdonságot, hanem a köztársasági elnöki intézményt is, amikor az amerikai rapperek kedvenc ruhadarabján, az alsógatyájuk aljáig leeresztett trottyos nadrágon (saggy pants) kívül csak ujjnyi vastag aranyláncot viselő néger börtöntöltelékkel fotózkodott félreérthetetlenül homoerotikus pozitúrában, ráadásul egyik alkalmi dzsigolója a világ legismertebb gesztusával, kinyújtott középső ujjával is nyilvánvalóvá tette a (rózsaszín) farbát, és akinek népszerűtlenségben (a hivatalában töltött azonos időszakra mérve) még burleszk elődeit, Stan Sarkozyt és Pan Hollande-ot is sikerült lepipálnia, mert jelenleg már csak minden negyedik francia bízik meg benne. (Sondage: la chute se poursuit pour Emmanuel Macron, lefigaro.fr, 2018. október 31.)
Adott esetben mégis mi indokolja elvtársnak titulálni ezt a karikatúra-kapitalistát, ezt a börze-bonvivánt, ezt az egykori Rothschild-bankárt? Erre Vlagyimir Bukovszkij egykori szovjet disszidens adja meg a frappáns választ (a YouTube-on magyar aláírással is megtalálható) időközben klasszikussá vált videójában, amelyben jellegzetességeik alapján párhuzamba állítja az egykori Szovjetuniót és szellemi jogutódját, az Európai Szovjetuniót, megállapítva, hogy az utóbbi az előbbi pontos mása, és egyébként a sorsában is osztozni fog vele, csupán idő kérdése az egész. „Én éltem a jövőtökben, és nem működött”, zárja mondandóját Bukovszkij, aki szerint az EU-t ugyanúgy nem lehet megreformálni, ahogyan a szovjet rezsimet sem lehetett, viszont az EU polgárai számára van alternatívája „a két tucat önjelölt brüsszeli bürokrata általi kormányzásnak: függetlenségnek hívják”. Márpedig Macron ennek a neoszovjet leviatánnak az emblematikus figurája, amellyé az Európai Unió vált a magafajták szabotázsa nyomán. Ebben az értelemben teljesen jogos tehát elvtársozni.
Mindeközben a baráti afrikai országokból kulturális színesítésre érkezett internacionalista animátorok milliói gondoskodnak róla, hogy az FSZSZK-ban is ugyanolyan vibrálóan változatos legyen az élet, mint ott, ahonnan jöttek. (A turizmusban alkalmazott animátoroknak eredetileg az a feladatuk, hogy aktivizálják, lelkesítsék egy csoport tagjait valamilyen közösségi tevékenységre. Érdekes módon az animátor szógyöke ugyanaz, mint a francia „animal” – állat szóé. Teljesen véletlenül. De talán adott esetben mégsem.) Például egy rap videóklip forgatására összecsődített kb. 200 tizenéves afrikai anima…animátor szó szerint lerohanta az egyik szupermarketet, ahonnan a várható multikulturális interakció gondolatától sokkolt, tehát rasszista őshonosokat a hátsó ajtón kellett evakuálni. Pedig speciel nem is azt a rapvideót forgatták, amelyben egy kameruni gettószökevény a „fehérek felakasztására” buzdított, kisebbfajta indignációt váltva ki közöttük.
„Bemegyek a bölcsődékbe, fehér csecsemőket ölök, kapjátok el őket gyorsan, és akasszátok fel a szüleiket, négyeljétek fel őket időtöltésül, szórakoztatni a mindenféle korú fekete gyerekeket, kicsiket és nagyokat. Korbácsoljátok meg őket erősen, tegyétek habozás nélkül, hogy a halál bűze terjengjen, hogy vért pisiljenek”, hangzik örökbecsű csasztuskája, amely kétségtelenül a népek közötti barátság elősegítésére született, hamisítatlanul internacionalista szellemben. Nemrég meg az a videóklip borzolta az efféle kulturális színesítésre még most sem eléggé fogékony, begyepesedett agyú troglodita bennszülöttek kedélyét, amelyen egy ugyancsak afrikai diák fegyvert szögez a tanítónője fejéhez, mert nyilván elégedetlen volt az atomfizika-dolgozatára kapott osztályzattal.
Nem csoda, hogy a reakciós burzsoázia revolverlapja, a Valeurs Actuelles éppen ezt a jelenetet ábrázoló stilizált fotóval illusztrálta legutóbbi címlapsztoriját, az alábbi szenzációhajhász tálalásban: „Az új hipererőszak: fegyverrel fenyegetett tanárok, meglincselt rendőrök, halálos verekedések… A mindennapos vadság antropológiája. Az állam tagad, visszavonul és tehetetlen.”
Vajon mire célozhatnak? Talán csak nem arra, hogy időközben maga a belügyminiszter is dezertált posztjáról, annyira aggasztónak ítélte a macronista kuszkuszkommunizmus közbiztonsági helyzetét? Egy februárban adott, de csak most közzétett interjúban ugyanis Gérard Collomb nem kevesebbet állít, mint hogy „a franciaországi (etnikai és vallási − G. I.) közösségek egyre inkább konfliktusban állnak egymással, és ez nagyon erőszakossá válik”, olyannyira, hogy „öt éven belül a helyzet megfordíthatatlanná válhat”. (Gérard Collomb sur l’insécurité et l’immigration: „D’ici à cinq ans, la situation pourrait devenir irréversible”, valeursactuelles.com, 2018. október 31.) Ki hitte volna?
Amíg tehát Macron análisan fixált félpucér négerekkel ölelkezik tüntetőleg, addig a hasonszőrűek kedvükre szodomizálják (a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt) a bunkereikből kimerészkedő őslakókat. Haladásban a Köztársaság (La République en Marche), ezzel dicsekszik elnevezésében a pártja, de nagyon úgy tűnik, hogy az általa fémjelzett korszak visszatekintve a „Hanyatlásban a Köztársaság” címszó alatt fog szerepelni a jövő történelemkönyveiben.
Gazdag István – Demokrata
