Mint emlékszünk rá, nem is olyan régiben terítéken volt portálunkon a konstantinápolyi (ma Isztambul) Hagia Szophia templom, mely több szempontból is fontos. Konstantinápoly a kereszténység keleti bástyája volt 1453-ig, egészen addig, mígnem a törökök elfoglalták II. Mehmed vezetésével. A város azóta is muzulmán uralom alatt áll, sajnos kevesen tudják már elképzelni, hogy egykor ez másként volt. De még így is, az Ortodox Egyház – tulajdonképpeni – szellemi központja, ahogy Róma a Katolikus Egyház esetében.
Úgy tartják, Konstantinápoly meghódítását Mohamed próféta jósolta meg. Legalábbis ezt mondta nemrégiben Ahmad Al-Khatwani palesztin sejk. Ahogy Mohamed megjövendölte a konstantinápolyi diadalt, úgy prognosztizálta azt is, hogy egyszer Róma is erre a sorsra jut. Történelmi léptékben nézve ez nem is alaptalan, az Oszmán Birodalom végső célja ez volt, 1683-ban ostrom alá vették Bécset, azzal a nem titkolt céllal, hogy a számukra győzelmes csata után Róma felé vonulhassanak.
Ez azonban ábránd maradt.
1683. július 14-én kezdődött meg Bécs török ostroma, melyet Kara Musztafa török nagyvezír irányított az Ernst Rüdiger von Starhemberg gróf vezette védők ellen. A szeptemberig elhúzódó várvívás végén, a kahlenbergi csatában aztán a Sobieski János vezette keresztény haderő visszaverte az oszmánokat, és győzelmével előkészítette Magyarország felszabadítását.
A múlt héten ütötte meg a fülemet egy mondat, mikor autóban ülve rádiót hallgattam. Pontosan már nem emlékszem, milyen műsorban, de arra igen, hogy Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek volt a mikrofon túlvégén. Azt állította, az „iszlámmal nem lehetséges teológiai párbeszéd”, továbbá, „a maximum az, hogy békében egymás mellett éljünk”.
Ezen a videón hallható, ahogy a sejk arról értekezik, hogy „a muszlimok azon vannak, hogy a sötétségben lévő gyűlölködő hitetleneket az iszlám fényére vezessék. A muszlimok azon vannak, hogy elvigyék nekik az iszlámot. A muszlimok csupán annyit tesznek, hogy lerombolják a fizikai akadályokat, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy a hitetleneket meghívják az iszlámra való áttérésre.”
Valóban, a sejk elmondja, ők „nem gyűlölnek senkit”. Ám legyen, a lényegen nem sokat változtat. Adott egy terjeszkedni akaró vallás, az iszlám. Nem is lehetne ez másképpen, hiszen az univerzalitás igényével lép fel. Tegyük hozzá, a kereszténység is azzal lép fel. A kérdés az, a kettő közül melyik képviseli az igazságot, és melyik tévtanítás. Húsvét után nekünk, keresztényeknek, ezt még érvényesebben hinnünk kell.
Egy apró kiegészítés azon magyar és európai testvéreinkhez, akik magukat nem tartják hívő kereszténynek, ez az ő szívük joga, erőszakkal mi nem terjesztünk hitet, de minden bizonnyal ők is azonosulnak velünk abbéli álláspontunkban, hogy egyfajta, fogalmazzunk így, „kulturális kereszténység” még mindig inkább támogatandó és megvédendő, mint az iszlám hódítás elfogadása. Az európaiság és a kereszténység egymástól nem elválasztható fogalmak akkor sem, ha a kereszténység természetesen nem pusztán az európai ember vallása.
Ismerve az emberi történelem dinamikáját, az emberi természet logikáját, nincs „légüres” tér se vallási, se kulturális tekintetben, ahol lehetősége van, oda be fog nyomulni egyik vagy másik. Ez az emberi történelem alfája és omegája.
A Bábel Balázs által elmondott „békés egymás mellett élés” annyit jelenthet a gyakorlatban, hogy mindkét vallás és kultúra a történetileg kialakult saját területén éljen és tevékenykedjen. Ettől természetesen egyik vallás teológiája sem fogja azt állítani, hogy létezik olyan – véglegesen elfogadható – állapot, hogy például a kereszténység csak Európában, az iszlám hit pedig csak az „arab világban” érvényes, de tény, a konfliktusok minimalizálása így érhető el a leginkább. Semmiképpen sem úgy, hogy tömegével eresztünk be muzulmán hitűeket Európába, mert akárhogy is, de ők arra fognak törekedni, hogy azokon a területeken az ő szokásaik és hitük szerint építsék fel az életet, ahogyan azt ők vallják és hiszik.
Ahmad Al-Khatwani palesztin sejk azt mondta, Mohamed azt ígérte, Rómát is el fogják foglalni. Jézus Krisztus pedig azt, a „pokol kapui nem vesznek erőt rajta”. Én az utóbbiban hiszek.
Lantos János – Kuruc.info
