Az asszony pedig bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve, kezében aranypohár, tele utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságaival.” (Jel. 17.4) A biblikus babiloni szajha modern nyugati változata a genderdiszfóriás, homoszexuális nőimitátor.
A leírás többi része stimmel, a ruházatát is beleértve. Ha már itt tartunk, az aktuális pedoLMBT-patológia esetében is a probléma gyökeréhez kell eljutnunk, mert sok fiatal egyszerűen nem érti, hogy honnan a pokolból (szó szerint) kerültek elő ezek a kreatúrák. Emlékeztetőül: az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) 1973-ban kivette ugyan a homoszexualitást az elismert mentális zavarok listájáról, annullálva több évtizedes tudományos kutatást a témában, de távolról sem valami új és perdöntő tudományos felfedezés eredményeként, hanem a szervezet soraiba időközben beszivárgott meleg aktivisták folyamatos és egyre forróbb nyomásának engedve.
Annak kimondása tehát, hogy a homoszexualitás egyfajta aberráltság, egy lépés a jó irányban, de nem elég. Túl kell lépni a klinikai diagnózison, és ki kell tágítani a látómezőnket, hogy megérthessük ennek az egyre elterjedtebb kórtünetnek az okait. Valójában arról van szó, hogy 75 évnyi béke, piacdemokrácia, konzumidiotizmus és ipari automatizálás után a (nyugati) fehér férfi elvesztette a férfiasságát. Ez a biológiai devirilizáció egy fiziológiai folyamat, és nem csak a fehéreket sújtja. Minden faj, amelyik tartós békét és anyagi jólétet élvez, végül elpuhul. A testet és a lelket a fizikai munka és a háború keményíti meg. Persze a piacgazdaság a leghatékonyabb, ha anyagi javak létrehozásáról van szó, viszont olyan kihívásokkal jár, amelyekkel ilyen szinten még sohasem találkozott az ember. Még a dekadens rómaiak sem közelítették meg az anyagi kényelemnek azt a szintjét, amelyet a nyugati munkások élveznek manapság.
Az automatizálás eredményeként az ipar és a mezőgazdaság hatalmas arányú munkaerő-leépítést hajtott végre a múlt században. A 60-as évektől kezdve a nők tömegesen elárasztották a szolgáltatószektort, és egyre inkább teret nyernek azokon a területeken, ahol főleg a memorizálás és az ismétlés számít. (Jellemző módon a nők munkáját kétszer könnyebben helyettesítheti robot, mint a férfiakét, vö. Women’s jobs are twice as likely to be replaced by machines as men’s…, dailymail.co.uk, 2019. július 16.)
A férfiak egyre csökkenő fizikai ereje helyett ugyanakkor sokkal inkább az intellektuális képességeikre van igény. Ennek a civilizációs folyamatnak az antropomorfológiai vetületeként egyre inkább elmosódnak a nemek közötti biológiai határok (androgünizáció), vagyis egyre több a nőies férfi (szójafiú) és a férfias nő (viragó). Ez az új realitás jelenleg városi szubkultúrává alakul, mert a termelési eszközöket ellenőrző burzsoázia rákényszerítheti uralkodó kulturális normáit a plebsre.
A patriarchátus megszüntetésén és a nukleáris családmodell szétzúzásán keresztül a heteroszexuális fehér férfi démonizálását és végső soron a fehér faj genocídiumát célzó kultúrmarxista társadalommérnökség eszmei felbujtására és jogi-intézményi támogatásával a nyugati viragók elérkezettnek látják az időt a politikai hatalom teljes átvételére (lásd: Svédország, Németország, Britannia stb.) a faji önfelszámoló folyamat levezénylése és felgyorsítása végett.
A homoszexualitás és a genderizmus propagálása valójában a fehér férfiak semlegesítésének, szó szerint semleges neművé tételének eszköze a feminizmustól megfertőzött nők számára – a homo- és transzszexuálisok üdvrivalgásától kísérve. Persze a nők biológiája változatlan marad, és minél inkább elnőiesednek a fehér férfiak, annál frusztráltabbak lesznek a fehér nők anélkül, hogy felismernék az okát. Ezért forszírozzák a modernitáson kívül maradt színes bőrű macsók tömeges betelepítését. Miután az előbbi okok miatt fizikailag már éppen eléggé devirilizált fehér férfiakat mentálisan is kasztrálták az ad nauseam folytatott antirasszista, feminista, homoszexuális- és genderista propagandával, a nyugati nők úgy elégíthetik ki szexuális igényeiket egzotikus importdzsigolókkal, hogy már egyáltalán nem kell tartaniuk a fehér férfiak reakciójától, következésképpen társadalmi megítélésük és szociális helyzetük romlásától sem.
Azáltal, hogy a gyűlölt fehér patriarchátus elleni harcában a tolerancia és az emberi jogok álarca alatt törvényesíti az összes elképzelhető és elképzelhetetlen szexuális aberrációt, a feminista államhatalom közvetlen közbiztonsági és közegészségügyi veszélynek teszi ki nemcsak normális felnőtt népességét, hanem a fiatalokat és a gyerekeket is. Amerikai felmérések szerint ugyanis a népesség kb. 3 százalékát kitevő melegek közül kerül ki a gyermekmolesztálók 40 százaléka, a homoszexuális szülők által nevelt gyerekek 92 százalékát éri abúzus szüleik részéről, az ilyen családban élő gyerekek 51 százaléka depressziós, 72 százaléka pedig kövér; az amerikai homokosok 55 százaléka AIDS-es, 82 százaléka szifiliszes, 78 százaléka valamilyen más nemi betegségben szenved; és a sorozatgyilkosok 40-60 százaléka is szodomita.
A nyugati demokráciák degeneráltságának előrehaladott stádiuma ellenére most még egyetlen párt sem vonja kétségbe a rendszer létjogosultságát, mert ezek a pártok valójában a demokratikus rohadás zabigyerekei. Regenerációs programot csak egy forradalmi párt valósíthatna meg, és itt ismét felmerül a probléma gyökere: háborúk nélkül nincsenek harcosok, üzemek nélkül nincsenek munkások. A jelenlegi társadalmi rohadás ennek a szociológiai és antropológiai mutációnak az eredménye, ugyanakkor a lehető legjobb dolog, ami történhet. Minél jobban terjed ugyanis az anarchia, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a tömegek egy autoriter reakció felé fordulnak. Az úgynevezett boomerek (vagyis a II. világháború után születettek) generációja a társadalmi struktúrák teljes felemésztéséig fogja erőltetni a freudo-marxista disztópiát. A kibontakozó faji, társadalmi és nemek közötti harc azonban elkerülhetetlenül egy új nemzedéket fog megszülni, amelyet szükségképpen megkeményít a rá váró pokol. Ez a természetes evolúció lehet a fehérek utolsó reménye.
Gazdag István – Demokrata
