A nők a győzteseket szeretik, és most, hogy Nyugaton a kultúrmarxista közoktatás mentálisan kasztrálta a fehér férfiakat, Hollywood és a kontrollált média pedig wakandai szuperhősökként reklámozza a négereket, a fehér nők egyre inkább a divatos „rosszfiúk”, a harmadik világból tömegesen importált egzotikus macsók felé fordulnak kényeztetésért.
Ezzel kapcsolatban igencsak tanulságos megtudni, hogy a norvég főváros kulturálisan, szexuálisan és kriminálisan leginkább színesített multikulturális gettójában, Groruddalenben néhány éve hogyan érezték magukat a ritka őshonos túlélők, konkrétan a tizenéves fiúk (Livet som minoritet, hegnar.no, 2013. május 3.). Röviden: elnyomott kisebbségiként. Helyzetük azóta nyilván csak romlott. Ahogyan az egyikük mondja: „Itt már senki sem akar norvég lenni. A norvég a gyöngeség szinonimája.”
Nem csoda. A cikk szerint ugyanis világos hierarchia érvényesül a helyi fiúk között, és az őshonosok vannak az alján. Gyakran fizikai atrocitások érik őket a bevándorlók részéről az iskolában, de a tanárok megtiltják nekik, hogy visszaüssenek, hiszen a bevándorlók szánalomra méltók, mert háború sújtotta országokból érkeztek – még ha második, harmadik generációs menekültek is. A fiatal muszlimok aztán gyorsan rá is éreznek a sérthetetlenségükre, és természetesen visszaélnek vele. „Tiszteletről beszélnek, de semmilyen tiszteletet nem mutatnak. Gúnyneveket használnak a fehér fiúkra, agresszívan fixírozzák őket az utcán, és a norvég fiúknak kell elsőként lesütni a szemüket, ha nem akarnak egyenlőtlen összecsapásba keveredni velük.” Ezek a verekedések pedig mindig egyenlőtlenek. A „fair küzdelem” európai fogalma ugyanis ismeretlen a muszlimok számára. „Ha egyedül vannak, akkor gyávák. Falkában közlekednek és vadásznak, mint a kutyák, és csak akkor támadnak, ha egyértelmű erőfölényben vannak. Gyakran heten-nyolcan egy ellen.” Ráadásul gyakorlatilag mindegyiknek nagy családja van: fivérek, nagybácsik, unokatestvérek, akik az első füttyszóra a segítségükre sietnek. A legtöbb norvég fiú szülei elváltak, sokan az anyjukkal élnek, az alacsony népszaporulat miatt többnyire fivéreik sincsenek. Egyesek elkezdték utánozni a bevándorlók szlengjét (nyelvtani hibáikkal és retardált szókészletükkel együtt), hogy így próbálják némileg feltornázni magukat a társadalmi ranglétrán. Néhányan áttértek az iszlám hitre.
Legérdekesebb azonban az, ahogyan az egyik őshonos túlélő beszél a magukfajtát sújtó társadalmi kísérlet szexuális következményeiről. „A muszlim fiúk hajthatnak a norvég lányokra, mi azonban nem az övéikre. Ezt gyorsan megtanuljuk. A norvég lányok elérhetők a bevándorló fiúk számára. A norvég lányok jobban kedvelik őket. Nem tudom, miért. Mert kemények, mert van pénzük, pedig nem is dolgoznak? A lányok nem látják, hogy falkában verekednek. Nem látják, hogy gyávák. Megkérdeztem a legjobb barátnőmet, hogy járhatunk-e, és azt mondta, hogy noha jó fejnek tart, a probléma az, hogy norvég vagyok. Külföldivel akar járni.”
A cikkben megszólaltatott norvég fiú tehát nem érti, hogy a norvég lányok miért részesítik előnyben a bevándorló fiúkat. Szívesen elmagyaráznám neki, hogy a szexuális magatartást nem az agy racionális gondolkodásért felelős része, a homloklebeny ellenőrzi, hanem a limbikus rendszer, illetve a „hüllőagy”. A norvég lányok hüllőagya egyáltalán nem törődik azzal, hogy országuk egész politikai és társadalmi rendszere szándékosan hozza hátrányba őshonos férfitársaikat. Csak azt látják, hogy a norvég fiúk húzzák a rövidebbet, és ösztönösen a győztesekhez vonzódnak, evolúciós okokból ugyanis kevésbé lojálisak a törzsükhöz, mint a férfiak. A hímek közötti darwinista uralmi harcban a győzelemre esélyesebbnek tűnő, agresszív és brutális idegen hódítókat részesítik előnyben a saját (feminista és iszlamokollaboráns) államuk által elárult, vesztésre álló és alávetett státusú őshonosok helyett.
Szomorú, de a modern fehér társadalmakat civilizációs ártalomként sújtó sajátos szociológiai kórtünetek (atomizáltság, elszigeteltség, ultraindividualizmus, csonka családok, alacsony népszaporulat stb.) következtében a fehérek többnyire egyedül kénytelenek konfrontálódni az archaikus társadalmakból érkező, törzsi-klánikus kapcsolatrendszerüket megőrző és többnyire hordában támadó színesbőrűekkel. Lényegében arról van szó, hogy az előbbiekből mára szinte teljesen kiveszett a vérközösség tudata és a falkaösztön, míg az utóbbiakban változatlanul megvan, amint az alábbi kis hírcsokor is illusztrálja. (A nyugati médiában a „fiatal” a bevándorlók kódneve.)
Az egyik francia kisvárosban egy őshonos családapa arra kérte a háza előtt balhézó 15 év körüli „fiatalt”, hogy szíveskedjen abbahagyni. Az önérzetes suhanc agresszívan reagált, néhány percen belül (!) mozgósította több tucat (!) hasonszőrűjét, és megtorlásként kőzáport zúdítottak a francia házára. A támadások napokon keresztül, éjjel-nappal folytatódtak, utóbb Molotov-koktélok bevetésével (Viry-Châtillon: la maison de Marc et Linda attaquée par une trentaine de jeunes, leparisien.fr, 2019. július 4.).
Tucatnyi 13-15 éves „fiatal” beszabadult az egyik Párizs környéki város uszodájába, és miután az alkalmazottak figyelmeztették őket a higiéniai követelmények betartására, azzal torolták meg az inzultust, hogy nagydolgukat előbb a nagymedencében végezték el, majd a kicsiben is. Kulturális színesítésük eredményeként az uszodát ki kellett üríteni (Essonne: incidents et évacuations dans les piscines de Corbeil et Draveil, leparisien.fr, 2019. július 1.).
Az egyik francia kisvárosban 11-13 éves négerek és arabok alkotta „négyek bandája” rendszeresen fehér diákokra vadászott. Áldozataikat leköpdösték, összeverték és megrugdosták, miközben tucatnyi cimborájuk a háttérben falazott nekik (Quatre ados venaient «casser du blanc» aux abords de l’IND á Valence, francebleu.fr, 2019. július 3.).
A svédországi Grumsban egy 8-12 éves bevándorló „fiatalokból” álló banda terrorizálja őshonos kortársait, sőt a felnőtteket is, többek között nemi erőszakkal (!) fenyegetőzve (Barngäng trakasserar boende och hotar att våldta, aftonbladet.se, 2019. július 9.).
Éljen a lüktető sokszínűség! A változatosság gyönyörködtet. Legalábbis távolról szemlélve. De csak onnan.
Gazdag István – Demokrata
