Amint azt Szent István királyunk annak idején saját fia okulására nagy bölcsen kinyilatkoztatta, az egynyelvű és egyszokású ország gyönge, és punktum. (Intelme ugyan totálisan ellenkezik a bábeli nyelvzavarral kapcsolatos biblikus eszmefuttatással, de ilyen apróságokon legfeljebb csak a haladás ellenségei akadnak fenn.)
Svédország, nyilván a nyelvi akadályok miatt, csaknem ezeréves fáziskéséssel lépett a Szent István-i multikulturalizmus útjára, azóta viszont alaposan rákapcsolt, hogy ledolgozza tűrhetetlen lemaradását. Ennek eredményeként 2010 körül már több mint 150 nyelvet beszéltek az országban, és az utóbbi évtized lendületes népességcserés gyarmatosítása nyomán ez a szám nyilván tovább nőtt. Manapság már Svédország legnagyobb erejét, akárcsak a többi nyugati államét, éppen sokszínűsége és soknyelvűsége adja.
Amikor például elismert civilizációs szuperhatalmaknak számító wakandai országokból (Szomália, Szudán, Nigéria, Niger stb.) származó kulturális misszionáriusok udvariasan megkérik az őshonosokat, hogy nyissák ki a szájukat, miközben az arcukra vizelnek, ez nyilvánvalóan erősebbé teszi ez utóbbiakat, erősebbé teszi társadalmukat, sőt egész országukat. Aki ellenzi az efféle kulturális interakciókat, az csak saját szűklátókörűségét, bigottságát és haladásellenességét bizonyítja, és viselnie kell ennek minden ódiumát. Ilyen destruktív hozzáállással a svéd feminokommunista plebszmonarchiában akár börtönbe is kerülhet. Mindezt azért kellett tisztázni, mert a népek és kultúrák békés egymás mellett élésének aláaknázásában érdekelt nácifasiszta-rasszista fajvédők nemrég feltettek az internetre egy provokatív videofelvételt. Ezen az látható, amint színes bőrű újsvéd fiatalok éppen arra igyekeznek szelíden rábeszélni egyik bennszülött – tehát eleve maradi – kortársukat, hogy rasszista előítéletességét levetkőzve tanúsítson nagyobb nyitottságot kulturális népszokásaik iránt, legyen befogadóbb az egzotikumra, és méltóztasson nyitott szájjal tolerálni, hogy az arcára vizelnek, miközben „korcsnak” és „anyamolesztálónak” titulálják. (A jelenet kulturális érzékenyítésként megtekinthető honlapunkon. Ha valakinek netán felfordul tőle a gyomra vagy ökölbe szorul a keze, annak javaslom a francia gyártmányú előítélet-mentesítő Préjugix kúraszerű fogyasztását, amely az én esetemben már bebizonyította hatékonyságát, ahogyan ez a cikk is mutatja.)
Miután mostanra Svédországnak többé-kevésbé sikerült felszámolnia monokulturális elmaradottságát, és évezredeken át unalmas egyszínűségben tengődő, jelenleg nyolcmilliós őshonos népességét néhány évtized alatt az afroázsiai magaskultúrákból származó kétmilliónyi civilizátorral színesítette, ez utóbbiak részéről mindennapossá váltak az előbbihez hasonló kulturális kezdeményezések. Olyannyira, hogy az egzotikus tradíciók iránt nyilvánvalóan érzéketlen, tehát szigorú kultúrmarxista átnevelésre szoruló reakciós kriminológusok nem átallották stigmatizálni és az „uralmi bűnözés” (domination crime) címkével illetni a jelenséget. Szerintük ugyanis az elkövetők szándéka ilyen esetekben mindenekelőtt az áldozatok megalázására és velük szemben saját domináns pozíciójuk fitogtatására irányul. Én a magam haladó részéről elképzelni sem tudom, hogy mégis mi alapján juthattak erre a teljesen abszurd és nevetségesen tudománytalan következtetésre.
Nyilvánvalóan ugyanígy van ezzel a felvételen látható kulturális színesítés svéd alanya is, hiszen némi győzködés után mégis hajlik az együttműködésre, és kinyitja a száját, hogy belevizelhessenek. Valójában színtiszta fajgyűlölet lett volna részéről, ha csukva tartja, miközben kulturális színesítői az arcán végzik el kisdolgukat hagyományos társadalmi normáikat követve. Persze az sincs kizárva, hogy akár börtönbüntetést kockáztatott volna, ha agresszívan nem hajlandó engedelmeskedni, és kirekesztő viselkedésével megakadályozza, hogy ezek a tündibündi bevándorló gyermekek igazán otthon érezhessék magukat új hazájukban. Sajnálatos módon azonban a svéd társadalom, dacára a kellőképpen szigorú és bolsevistán demokratikus törvénykezésnek, még most sem eléggé toleráns, nyitott és befogadó a „másság” iránt, máskülönben az arcra vizelés wakandai népszokását a maga szépségében tudná értékelni, és nem váltana ki egyesekből – ha elvétve is – durván rasszista és szigorúan üldözendő reakciókat a közösségi médiában.
„Fortyogok a dühtől. Annyira együtt szenvedek a videóban látható svéd fiúval. Egyáltalán megértettétek, ti politikusok, hogy mit tettetek? Ezeket az átkozott csavargókat ki kell dobni ebből az országból. A kor nem számít. Ki velük!” – füstölög egy fiatal lány. Nem, Mira. Szó sincs róla. Nem fognak elmenni. Ők svédebbek, mint te, mert ők képviselik az új Svédország igazi értékeit: a vibráló wakandai kultúrát, a szájba vizelést. „Kulturális gazdagítás. Ezek a doktorok, mérnökök és adófizetők csak a kultúrájukat jöttek megosztani velünk, értsétek meg. A svéd fiúnak ezért hálásnak kellene lennie, mert svédként neki semmiféle kultúrája sincs, és a nélkülözhetetlen segítségük nélkül sohasem boldogulna a társadalomban. Ezt meg kell értenetek!” – gúnyolódik másvalaki, kifigurázva a bevándorlással kapcsolatos hivatalos retorikát. Ez már tényleg a gyűlölködés csimborasszója, és az illető remélhetőleg már börtönben van. Egyébként egyáltalán nem kizárt, hogy a svéd fiút szájba vizeléssel civilizáló wakandaiak igenis doktorok, mérnökök és adófizetők. Kimagasló átlagos IQ-szintjük és világszerte irigyelt hi-tech civilizációjuk ismeretében (amint azt a Fekete Párduc című hollywoodi tudományos ismeretterjesztő film is meggyőzően dokumentálja) az ellenkezője lenne meglepő. Sőt asztrofizikusok és agysebészek is lehetnek.
Azokat pedig, akik összetört szívvel konstatálják, hogy még mindig vannak bigott fajgyűlölők, akik pusztán azért kritizálnak színes bőrűeket, mert azok időnként azzal fejezik ki egyedülálló kulturális örökségüket, hogy fehérek arcára vagy szájába vizelnek, némi vigasszal töltheti el az a tény, hogy a haladó skandináviai bíróságok ezt nem tekintik bűncselekménynek. Egy szép napon Svédország megszabadul a gyűlölködéstől. Ez a nap akkor fog eljönni, amikor nem lesz több fehér ember az országban. Már csak néhány emberöltő…
Gazdag István – Demokrata
