A franciák – mondhatni, zsigerileg – mindig is a társadalmi haladás élgárdáját képviselték a történelem folyamán, és a jelek szerint változatlanul ragaszkodnak ehhez a nemes nemzeti hagyományukhoz. Manapság saját maguk haladó szellemű faji-etnikai lecserélésében járnak az élen, inspiráló példát mutatva ezzel Európa elmaradottabb népeinek.
Országuk kb. 66 milliós népességéből nácifasiszta-rasszista becslések szerint (mert az etnikai alapú népszámlálás tilos Franciaországban) már legalább 16 millió étcsokoládé-fekete és tejcsokoládé-barna Afrikából importált újfrancia színesíti az évszázadokon át maradian belterjes életet élő fehér ófranciák társadalmát, lüktetően mozgalmassá téve korábban unalmasan egyhangú mindennapjaikat, amint erről a „fehér lovag-fehér hercegnő” jelenség kapcsán már kaphattunk némi ízelítőt legutóbb. Ezúttal kedvenc francia nyelvű alternatív hírportálom a fősodrú média „színes” (értsd: bűnügyi) tudósításait desifrírozó heti tematikus összeállításának legfrissebb kiadásából szemezgetve tágabb képet alkothatunk magunknak az őshonos és bevándorolt franciák „vibráló együttélésének” mibenlétéről.
Egy, az országban illegálisan tartózkodó 28 éves eritreai „esély Franciaországnak” (a harmadik világbeli bevándorlók politikailag korrekt elnevezése) szexuálisan próbált színesíteni három „nagyon fiatal nőt” (konkrétan egy 18 éves és két 15 éves lányt) a vonaton, amíg – csodák csodájára – egy rasszista fehér lovag véget nem vetett a tradicionális afrikai udvarlásnak, rendőrkézre juttatva Otellót.
Egy családanyát megvertek és halálosan megfenyegettek „fiatalok” (a jellemző módon színes bőrű bűnbandák tagjainak politikailag korrekt kódneve a nyugati médiában), mert azt kérte tőlük, hogy ne terjesszenek kábítószert az utcájában.
A tanóra alatt késelte meg egyik 16 éves osztálytársát egy húszéves gimnazista.
Egy barátságos ifjúsági focimeccs végén az egyik csapat játékosait vascsővel, baseballütővel és fejszével felfegyverzett barátságtalan szurkolók 30-40 fős hordája támadta meg. „Még életemben nem láttam ilyet. Csoda, hogy nem voltak halottak” – sopánkodik a klubvezető, miután 15-16 éves játékosaiból többen is drasztikus leckét kaptak multikulturalizmusból.
A peroxidált hajú Anvan, akit egy 11 és egy 12 éves korú cinkosával egy virágüzlet éjszakai kirablása közben kaptak el, 14 évesnek mondja magát, de a csontjain végzett röntgenvizsgálatok szerint legalább öt évet letagadott a tényleges életkorából. „Két algériai megbízásából lopok, akik gyógyszerekkel látnak el” – vallott a kamukiskorú a bíró előtt. Az illetékes rendőri szervek szerint a lopásért letartóztatottak fele arab származású „egyedülálló kiskorú”. A 18 éves Zakaria például 63 különböző néven szerepel a rendőrségi nyilvántartásban az utóbbi két év során Párizsban és környékén elkövetett bűncselekményei miatt.
Párizs egykori bohém negyede, a Montmarte, különösen annak keleti fele mára az arab és néger „kulturális színesítők” (tolvajok, stricik, szajhák és más progresszív elemek) valóságos Mekkájává vált. „Mindennap új arcokat látni, jönnek-mennek. Mindenkit megtámadnak, mert drogosok. Már nincs agyuk, az agyuk kikapcsolt. Beszerző körutakat tesznek, amint lenyúltak valamit, összeverődnek és megosztják a zsákmányt. És ha nem osztják meg, megkéselik, megölik egymást” – mondja az egyik környékbeli bár reakciós pincére.
„Ezen a nantes-i rendőrőrsön ez már a tizenötödik feljelentés robogólopásért egyetlen nap alatt. A bukósisak nélküli lopás trükkje. […] A tolvajok 13-15 évesnek tűnnek. Miért nem viselnek bukósisakot? Mert a rendőrök azt a parancsot kapták, hogy a bukósisak nélküli fiatalokat ne üldözzék, hogy elkerüljék a drámákat!” (Drámák alatt a rendőri üldözés során halálos balesetet szenvedő motortolvajok halálát követő etnikai lázadások értendők.)
Cigarettacsempészek késeléssel nyomatékosított üzleti vitájába akart beavatkozni egy rendőr a nyílt utcán, de őt is megkéselték, így a kollégáinak 12 lövéssel kellett ártalmatlanítaniuk támadóit.
Egy disznóhúst is árusító boltba könnygázgránátot dobtak vélhetően nem keresztény vegetáriánusok.
Legalább harminc „fiatal” támadt három rendőrre, hogy kiszabadítsák karmaik közül a rasszista fehér társadalom hibájából kábítószer-terjesztésre kényszerült cimborájukat.
Dzsamal Haszin, egy 43 éves hajléktalan arab invitálás nélkül is rendszeresen belátogatott egy francia pár otthonába, mígnem egyik este egyedül találta a súlyosan mozgássérült nőt, és persze szexuálisan kihasználta a helyzetet, párját pedig utóbb halálosan megfenyegette. A bíróság első fokon 15 évvel díjazta.
Három nő megerőszakolásának vádjával bíróság elé került egy önmagát szerényen „kutató, filozófus és antropológus” címekkel felruházó kameruni (néger) guru, akit korábban már elítéltek egy kiskorú megerőszakolásáért.
A „kis Mehdi” anyja és nagyanyja az iskolában megtámadta, inzultálta és halálosan megfenyegette a tanító nénit, mert verekedésért intőt merészelt adni a csintalan nebulónak.
Párizsi lakásában egy egzotikus macsó addig regulázott két nőt, amíg azok bele nem haltak, majd a kiérkező rendőrök szerint „arabul imádkozott”.
A rendőrség terrorelhárító osztagának közbelépésére volt szükség egy házastársi vita megoldásához, amelynek során egy drogfüggő és Allah akbar!-ozó férfi az általa lakott bérház felrobbantásával fenyegetőzött.
Az ilyen és hasonló esetek bizonyára büszkeséggel töltik el a nyitottságot és toleranciát mindennél többre tartó haladó gondolkodású franciák szívét, egyértelművé téve számukra, hogy új honfitársaik ugyanolyan fesztelenül érzik magukat náluk, mint ott, ahol születtek, illetve ahonnan a szíriai polgárháború elől elmenekültek. A franciák elsöprő többsége szerint egy állampolgársági bizonyítvány vagy egy letelepedési engedély automatikusan megszünteti a törzsfejlődés során kialakult genetikai különbségeket, és semlegesíti 13 évszázadnyi iszlám fanatizmus pszichológiai hatását. Nem csoda, hogy a napi átlag 130 késeléssel és 700 utcai agresszióval Franciaország a kontinentális Európa éllovasa vagy inkább éltevegelője. Elvégre a haladás kötelez.
Gazdag István – Demokrata
