A nagyközönség előtt általában még a legvadabb balliberálisok se állnak ki a pedofilok mellett. A háttérben azonban teljesen más a helyzet: kimosdatás, eltussolás, támogatás. Az alábbiakban közölt példák arra is kiválóan rámutatnak, hogy a sokat hangoztatott hamis információkkal ellentétben bizonyítható, hogy a pedofilok nagy része homoszexuális deviációval is rendelkezik.
Évekig szemet hunynak felette
Dániában 19 évig 1985-2004-ig működhetett egy pedofil szervezet, weboldala jelenleg is megtalálható, és aktív tagokkal is rendelkezik. 1996. június 23-án a pedofil szervezetnek nyolcvan regisztrált tagja volt, és egy nemzetközi kongresszust is tartottak Dániában. Emellett kapcsolatban álltak az Ipce nemzetközi pedofil szervezettel is.
2000-ben egy dán tévés dokumentumfilmes csapat titokban elkezdte kivizsgálni a csoportot. A tagok megmutatták, hogy titkos internetes chatszobákban cserélnek gyermekpornográfiát, és ott adnak tanácsokat egymásnak arról, hogy miként lehet gyermekekkel felvenni a kapcsolatot.
Végül csak 2004-ben oszlatták fel a szervezetet, miután a Dagbladet dán újságban megjelent egy felhívás, ami a szervezet feloszlatására szólított fel.
2009-ben egy francia szocialista politikus arra kérte az elnököt, hogy menessze Frederic Mitterrand kulturális minisztert. Mint kiderült, a miniszter 2005-ben kiadott könyvében elismerte, hogy Thaiföldön fiúknak fizetett szexuális aktusért.
Mitterrand 2005-ben megjelent „La mauvaise vie” (A rossz élet) című könyvében fájdalmas gyermekkoráról, és a homoszexualitásáról ír, és arról is értekezik, hogy rossz szokása, Thaiföldön fiúkért fizetni.
A könyv vitákat kiváltó részeiben Mitterrand bemutatja a thaiföldi és indonéz bordélyházakban tett látogatásait. Leírja, hogy lázas izgalmat érzett akkor, amikor pénzt adott szexuális együttlétért cserébe, olyan fiúknak, akiknek a korát a könyvben nem árulja el. Mint írta,
„A fiatalok ezen piacának, a rabszolgapiacnak az összes rituáléja izgat engem. A vonzó és azonnal elérhető fiúk bősége olyan állapotba hozott, amelyet már nem kell elrejtenem, vagy kontrollálnom. Pénz, szex és én vagyok a rendszer középpontjában.”
Mitterrand könyvének megjelenése után négy évnek kellett eltelnie, hogy a pedofília vádja megfogalmazódjon ellene, és a televízióban kelljen magyarázkodnia. A France3 tévében tagadta a pedofil vádakat, azzal védekezett, hogy ő nem pedofil, csak lazán használja a fiú kifejezést.
Később a kormány több tagja is a miniszter védelmére kelt. Michele Alliot-Marie francia igazságügyi miniszter akkor azt nyilatkozta, hogy a kollégája nagyon jó miniszter.
A politikai színtéren ismert Daniel Cohn-Bendit esete is, akit szintén pedofíliával vádoltak meg néhány évvel ezelőtt. A zöldpárti politikus egy 1975-ben megjelent könyvében arról írt, hogy amikor tanár volt, néhány alkalommal a gyerekek lehúzták a nadrágsliccét, majd megsimogatták őt. Később egy francia műsorban egy hihetetlenül erotikus játékról beszélt egy ötéves kislánnyal.
Daniel Cohn-Bendit végül úgy tudott megmenekülni a konkrét vádak és egy esetleges nyomozás elől, hogy megtagadta saját szavait, és azt mondta, csak provokációként írta le a könyvében a felkavaró részeket.
Elbagatellizálják a súlyosságát
Nem tartotta szükségesnek a pedofilok nyilvántartását az igazságügyi miniszter Finnországban. Mint mondta, „Finnországnak nincs szüksége arra, hogy nyilvántartásba vegyék a pedofilokat”.
2013-ban Anna-Maja Henriksson akkori igazságügyi miniszter azután beszélt arról, miután kritikával illetett egy Facebook-csoportot, ahova a kiskorúak ellen elkövetett szexuális bűncselekmények miatt elítélt emberek fényképeit, és személyes adatait töltötték fel.
Bár a Facebook letiltotta a csoportot, a csoport fenntartói, akik magukat „pedofil vadászoknak” nevezik, létrehoztak egy újat azonos funkcióval, és kezdeményezték, hogy az Egyesült Államokhoz hasonlóan hozzanak létre egy online nyilvántartást, ahova regisztrálják azokat a személyeket, akik szexuálisan zaklattak kiskorúakat.
Miután a miniszter nehezményezte, hogy az állampolgárok nyilvántartást vezetnek a szexuális bűnözőkről, a rendőrség elkezdte vizsgálni a csoport tevékenységét, és nem hagyták jóvá a csoport hivatalos szervezetté történő bejegyzését.
Németországban, a kormányzó szociáldemokraták egyik vezetőségi tagjáról, Sebastian Edathyról derült ki, hogy 2005-től kezdődően egy kanadai képkereskedőtől videókat vásárolt meztelen gyermekekről.
A Bundestag volt tagja gyermek és ifjúsági pornográfiát tartott a laptopján, de azt állította, hogy nem tett semmit törvénytelenül. Ennek ellenére Észak-Afrikába költözött.
A Bundestag nyomozói bizottsága az ügy kapcsán először azt akarta kideríteni, hogy hány pártbéli hivatalos személy tudott a titkos nyomozásról, mivel valaki az ügy kezdete előtt figyelmeztette a pedofil képviselőt, aki így a legfontosabb nyomokat el tudta tüntetni.
A fő bizonyítékok eltűnése ellenére az SPD politikusának a verdeni járásbíróság előtt kellett felelnie a tetteiért, ahol bűncselekmény elkövetésével gyanúsították.
Edathy a bíróság előtt nem tagadta, hogy meztelen fiúkról vásárolt képeket, de azzal indokolta, hogy „a művészettörténelemben a férfi aktoknak, beleértve a gyermek és ifjúsági aktot, nagy hagyománya van”.
Ezen a tárgyaláson a Kanadából vásárolt képek nem voltak a nyomozati anyag részei, azonban a Hannoveri ügyészség azzal vádolta meg Edalthyt, hogy a Bundestag számítógépein keresztül szerzett be gyermek pornográf anyagokat, amiket később az üzleti laptopjára küldött át.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung kutatásai szerint a videóknak olyan címei voltak, mint „Julian6yo” és „Victor6yo”, ami arra utal, hogy a videókon szereplő gyerekek 6 évesek voltak. Emellett Edathy lakásán egy olyan videó is előkerült, amit az ügyészség egyértelműen gyermekpornográfiának minősített.
Az ügy fő bizonyítéka, a Bundestag irodai laptopja azonban eltűnt. Edathy 2014 február 12-én jelentette az ellopását. Állítása szerint egy vonatozás során miközben elment dohányozni, valaki ellopta. Fontos megjegyezni, hogy az SPD politikusa ekkor már tudott az ellene felhozott vádakról, mivel 2 nappal korábban a házát átkutatták.
Az eljárás végül úgy végződött, hogy az ügyet elvetették,
a politikus a párt tagja maradt,
bár felfüggesztette a tagságát.
Franciaországban a 2020 június végén tartott önkormányzati választásokon az egyik városban elítélt pedofilt választottak meg polgármesternek. Az eset Guadeloupe-on történt, Le Gosier városában, ahol a szavazatok csaknem 50 százalékával nyerte meg a választást a 36 éves Cédric Cornet.
Az új polgármesternek korábban már meggyűlt a baja az igazságszolgáltatással, 2019-ben ugyanis elítélte őt a bíróság egy 15 év alatti kiskorú szexuális zaklatásáért. A büntetése két év felfüggesztett börtön, valamint egy 16 ezer eurós pénzbírság lett, valamint a férfi bekerült a szexuális vagy erőszakos bűncselekmények elkövetőit nyilvántartó adatbázisba.
Szintén Franciaországhoz kapcsolódik egy francia író, Gabriel Matzneff esete is. Az ismert férfi több művében is nyíltan írt a kiskorúakkal folytatott kapcsolatáról – akik között fiúk és lányok egyaránt voltak. Matzneff munkásságát mindenki ismerte, mégis szemet hunytak felette, és olyan fontos emberek körében mozgott, mint például az egykori francia elnök, François Mitterrand, vagy a híres divattervező, Yves Saint Laurent.
Amikor azonban év elején megjelent a könyve az általa bántalmazott egyik lánynak, az mindent megváltoztatott. Vanessa Springora maga is kiskorú volt még, amikor összekerült Matzneffel, most pedig leírta az élményeit. Ez egyfajta MeToo mozgalmat indított el a francia irodalmi világban, aminek hatására mindenki elfordult az írótól – aki így már magányosan, visszavonulva, a nyilvánosság elől elbújva éli életét.
Matzneff közvetlen környezete azonban túlélte az író bukását. A június végi franciaországi önkormányzati választásokon újraválasztott párizsi főpolgármester, Anne Hidalgo csapatában helyet kapott Gabriel Matzneff volt asszisztense, Christophe Girard is. Ő lesz Hidalgo kultúráért felelős főpolgármester-helyettese.
Nem rég derült rá fény, egy liberális európai parlamenti képviselő, a svéd Fredrick Federley, aki 2019 óta a Renew Europe parlamenti csoport alelnöke is volt, egy pedofil férfivel él együtt.
A politikussal együtt élő férfit 2014-ben ítélték el, miután bizonyítottan 22 alkalommal súlyos erőszakos cselekményt, két alkalommal súlyos szexuális bántalmazást, és hat alkalommal szexuális zaklatást, követett el gyermekek ellen, valamint gyermekpornográfiát is tartott.
A lányok 6 és 9 év között voltak, mikor a férfi számos alkalommal megerőszakolta őket. A férfit kilenc év börtönre ítélték, de 6 év után 2020 januárjában szabadon engedték.
A sajtóból kiderült, hogy a liberális politikus tudott élettársa előéletéről, mégis szemet hunyt felette.
Tehetetlenek ellene
Hollandiában 2018-ban a hatóságok felfedezték, hogy a dark weben már csaknem tíz éve terjed egy több száz oldalas kézikönyv arról, hogy a pedofilok hogyan tudják elcsábítani a gyanútlan kisgyerekeket.
A könyvet számos felületen megosztották az interneten, a hatóságok pedig nem tudtak mit tenni ellene. Bár tudták, hogy veszélyes, a terjesztése és a birtoklása mégsem számít illegálisnak Hollandiában. A szörnyű kézikönyvben arról írnak például, hogy csak egy kisbaba számít biztonságos áldozatnak, mert ők még nem tudnak beszélni. A problémák a 2-4 éves gyerekek körében kezdődnek, akik már nem tudnak titkot tartani.
A holland helyzetet tetézi egy aktivista idei interjúja a Danny op Straat című műsorban. A program műsorvezetője, Danny Ghosen egy nyíltan pedofil-párti aktivistával beszélgetett, aki viszont saját kilétét nem fedte fel, csupán Nelsonként hivatkoztak rá.
Nelson maga is pedofil, az interjúban bevallotta, hogy ő a 4-14 éves fiúkhoz vonzódik. Szerinte ahogyan a néhány éves gyerekek el tudják dönteni, hogy kérnek-e fagyit, úgy azt is el tudják dönteni, akarnak-e szexet. Nelson ráadásul egy politikai pártot is akar alapítani, aminek a célja az lenne, hogy legalizálják a gyermekek megrontását.
(V4NA nyomán Szent Korona Rádió)
