2022 szeptembere van. Azt reméltem, hogy az ősz már nem a tömlöcben köszönt rám, de mégis ezt történt. Gondolom, sokakban vetődik fel velem együtt a kérdés, hogy miért. Miért tartanak engem börtönben? Érdemes ehhez végigmenni az üggyel kapcsolatos jelentősebb „miértek” során.
Az első „miért” akkor merült fel, amikor a balliberális terrorhatalom által történt bebörtönzésemből a rezsim 2010-es bukása után sem szabadultam (sőt még közel másfél évig sínylődtem ott ezután is). Emlékszem, hogy mikor az előzetes letartóztatásom 1 éves felülvizsgálatának tárgyalásán, 2010 nyarán meghosszabbították azt, az engem kísérő bv-sek ugyanolyan csalódottan álltak, mint én, mert biztosra vették, hogy aznap szabadulok.
Aztán felmerül, hogy a NER irányítása alá került ügyészség miért folytatta – és folytatja a mai napig – ugyanazzal a megszállottsággal az üldözésünket, mint ahogy az előző rezsim idején 2009-ben az akkor kifundált gyurcsányi koncepció mentén elkezdte. Sőt miért futtatott ellenem „hivatalos személy elleni erőszak” címen párhuzamosan még egy teljesen koncepciós eljárást is, amiből 8 év kellett, hogy kiverekedjem győztesen magam?
Majd 2016-ban miért született egy igazságtalan és jogszerűtlen elsőfokú ítélet ellenünk, ami után újra börtönbe vetettek? És amikor ez az ítélet 2017-ben az írásos indokolás vizsgáján elbukott, akkor az okirathamisítás gyanújába keveredett bírósági és ügyészségi szereplőket miért nem vonták felelősségre? Miért nem szüntették meg azzal a lendülettel az ellenünk folyó eljárást? Sőt, miért képviselhette továbbra is az érintett ügyész a vádat és nevezték ki az érintett bírót a Fővárosi Törvényszék egyik vezetőjének?
Továbbá az első ítélet másodfokú hatályon kívül helyezése után miért egy engem utáló, elfogult bíró kapta meg megint az ügyet, akinek sikerült megint egy teljesen igazságtalan és a nyomozó hatóságok jogsértéseit sorra legalizáló, abszurd ítéletet hoznia és újra bezáratnia?
Sőt még Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője ellen is képes volt fegyelmi eljárást kezdeményezni, mert az ítélethirdetés után nézőként hangot adott a nemtetszésének. Ráadásul az ügyészség ezen ítélet után nem sokkal miért kínált meg sokadszorra megint egy hamis vádat kimerítő újabb kamueljárással?
Most térjünk vissza oda, hogy miért vagyok közel fél éve megint börtönben. Hogy ez az ügy jellege miatt volna, ez kizárható, mert akkor a vádlott társaim is bent lennének, de májusban rajtam kívül mindenkit kiengedtek. Társadalmi nyomás is csak ellenkező előjellel jöhet szóba. Ez utóbbiból is fakadóan a politikai érdek sem áll meg. Akkor viszont nem maradt más, minthogy kifejezetten a személyem az oka a jelenlegi helyzetemnek. Hmmm……
Az azért a történelmi tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy a meghurcolt és börtönben gyötört hazafiakat a történetírás és a nemzeti emlékezet előbb-utóbb a megérdemelt helyükre teszi, mint ahogy az ellenségeinket is. Nem lesz ez másként az én esetemben sem, hiába is reménykednek egyesek esetleg az ellenkezőjében. A kérdés csak az, hogy meg tudom-e ezt élni. Wittner Máriáéknak 34 évet kellett erre várni. (Ezúton is hálásan köszönöm a kiváló szabadságharcosnak mellettem való kiállását, és kívánom neki, hogy Isten segedelmével mielőbb gyógyuljon meg.) Az én üldöztetésem 20 éve tart, remélem, rövidesen véget ér, és az Ignácz bíró által önkényesen kiszabott további 14 évnek már nem kell eltelnie.
Kérdés az is, hogy a júniusban beadott, majd július elején elsőfokon elutasított szabadlábra helyezési kérelmemet miért nem bírálta el másodfokon a Kúria szeptember elejéig sem. 2017-ben egy teljesen ugyanilyen helyzetben az ő korrekt döntésükkel sikerült hazakerülnöm, legalább háziőrizetesként. Már ez óriási előrelépés lenne a családom számára most is, mert a várható jelentős energiaár-emelkedéssel és az egyéb kiszámíthatatlanságokkal teli jövőbe nézve kétségbe vannak esve, hogy mi lesz velük nélkülem. Továbbá, ha rákényszerülök ennek az eljárásnak a további folytatására, akkor legalább biztosítsák, hogy méltó körülmények között küzdhessek, és ne a jelenlegi, ellehetetlenített körülmények között kelljen védekeznem. Mint ahogy azt már többször mondtam, engem ebben az ügyben törvényesen nem lehet elítélni. Ezt gátlástalanul be is bizonyították eddig a hatóságok. Ne tetézzék ezt azzal, hogy a védekezéshez való törvényes jogomat is korlátozzák, mert jelenleg a letartóztatás körülményei között érdemi védekezést folytatni nem tudok!
Végül felmerül, hogy a legkésőbb július óta bármikor elbírálható kegyelmi kérvényem és vádlott társaim kérvényei ügyében miért nem született a mai napig döntés? Miért fekszik az az Igazságügyi Minisztériumban és nem kerül fel a Köztársasági Elnök Asszony elé? Mire és miért várnak? Ezzel egy tollvonással véget lehetne vetni a tömegek igazságérzetét borzoló kálváriánknak, és egy életre hálássá lehetne tenni engem is és még sokakat.
2 hét és itt van a 2006 őszi események évfordulójának időszaka. Nem kétséges, hogy a 2006-os rendőrterror nélkül nem lenne Hunnia-ügy sem. Elég abszurdnak érzem, hogy 16 évvel az akkori történések és 12 évvel a Gyurcsány-rezsim bukása után az állami terror soha számon nem kért felelősei azon röhöghessenek magukban, hogy az akkori ellenállás egyik közismert szereplője viszont ma is börtönben senyved. Ráadásul egy 2018-as Pride rendezvény meglátogatása kapcsán szintén mondvacsinált ürüggyel ellenem és másik két hazafi ellen indított, de azóta a felmentésemmel végződött bírósági eljárásban szeptember 14-én 9.00 órára tanúként idézett be a Pesti Központi Kerületi Bíróság (1055 Budapest, Markó u. 25. 296. sz. tárgyaló). Ha addig nem változik semmi, akkor kommandósok között, bilincsbe verve találkozhatnak ott velem az érdeklődők. Csak reménykedni tudok abban, hogy mindezekre már nem kerül sor.
Budaházy György
