“A hősök sírjánál lépkedve valahogy átszellemül az ember, átgondolja miért van itt, mi dolga itt? Puszta emlékezés? Mi dolga ezekben az időkben egy legionáriusnak?”
– Hosszú hónapok óta nem szerveztünk teljesen nyilvános rendezvényt. A legtöbb esetben kizárólag Mozgalmunk tagjai vehetnek részt eseményeinken, október 23-án azonban egy fél-nyilvános megemlékezéssel készültünk, ahol kizárólag a meghívott vendégek vehettek részt. Ennek ellenére is több mint 130 bajtársunk sorakozott fel az Új Köztemető 301-es parcellájánál – írja a Légió Hungária honlapján.
2018 októberében rendezett első felvonulásunk vezérzászlójára az alábbi jelszavakat tűztük: „Se vörös, se kék, nem kell ide unió”. Kis Árpád bajtársunk, rendezvényünk konferansziéja hasonlóképpen a fenti jelmondatban szereplő, mint ránk kényszerített választás kötelezettségét fejtegette. Vajon választanunk kell a vörös vagy kék unió között? A jelenleg széles körben elterjedt kettősség alapján semmiképpen. Választanunk kell, de nem a vörös vagy kék, hanem, ahogyan fogalmazott: „A nagyhatalmak kegyeiért való versengés tekintetében, ugyanis elfelejtettük, hogy mi a jobboldalon nem az itt és most hazug dilemmái szerint élünk, nem szavazatokat jöttünk begyűjteni, hanem az örök eszmékért, egy földi javainkon túlmutató ideáért álltunk csatasorba.”
A világban zajló eseményeknek gondolatébresztő hatása nem elhanyagolható. Ezekben az időkben mi az, amibe egy legionárius mégis kapaszkodhat? Mozgalmunk vezetőségi tagja Incze Béla beszédében kifejtette, hogy „a világ eseményei élesebb megvilágításba helyeznek olyan kifejezéseket, mint a hőskultusz és a hősi halál”. Foglalkoznunk kell vele, mert fogalmazta „Remarque idealizált világából egyik pillanatról a másikra Jünger realisztikus acélzivatarába kerültünk.”
Beszédében felvetette annak lehetőségét, hogy a jelenleg a szomszédunkban zajló fegyveres konfliktus világméretűre duzzad, majd feltette a kérdést: Vajon közösségünk mennyit érne egy ilyen szituációban pillanatnyi képzettségével? “A lövészárokban valószínűleg nem sokat.” – mondta. A gondolatmenetet folytatva azonban emlékeztetett, hogy 1956. október 23. napján az utca emberének harcba szállása arra volt elég, hogy november 4-ig tartsák a vonalakat, de ez is emberfeletti csoda volt.
„Mire elég ez a csoda? Arra, hogy most ezek a sírboltok megnyíljanak, és a hősök átadják nekünk a legfontosabb fegyverüket, a mentalitásukat. Ezzel felvértezve önmagunkat, ha eljön a pillanat, akkor megmutatni a világnak, hogy a magyarság nem fáradt el, ez a hősök nemzete volt, van és lesz mindörökké. Ez legyen a mi örökségünk azoknak, akik egyszer majd a sírunkhoz járulnak!” – zárta beszédét.
A beszédeket követően a Vagyunk rítus következett melyet Csirke Gergely vezetőségi tag vezényelt le, a hősök előtt tisztelgő fáklyák fényénél.
Végezetül pedig koszorúzás következett. A rendezvényen koszorút helyezett el a hősök sírjánál. Ezt követően mécsest gyújtottunk a síroknál, mécsest mely mutatja, hogy a Pesti Srácok voltak az 1945-ben kihunytnak hitt tűz egyik fellángolása, és nekünk kell lennünk azon lélegzetnek, mely ismét felszítja a parazsat, ha kell.
Magyar Jelen
