Miközben a világ nagy része Oroszországot tekinti agresszornak, ezt a konfliktust egy olyan állam provokálta ki, amely megpróbálja késleltetni az elkerülhetetlent. Ez az állam az Egyesült Államok, amelyik éppen most veszíti el globális hegemóniáját.
Mint mindig, az az állam, amelyik elveszíti uralkodó pozícióját, megpróbál világháborút kirobbantani a perifériája feletti ellenőrzés megtartásáért. Nagy-Britannia példát mutatott erre a múlt században. Az amerikaiak a volt szovjet térséget pénzügyi és gazdasági peremvidéküknek tekintik, és folyamatosan próbálják átvenni az irányítást felette. Ráadásul az angolszász politikai elit a XIX. század végén Halford Mackinder angol és Alfred Mahan amerikai imperialista teoretikus által megfogalmazott geopolitikai vízióra alapozza világnézetét, amely szerint az, aki Közép-Európát és Ukrajnát uralja, az egész világot uralja. Ezt Zbigniew Brzezinski A nagy sakktábla című könyvével aktualizálta. Az angolszászoknak az a céljuk, hogy teljesen feldarabolják Oroszországot, és ami most Ukrajnában történik, az erre irányuló törekvésüket szolgálja.
Az USA-t (félre)vezető kollaboráns politikai kaszt a nemzetközi fináncoligarchia szolgálatában teljesen destabilizálta az amerikai pénzügyi rendszert, amely évente kétszer csaknem fizetésképtelenné válik. A 2008-as globális pénzügyi válság okai egyáltalán nem tűntek el, és az amerikai adósságbuborék – a származékos tőzsdei ügyletek és az ex nihilo pénzgyártás nyomán – napról napra egyre növekszik. Az USA államadóssága már meghaladja a 31 ezer milliárd dollárt (ez legalább másfélszerese az ország mesterségesen feltuningolt, kamu GDP-jének), a teljes amerikai adósság 92 ezer milliárd, a fedezetlen fizetési kötelezettségek összesen 172 ezer milliárd dollárra rúgnak. Mindez anélkül, hogy az amerikai kormánynak bármilyen pénzfeleslege volna bármilyen mértékű törlesztésre.
Az amerikai elit tudja, hogy a dollár tartalékvaluta-státusának fenntartása nélkül az USA csődbe jut. A más országok hátán történő pénznyomtatás nélkül egyszerűen vége a játéknak az USA számára, és nem csak az ő számára. Az EU és a legtöbb nyugati demokrácia követte a végtelen adósság és pénznyomtatás amerikai modelljét. Ezért állnak az USA mellé, és ezért támogatják a háború eszkalációját, ami teljesen illogikusnak tűnik a legtöbb ember számára. Miért áldozza fel az EU a jövőjét az amerikaiak ukrajnai proxyháborújáért? Egyszerű a válasz. Ha az USA összeomlik, akkor az EU is összeomlik. Véd- és dacszövetségüket a bukástól való félelem tartja össze.
Az EU vezetői, valójában Washington csatlósai habozás nélkül gazdasági öngyilkosságra kötelezik népeiket olyan erkölcsi elvek nevében, amelyek közül egyet sem valósítanak meg a gyakorlatban. Szögezzük le: ez a nyugati világ az erkölcs fekete lyuka. Az ukrajnai fegyveres konfliktus egy szélesebb körű szellemi és gazdasági összefüggés része, amely szétszakítja a fehér civilizációt, és új szakaszt nyit meg, amelyről naivitás volna azt hinni, hogy rövid életű lesz. Lehetnek szünetek, de az USA ösztönzésére, amely folyamatosan fegyvert szállít Zelenszkij maffiarendszerének, a helyzet csak rosszabbodhat, és egész Európát sújtó társadalmi-gazdasági üszkösödéssel fenyeget, miközben a Kijevnek szállított hadianyag tekintélyes hányada Nyugat-Európa etnikai külvárosaiban fog kikötni.
Geopolitikai szempontból a jelenlegi konfliktus végül azt eredményezi, hogy az EU államai még inkább Washington kiszolgálóivá válnak. Némi vonakodás ellenére – különösen Magyarország és Németország esetében – ezek az államok mégis Washington mellé álltak, azt kockáztatva, hogy megfizetik az árát annak a politikának, amelyet a fehér civilizáció ellenségei, az Egyesült Államok vezetői indítottak el.
Madridi csúcstalálkozójukon a jenki birodalom vazallus országai megerősítették, hogy Oroszország „közvetlen fenyegetést” jelent a biztonságukra nézve. Ennek eredményeként egy emberként szavazták meg a NATO keleti szárnyának megerősítését Oroszországgal szemben. A NATO felszólította Kijevet, hogy készüljön fel „hosszú háborúra”, és Stoltenberg főtitkár azt is kijelentette, hogy a NATO ajtaja továbbra is nyitva áll Ukrajna előtt. Erre az erőfitogtatásra akkor került sor, amikor már a Biden-kormányzat sem hiszi, hogy Ukrajnának akár a legcsekélyebb esélye is lenne megnyerni ezt az összecsapást, de továbbra sem hajlandó semmilyen tárgyalásos rendezést szorgalmazni a vérontás befejezése érdekében.
„A Fehér Ház tisztviselői már nem hisznek abban, hogy Ukrajna valaha is vissza tudja venni az összes földterületet, amelyet az elmúlt négy hónap háborúja során Oroszországgal szemben elvesztett, mondták amerikai tisztviselők a CNN-nek, még az Egyesült Államok és szövetségesei által küldendő precíziós nehézfegyverek segítségével sem. Biden elnök tanácsadói belső vitába kezdtek arról, hogy Zelenszkij ukrán elnöknek hogyan kellene megváltoztatnia az ukrán »győzelem« definícióját, hogy tükrözze annak lehetőségét: országa visszafordíthatatlanul összezsugorodik. Amerikai tisztviselők a CNN-nek hangsúlyozták, ez a pesszimista értékelés nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok nyomást szándékozna gyakorolni Ukrajnára, hogy a háború befejezése érdekében hivatalos területi engedményeket tegyen Oroszországnak.” (Biden officials privately doubt that Ukraine can win back all of its territory, cnn.com, 2022. 06. 28.)
Zelenszkijnek azonban nincs semmi oka rá, hogy békét kössön, hiszen havonta dollármilliárdokat kaszál a háborúból, amelyet addig fog folytatni, amíg csak képes rá, még akkor is, amikor már floridai villájából fogja harcra uszítani balek ukrán gólemeit. Időközben a szüleit biztonságba helyezte egy nyolcmillió dollárt érő izraeli házikóban. Másrészt ez a háború kész nyereség az amerikaiak számára is. Ezt egy amerikai tábornok is bevallotta, aki szerint „mindössze 66 milliárd dollárért vettünk magunknak egy háborút Oroszországgal, amelyben nem amerikaiak, hanem ukránok halnak meg. Ez egy kiváló üzlet”. (Gen. Jack Keane: US „investment” in Ukraine denied Putin his ambitions, kept America’s future secure, foxbusiness.com, 2022. 10. 04.)
A gépezet nem állhat le, és az ukránok szemei előtt csillagok táncolnak, hiszen eddig az éves GDP-jük egyharmadának megfelelő összeg hullt a zsebükbe mennyei mannaként. Más kérdés, hogy ennek emberéletben és elpusztított infrastruktúrában fizetik meg az árát, kamatos kamattal.
Gazdag István – Demokrata
