Nyolcvan esztendővel ezelőtt április 13-án bombázta Győrt az angolszász légierő. A Légió Hungária több szervezettel közösen a terrorbombázás 80. évfordulóján emlékezett az áldozatokra és a hősökre egyaránt. Az esemény összefoglalóját alább változtatás nélkül olvashatjátok.
Mozgalmunk győr – moson- soproni divíziója a Combat 18 Magyarországgal közös szervezésben évek tart megemlékezést erről a gyalázatos eseményről, hogy tükröt tartsunk a „demokrácia és emberi jogok bajnokai” elé. A megemlékezés célja pedig egyúttal, hogy kegyelettel emlékezzünk az ártatlan áldozatokról és azokról a katonákról akik hősiesen védték a hazát a hatalmas túlerővel szemben.
Idén is emlékmenettel kezdődött a megemlékezés
A Dunakapu téren délután négy órára szép számban gyülekeztek a megemlékezésre érkezők. A tavalyi szakadó eső csak a múlt emléke maradt, hiszen az idei rendezvény már-már a nyarat idéző napsütésben vette kezdetét. Mintegy kétszáz fő állt a menetoszlopba, amely dobszóra indult el Győr szűk utcáin a Radó-Sziget felé.
Senki nem emlékezne ma, ha a győzteseken múlna
A hatóságok idén is próbálták gáncsolni a megemlékezést, amelyet a szélsőbaloldal is mocskolt, persze csak az interneten. Voltak hírek lehetséges ellentüntetőkről, de végül látható módon nem jelent meg senki a rendezvény útvonalán és helyszínén közülük.
A megemlékezés első szónoka Csehországból érkezett, Jan Táfl a Nacionalisté képviselőjeként osztotta meg gondolatait.
„Ahogy azt megszokhattuk, ezekért a múltbéli tettekért soha senkit nem büntettek meg, és nem is fognak megbüntetni”
– mondta hozzátéve, hogy talán az örökkévalóságig érvényesülni fog az a sötét álláspont, hogy csak az egyik oldalon voltak bűnösök.
„Ha rajtuk múlna senki sem emlékezne a halott civilekre, akik életük során utoljára a repülőgépek hajtóműveinek zúgását hallották, miközben tekintetüket az ég felé fordították”
– emlékeztette a jelenlévőket.
Szerinte ezeknek a városoknak a lerombolása arra is emlékeztet, hogy mi történik, ha az európaiakat egymás ellen fordítják az idegen hatalmak. Hozzátette azonban, hogy örökre emlékeztetni fog minket azokra is, akik nem hagyták magukat összetörni, azokra a férfiakra és nőkre, akik saját vérükkel írták az európai városok romjaira:
„A falainkat lerombolhatjátok, de a szívünket soha!”
Ahol bűnösök vannak, ott hősök is
Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője egy hosszabb történelmi visszatekintéssel kezdte beszédét, mely a civilek elleni terror kialakulását és annak alkalmazását taglalta különböző fegyveres konfliktusokban. Mint mondta, ennek a folyamatnak egyik mérföldkövének is tekinthető Győr bombázása. Külön kiemelte, hogy:
„A bombázókat kísérő vadászgépek jelentős része szórakozásból a menekülő civileket lőtte és bombázta.”
Feltette a kérdést, állítottak ezért bárkit is bíróság elé a szövetséges hatalmak?
„Retorikai a kérdés, mert tudjuk a választ: Nem!”
Viszont ahol vannak bűnök és vannak bűnösök, ott vannak hősök is – emlékeztetett. A mi hőseink pedig a 101. Puma vadászrepülő osztály tagjai, akiknek az elszántsága olyan szintű volt, hogy amikor az amerikaiak meglátták a fehér keresztes repülőket, akkor azt gondolták, az valami különleges elitalakulat lehet, ugyanis olyan bátorsággal küzdöttek, hogy az amerikaiak rettegtek tőlük.
„Kívánom nektek, hogy ezek a hősök éljenek a szívetekben és ne feledjétek a jelmondatukat, ami így hangzik: Vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse!”
– zárta beszédét a Betyársereg vezetője.
Nem mi éljük meg a változást, de folytatnunk kell a harcot
Marc Seiler a svájci National Action Front (NAF) szónokaként érkezett a megemlékezésre. A történelmi áttekintést követően hangsúlyozta, hogy:
„Nem adhatjuk fel országainkat, és nem adhatjuk fel Európát. Ez a csodálatos kontinens azoknak a népeknek az otthona, akik uralták és uralni fogják a világot.”
Mint mondta, itt és most büszke férfiakat és nőket lát, akik nem akarnak meghajolni e szégyenletes diktátum előtt. Pedig éppen minket bélyegeznek meg bűnözőknek ebben a korban, sőt a mai napon is.
„Ezért megtiszteltetés számomra, hogy itt állhatok és beszélhetek hozzátok, akik ismételten áldozatot hoznak hazájukért, népükért és családjukért”
– jelentette ki a NAF képviselője.
Marc Seiler szerint nem számít, hogy a nemzetközi elit milyen keményen támad minket, erősnek kell maradnunk és meg kell védenünk értékeinket.
„Nem mi vagyunk az a generáció, amelyik meg fogja élni a változást, de mi vagyunk az a generáció, amelynek folytatnia kell a harcot, hogy gyermekeink és unokáink számára is maradjon valami, amiért harcolni lehet”
– zárta gondolatait.
Küszöbön a harmadik világháború
A zárószónok Incze Béla, Mozgalmunk vezetőségi tagja volt. Beszédét egy idilli kép felvázolásával kezdte, melyet a rendezvényt megelőző órákban mindannyian megtapasztalhattunk Győrben. A jó időben családok, felnőttek és gyermekek fagyiztak a teraszokon, emlékeztetett.
„Ám, amikor menetoszlopba rendeződtünk és megszólaltak a dobok, akkor mindenki átszellemült”
– fűzte hozzá, kontrasztba állítva, hogy a boldog családok helyén nyolcvan évvel ezelőtt a géppuskák elől kerestek a töltések oldalában menedéket a győri civilek, sikertelenül.
Emlékeztetett, hogy ebben a pillanatban egy országgal odébb ugyanolyan bombázok jönnek-mennek.
„Új eszközök jelentek meg, ami nem változott, hogy nincs kegyelem senkinek. Ahogy azoknak a civileknek sem volt, akik a töltéseken próbáltak menedéket keresni”
– mondta.
Amikor a dobok megszólaltak, akkor a mi lelkünkben újra felzúgtak ezek a bombázók.
– mondta.
„Európa ismét világháborús lázban ég. Soha nem voltunk annyira közel a harmadik világháborúhoz, mint most. És, ezek már nem csak üres szavak. Nem csak közeleg a vér és a vas ideje, hanem konkrétan beköszöntött”
– emelte ki, emlékeztetve mindenkit a közelmúlt eseményeire.
Ezután aktuálpolitikai kérdésekre tért ki, felidézve, hogy egy évvel ezelőtt a szakadó esőben a városvezetés nem tartotta fontosnak a megemlékezést.
„Tavaly nem voltak választások. Az emlékállítás pedig nekik csak addig fontos, amíg ebből szavazatokat lehet leszüretelni”
Ezután a hazai haderő fejlesztésekre kitérve tette fel a kérdést, vajon az úgy áll, ahogyan az amerikai típusú propagandafilmekben látjuk? Hiszen ezeken túl létszámhiányról szólnak a pletykák, a modern eszközök pedig hiába vannak meg, ha nincs, aki képe lenne kezelni őket.
Tyirityán Zsolthoz hasonlóan Incze Béla is kitért a pumák szerepére. Mint mondta, az ő sikerük abban is állt, hogy:
„A kiképzés mellett nem volt elhanyagolható a harci morál, az elkötelezettségük sem.”
Zárásként a harci morállal kapcsolatban felidézte Cicero „A halál megvetéséről” című írásából egy perzsa megszálló és az egyik spártai harcos között lezajlott párbeszédét:
– Szól a perzsa: Dárdáink és nyilaink tömegétől nem fogjátok látni a napot!
– Akkor árnyékban fogunk harcolni– jött a spártai válasza.
A megemlékezés végén koszorút helyezett el Svájcból a National Action Front, Csehországból a Nacionalisté, a Légió Hungária, a C18 Magyarország, a Betyársereg, a Magyar Életvédők Egyesülete és az Ultras Csapod. Az esemény zárásaként a résztvevők közösen énekelték el a Himnuszt.
A megemlékezésről készült további képek IDE KATTINTVA érhetőek el.
Légió Hungária nyomán Betyársereg
