Minden évszaknak megvan a maga szépsége. A most kezdődő ősznek azonban nem csak a levelek hullása, a véget nem érő esős időszakok, s az iskolakezdés a sajátossága, hanem az is, ilyenkor nagyon jó visszagondolni a közelmúlt nyári eseményeire, a rekkenő napsütésre, a – kisebb-nagyobb körben átélt – közös élményekre. Jelen cikk egy ragyogóan sikerült családi napot idéz vissza, melyben egyrészt azoknak szeretnénk felfrissíteni a szép emlékeket, akik ott voltak, másrészt azoknak, akik idén még nem vettek részt rajta, hogy a jövő évit lehetőség szerint ki ne hagyják.
Egy közösségi esemény – s ilyen volt ez a Ne Bántsd a Magyart! Betyáros Családi Hétvége néven meghirdetett családi nap is – sikeréhez azért alapvetően szükség van néhány dolog szerencsés együtt állására. Nem mindegy a helyszín, és az időpont, az égiek kegyelme, hogy szép időt adjanak, a szervezett program tematikája, érdekessége, befogadhatósága, s végül – de egyáltalán nem utolsó sorban – a résztvevő vendégek közös érdeklődési köre.
Idén augusztusban immáron harmadik alkalommal várta látogatóit a Ne Bántsd a Magyart! Betyáros Családi Hétvége. Ha a fentebb felsorolt követelményeken egyenként végigmennénk, akkor azt látnánk Cséza László és Tóth István – a rendezvény szervezői – idén is sikeresen oldották meg nem könnyű feladatukat. A rendezvény helyszíne – a tavalyi évhez hasonlóan – Esztergom- Kertvárosban volt egy tágas területen, ahol a parkolás nem okozott gondot, s azoknak is bőven jutott hely, akik a felvert sátrukban pihenték ki a nap fáradalmait. A korán érkezőket – reggel nyolc órakor volt a kapunyitás – ragyogó napsütés fogadta, azonban dél felé megnyíltak az ég csatornái, s afféle – mintha dézsából öntenék – nyári zápor kergette be a vendégeket a nagy központi sátorponyva alá. Szerencsére a büfé is itt üzemelt, így a szomjúság, éhség nem fenyegette az eső elöl menekülteket. Aztán amilyen váratlanul jött, annyira hirtelen tovább is állt a zivatar, percek múlva már csak néhány gyorsan felszáradó tócsa emlékeztetett arra, hogy itt bizony nemrég esőfelhők vonultak át az égen.
A programokat nézve is ki-ki megtalálta a számára vonzót. Lévén a rendezvény – mint a hivatalos neve is utal rá – betyáros tematikájú, a programok nagy része is a betyárságház lazábban-szorosabban köthető volt. A kínálat kezdődött a kutyás őrző-védő bemutatóval, ahol bizony kiderült, hogy egy jól képzett kutyának nem jelent gondot „levenni a lábáról” bárkit, aki nem úgy viselkedik, ahogy azt elvárhatnánk. A nap folyamán előadásokon mutatták be az ehhez magas szinten értők, milyen volt egykor a betyár fegyverzet, felszerelése, szemléltető eszközként kiállítottak egykori kalodát, akasztófát, börtönketrecet, de voltak felállítva jurták és kiállítva modernkori dzsipek, szállítójárművek is. A legkisebbeknek ezek bizonyára ma még nem mondanak sokat, ők igazán az állatsimogatónál érezték legjobban magukat. Akik már kinőttek a kisgyermekkorból azoknak a legnagyobb érdeklődést bizonyára a ma már állandó „vendég” Gábor Áron rézágyúja – egészen pontosan annak megszólalásig hű mása – váltotta ki. S – mint egy színdarabban – ha már ott van egy ilyen ágyú, akkor annak illet is megszólalnia. A lövések után bizony belegondolt az ember, nem lehetett könnyű anno sem a tüzérek élete, s elsősorban a dobhártyájuk volt kitéve – ma talán így mondanánk elegánsan – az átlagostól eltérő, fokozott igénybevételnek.
Estefelé, mintegy a nap zárásaként – ahogy az lenni szokott – a zene vette át a főszerepet, illetve ezt megelőzően a Kárpátia együttes tagjaival is lehetőség nyílt egy kis baráti csevegésre.
Eddig tartott a mi szubjektív benyomásunk, viszont szerettünk volna néhány műhelytitkot is megtudni a rendezvény két szervezőjétől Tóth Istvántól és Cséza Lászlótól. Közülük az utóbbi néhány gondolatot megosztott a rendezvény kapcsán oldalunkkal:
– Három tematika köré épült fel alapjában a rendezvényünk. Egyrészt szeretnénk bemutatni – a valóságban is – a jurták egykori világát, a XIX. század – benne kiemelten az 1848-as szabadságharc – betyárvilágát, azt a szabadságérzést, amit, egykor ez az életforma adott egyes legényeknek, és végül – szintén kiállított szemléltető járművekkel – napjaink haditechnikájának egy részét.
Talán létszámban lehettünk volna többen is a rendezvényen, viszont a hangulatra úgy érzem, nem lehet panasza senkinek, hiszen barátságos légkőrben tudták a vendégeink együtt tölteni ezt a napot. Mivel ez a mostani már a harmadik ilyen alkalmunk volt, mindenképpen szeretnénk ezt a rendezvénysorozatunkat évenkénti megrendezéssel folytatni. Bár ez az ez évi egynaposra sikerült, Valószínű visszatérünk a korábbi verzióhoz, amikor több napon át tartott a fesztiválunk.
A rendezvénnyel célunk, hogy családi nap keretében a betyársághoz kötődő történelmi ismereteket adjunk át – a jó hangulat garantálása mellett – a hozzánk ellátogatóknak. Hangsúlyozottan mindenki magánszemélyként vett részt az eseményünkön, bármilyen nézeteket, pártszimpátiát is képvisel, azt szerettük volna – amit maradéktalanul sikerült is elérnünk – hogy erre a napra egy kicsit ezeket szorítsa háttérbe, s csak a betyárélet szépségeivel, ennek a korszaknak az érdekességeivel foglalkozzon.
A hozzánk ellátogatók azonban nem csak nézelődni, beszélgetni akartak, hiszen két területen barátságos verseny formájában össze is mérhették a tudásukat. Az egyik ilyen a főzőverseny volt, amire közel egy tucat csapat benevezett. Az üstökben elkészült ételeket szakértő szakács zsűri értékelte, és osztotta ki az első három helyezést. A helyezéseknél azonban talán még fontosabb volt, hogy az elkészült finom ételek azután kimérésre kerültek, mindenkinek volt lehetősége belekóstolni a sajátosan ízesített egytálételekbe.
Főzőversenyt talán más családi napokon is rendeznek, amiben viszont bizonyára egyedülállóak vagyunk, az a fokost tartó megmérettetés, amilyen olyan sokan indultak, hogy a verseny majd másfél óráig tartotta izgalomban az érdeklődőket. Tyukász Tamás ötlete alapján valósult meg a kezdeményezés, aminek lényege, hogy a próbatétel időre megy, a győztes az, aki leghosszabb ideig tudja egyenesen a fokosunkat kitartani. Az, hogy milyen éles volt a verseny, arra csak annyit, hogy idén a tavalyi győztes, mindössze három másodperccel hamarabb ejtette le a fokost, mint az idei győztes.
Úgy gondolom megérdemlik a győztesek, hogy a Fokos tartó verseny nagy küzdelmében elért eredményeiket az interjú zárásaként ideidézzük:
I. helyezett férfi – Fodor Roland (3 másodperccel előzte meg a tavalyi
győztest)
I. helyezett női – Raczky Szilvia Éva
I. helyezett gyermek – Varga Kadosa
Magyar Jelen
