A Betyársereg eddig csak hazánkban volt megtalálható azonban hazánk fiai most már külföldön is megjelentek, hogy a magyarok érdekeit védjék. Ez sajnos nem meglepő, ha alaposan szemügyre vesszük a napjainkban történő tömeges kivándorlást és az Európa nagyvárosaiban egyre inkább bővülő magyar közösségeket. Az eredmény: elismerés és egy példaértékű, összetartó közösség, amit a helyi hatóságok valamint csoportosulások is tisztelnek! Figyelem az interjú sok helyen rendkívül szókimondó. Érzékeny lelkűeknek elolvasása nem ajánlott! A biztonság kedvéért a helyi klán vezetőjének nevét nem hozzuk nyilvánosságra.
A betyárok sporttevékenységeikkel, egyéb őrző-védő múltjuk miatt kerültek a mozgalomba. Mesélj kicsit magadról és arról te miként találtál a Betyárseregre?
Harmincas éveim közepe fele járva elmondhatom, hogy 30 éves sport múlttal rendelkezem, hisz amióta az eszemet tudom valamit mindig sportoltam. Szinte az összes közismert küzdősport alapját elsajátítottam. Manapság krav maga-val és cselgánccsal próbálom ezeket a képességeket szinten tartani a súlyzós edzések mellett, amennyire időm engedi. Tanulmányaim során is részt vettem emelt szintű testnevelés képzésben, bár többnyire az emelt óraszámú idegen nyelv volt a jellemző, ami jól is jött, hiszen már jó pár éve külföldön élek. Iskoláimat amúgy kisebb-nagyobb megszakítások után (tinédzserkori kisiklások) becsülettel elvégeztem, diploma, nyelvvizsga és pár okj-s kurzus birtokában szülővárosomban középvezetőként, egy akkoriban jól menő vállalkozásnál dolgoztam.
Mígnem egyik este egy olyan indokolatlan támadás alanya lettem pár barátommal, ami gyökeresen változtatta meg a világszemléletemet. Egyik pillanatról a másikra egy tucat főből álló kisbaltával, késekkel, viperákkal, húsvágó bárddal felfegyverkezett hátrányos helyzetű csürhe kért minket számon mi keresnivalónk van az „Ő játszóterükön”annak ellenére, hogy mi nőttünk fel azon a környéken nem pedig ők. Hátrányos helyzetük pedig nem abból fakadt, hogy cigányok voltak! Abból, hogy azt hitték, hogy egy jelenkori társadalomban ők mindenféle szúró-vágó szerszámmal, csoportosan hadonászva gyanútlan adófizetők orra előtt, indok vagy érdek nélkül (meg sem próbáltak minket kirabolni és sosem találkoztunk azelőtt) azt gondolván, hogy ebből bármit is profitálhatnak, és következmények nélkül végezhetik eme tevékenységüket. Mint később kiderült nem mi voltunk az elsők se az utolsók, akik összetűzésbe kerültek velük.
A mi epizódunk egy rövid szájkarate után tettlegességig fajult, barátomat a főkolompos megpróbálta a kis baltával fejbe vágni, engem egy másik integrálódni vágyó megpróbált hasba szúrni, de a végeredmény hirdetésekor nálunk egy törött ujjat mutatott csak az eredményjelző, ő közülük pedig 3-4 az úton kiteregetve várta a mentőket, akik ha jól tudom a helyszínen a főkolompost újra is kellett, hogy élesszék. Nyilván a kiérkező rend éber őrei már egy fantazmagóriával szembesültek, amit a jelenlévők vallomásai alkottak, mi szerint mi négyen, felfegyverkezve, érkezvén a helyszínre elláttuk szegény családapa baját és az ő segítségére érkező ártatlan járókelőket (hozzá tenném mi csak ketten verekedtünk hiába voltunk négyen). Magyarul fel lettünk jelentve.
Hogyan folytatódott az ügy? Gondolom a hatóság nem állt mellétek.
Sajnos jól gondolod, de ne vágjunk a dolgok elébe. Két nap múlva a konditeremben, ahol akkoriban edzettem és szüleim lakásán is kerestek öten, bár még nem a rendőrök, hanem a már megismert társaság oszlopos tagjai, a szokásos kiegészítőkkel, kis baltákkal, késekkel és egyéb ilyen esetekben roppant hasznos szerszámmal felvértezve. Nem sikerült velem találkozniuk, de azért a szomszéd özvegyasszonyt hősiesen megfenyegették, amikor ő számon merte kérni őket miért fejszével a kezükben kopácsolnak az ajtónkon. Ennek már fele sem volt tréfa hisz akár szüleim vagy a húgom is ajtót nyithatott volna nekik, ráadásul már a rendőrök is kerestek minket, bementünk hát az őrsre és előadtuk a történések valódi menetét. A rendőrök becsületére legyen mondva, hogy meglepően normálisak voltak velünk, egy pillanatig nem kételkedtek egy szavunkban sem, sőt azt is elmondták, hogy tudtak a bandáról és tevékenységükről csak nem tudtak velük mit kezdeni hisz senki, nem mert ellenük feljelentést tenni vagy tanúskodni. Még gratuláltak is nekünk hogy móresre tanítottuk őket és nem győztek hálálkodni, hogy vallomást is hajlandóak voltunk tenni ellenük. Csoportosan, felfegyverkezve elkövetett életveszélyt okozó testi sértés kísérlete ügyében kezdték a nyomozást, és a mi (sértettek) vallomásunk után a főkolompost és a fiát (!) le is rakták előzetesbe. Eddig rendben is lett volna a dolog. De 2-3 hónap múlva (számunkra) váratlan fordulat következett be, őket kiengedték és vissza minősítették a vádat csoportosan elkövetett súlyos testi sértésre és garázdaságra, valamint mi is vádlottak lettünk sértettből, szintén csoportosan elkövetett súlyos testi sértéssel és garázdasággal vádolva.
Mi ekkortájt külföldre költöztünk, részben a fent említett események hatására. Ők folytatták ezt az életmódot és balhét balhéra halmoztak, a 4 évig tartó bírósági herce-hurca alatt (ami nekünk persze súlyos milliókba került külföldről, kiesett munka, repülő jegyek, ügyvéd) ők legalább másik két hasonló ügy kapcsán előzetes letartóztatásból elővezetve jelentek meg tárgyalásokon. Illetve az egyik ügynél egy szórakozó helyet vertek szét, a másiknál egy rendőrnek okoztak sérülést. Hárman megtámadtak engem is az egyik otthon eltöltött szabadságom alkalmával, fényes nappal a belváros közepén. Az autómnál vártak és késekkel a kezükben jöttek felém, annyi volt a szerencsém hogy volt még lehetőségem beugrani az autómba, magamra zárni azt, amíg sikerült a kesztyűtartóból elővarázsolnom egy gázpisztolyt (amire persze a hatóságtól nem kaptam engedélyt hiába volt nyilvánvalóan indokolt a tartására beadott kérelmem) amivel utána hármukat végig kergettem a belváros egyik nívós sétáló utcáján, a járókelők érthető döbbenetétől övezve. Ügyvédem tanácsára megpróbáltam feljelentést tenni, de azt csak a kocsimban esett kár miatt tudtam volna (szúrassam meg magam legközelebb?) Így le is tettem róla. A barátomat is becserkészték otthon az egyik szabadsága alkalmával, miközben gyanútlanul sörözgetett, hárman nagy bátran viperákat kezdtek hajlítgatni a fején (15 öltés), sőt a már ismert főkolomposunk még arcon is lőtte egy gázpisztollyal, ám neki ezek ellenére is sikerült az egyik integrálódni vágyónak eltörni az állát és a helyszínt elhagyni. Ebből elvileg nyomozás indult, de valami furcsa oknál fogva tárgyalás sose lett belőle. Talán jobb is ugyanis a tárgyalások is elég esemény dúsan teltek, már az első után egy 15 fős „üdvözlő bizottság” várt minket a bíróság előtt, ügyvédünk rendőrt hívott valószínű csak ennek köszönhető, hogy a következő vérfürdő elmaradt. Bent a tárgyaló teremben is vérlázítóan viselkedtek, nyilvánosan, életveszélyesen megfenyegették a korábban említett szomszéd asszonyt például. Vagy 20 hamis tanút vonultattak fel a legnevetségesebb, legátlátszóbb mesékkel, hiába ismertük fel legtöbbjükben a meg nem vádolt elkövetőket a vallomásaik hitelesként kerültek a jegyzőkönyvbe. Az első fokon elmaradt az ítélethirdetés ugyanis a bíró annak ellenére, hogy nyilvánvalóan félt tőlük és fegyelmezni sem tudta őket a tárgyaló teremben úgy ítélte, meg hogy továbbítja az ügyet a megyei bíróságra módosított váddal, szerinte megalapozott volt az életveszélyt okozó testi sértés kísérlete velük szemben. Ez azért jót tett az igazságérzetünknek bár már hatalmas púp volt a hátunkon ez az egész bírósági kabaré. A megyei bíróságon egy karakán, sportos bírót kaptunk, aki egy szigorú ember hírében állt ugyan akkor azt is beszélték róla, hogy úgymond átlát a szitán, bíztunk benne, hogy ez alkalommal is így tesz. Nagyobbat nem is tévedhettünk volna.
Annak ellenére, hogy kakaskodott velük a tárgyalóteremben és normális kereteken belül tudta tartani őket a tárgyalások alatt „Salamoni” döntésként annyira futotta tőle, hogy nekik is és nekünk is adott fejenként 1 év börtönt 3 évre felfüggesztve, mert szerinte a „mi verziónk” nem életszerű, hiába voltunk mi ketten 120 kilósak komoly sport múlttal, mi nem lettünk volna képesek egy ilyen szituációt így megfordítani. Persze teljesen hiába fellebbeztünk. Búcsúzóul meg kaptunk egy perköltség befizetésre történő felszólítást, amin az összes (!) vádlott neve és címe szerepelt (hiába kértük a tárgyaláson az adatok zártan kezelését). Még két roppant érdekes adalék a végére. Az egyik hogy főkolompos barátunk nem kellett, hogy fizessen egy fillért se ugyanis jövedelemmel nem rendelkezett viszont családfenntartó (vagy inkább felbujtó saját fiait szurkálásra és hamis tanúzásra), a másik pedig, hogy az összeget egyetemlegesen kellett befizetni, vagyis ha ők nem fizetik be a rájuk eső részt, azt rajtunk is számon kérhetik. Itt azért a teljesség kedvéért hadd jegyezzem, meg hogy ez az eljárás és a büntetés miatt én itt elég komoly nagykövetségi munkáktól estem el. Tehát az államnak nem csak, hogy nem sikerült se közbiztonságot teremtenie se engem, mint adófizető állampolgárt megvédenie, az sem volt elég, hogy éveken át meghurcolt, egy rakás pénztől megszabadított, de még meg is bélyegzett és elvette egy kedvezőbb jövő lehetőségét is. Mindezt miért is? Mert megmertem magam védeni? Mert egy agyon iskolázott bírónak nem elég életszerű maga az élet? Inkább hisz annak, aki 3 különböző ügyből érkezik előzetesből az eljárás alatt és a szeme láttára fenyeget meg halálosan másokat? Talán ki kéne húznia a seggét a fejéből és kimenni a tárgyalóteremből, megnézni a kőkemény magyar valóságot! De valószínűbb verzió, hogy ő is csak egy báb ebben a tragikomikus színházban.. Mondanom se kell, hogy ezek után a Cozma-ügy minket nem ért meglepetésként.
Külföldön milyen munkákat végeztetek és milyen sikereket értetek el?
A rendfenntartó erők szolgálatában kamatoztatjuk képességeinket a mai napig. Érkezésem után egy héttel már két biztonsági cég sorait is erősítettem annak ellenére, hogy senkit nem ismertem, totál vakon jöttem és otthon közöm nem volt a biztonsági szakmához, szerencsém volt.
Az egyik egy állami cég védelméről gondoskodik, ahol a cég euro milliárdos ingatlanjai, tárgyi eszközei és az ezeken naponta megforduló több mint százezer ember biztonsága felett bábáskodunk. A másik cég pedig exkluzívnak mondható belvárosi szórakozóhelyek biztonságáról hivatott gondoskodni. Az állami cég védelmében több mint 100 elkövetőt tartóztattam már le (Interpol által kőrözöttet is) és több ezer incidens rendezésében vettem részt. Persze a fene nagy liberalizmusban se fegyverünk se bilincsünk nincs! Bíróságon is sokszor voltam kénytelen megfordulni hol tanúként, hol vádlottként hisz néhány „kuncsaftunk” megpróbált jogi úton vendettázni az őket ért sérelemért 🙂 Dolgoztunk együtt a nyomozóhatósággal gyilkossági ügytől kezdve, a fegyveres rablási ügyeken át egészen kábítószer adás-vétel rajtaütésig. Szerepeltünk újság cikkekben és részt vettünk tévés dokumentumfilmek készítésében, szóval komolyan vagyunk véve.
Milyen szervezési feladatokkal szedted össze a harcos magyarokat odakint és hogyan sikerült onnan kapcsolatba lépni a sereggel?
Nem volt nehéz felismerni magát a tényt, hogy igen nagy az igény a jó kiállású magyar legényekre itt ebben a szakmában, tehát elkezdtem importálni a barátaimat aztán ismerősöket. Később az ő ismerőseiket a végén pedig már vad idegenek is megtaláltak, hogy tudok-e nekik segíteni, szóval egy év múlva már supervisor-ként, mind a két munkahelyen a barátaimból verbuvált csapatokkal dolgozva igen színvonalas munkát tudtunk végezni. Mellesleg pedig egy szép számú magyar kolónia kialakulását is elősegítettük, egy hasonló gondolkodású, világnézetű, sportos életmódot folytató kemény maggal. Persze megismerkedtünk a már itt élő magyarokkal is, így pár év alatt egy szinte minden itt élő magyart behálózó kapcsolatrendszer alakult ki. Mivel Magyarország különböző részeiről származunk ezért otthon is szinte mindenhol van ismerős most már. A sereggel úgy sikerült kapcsolatot létesítenem, hogy a húgom egy ideig az egyik klán fejének a vállalkozásában dolgozott és ő mivel tisztán látta, hogy egy húron pendülünk bemutatott minket egymásnak. Persze pillanatok alatt megtaláltuk a közös hangot és úgy döntöttük nemzetközi vizekre tereljük a nagyon is nemzeti mozgalmunkat.
Rajtatok kívül is van ott összetartás a magyarok között?
Azt kell, hogy mondjam, manapság az ember szinte bármerre megy mindenki a saját pecsenyéjét sütögetve kisebb klikkekbe tömörülve várja a nagy csodát. Viszont tapasztalataim alapján, ha helyzet van, egy telefonra van csak mindenki és sebtében mozgósítható. A jelenlegi magyarországi gazdasági helyzet miatt külföldre szétszóródott magyarság viszont lassan egy egész Európát behálózó rendszert képez, kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal, ami még hasznunkra is válhat később.
Aktívan tevékenységet tudtatok e már betyárként kifejteni, tehát akár itthoni felvonulásokon való részvételként, akár másként.
Otthon nem vettünk részt felvonulásokon, hála az égnek vagyunk már ott elegen az ilyen megmozdulásokhoz. Éves szinten nagyon kevés időt töltünk mi ott el, nyilvánvaló okok miatt. Itt viszont van azért mit tenni. Próbáljuk a betyárbecsületet szélesebb körben népszerűsíteni, hogy az újonnan érkező magyarok kiszolgáltatottságát például ne használják ki mások. Hogy magyar magyarnak ne vájja ki a szemét, vagy, hogy más nemzetiségek ne tipporják honfitársaink jogait, vagy akár önbecsülését. Volt, hogy „magyar party” rendezvényszervezői kértek fel minket az esemény biztosításra. Egy idő után ezek a dolgok már maguktól mennek és legtöbbször a sértettek maguk keresnek meg minket az orvoslásra váró problémájukkal. Ugyan akkor tisztában vagyunk vele, hogy a külföldön élő magyarok egyben a nemzet utazó nagykövetei is, ezért minden helyzetben próbálunk korrektül eljárni, hogy erősítsük népünk jó hírét. Az imént említett pár dolgot melegen tudom ajánlani minden nagyobb külföldi városban élő magyar kolóniának, ugyanis csak a hasznukra válhat. Segítsük, egymást ahol lehet, legyen az munka, szállás, bármi, hisz távol az otthontól csak egymásra számíthatunk. Ami pedig még nagyon fontos itt kint is, hogy igenis képezzük magunkat testileg, szellemileg, ha eljön az idő készen álljunk!
Mi a helyzet most ott? Hasonló problémákkal küzdenek, mint nálunk? Cigánybűnözés, bevándorló helyzet? Gazdaságában és politikában hasonló a két ország?
Itt is megvannak a sajátos társadalmi és politikai problémák bár vannak alapvető különbségek. A liberalizmus itt már előre haladott állapotban van szóval érdemes levonni belőle a tanulságokat. A heroin függők szinte már uralják a belvárost, a rendszer szegény szerencsétlen betegként tekint rájuk hiába a bűnözés és halálos betegségek melegágyai. Ingyen metadon, tű, szállás, étel, ruha mellett még segélyt is kapnak. Itt is nehezen halad a cigányság integrálása (munkánk során sokszor meggyűlik velük a bajunk) és a főleg Nigériából bevándorló szociális segélyt szipkázók száma is jelentős. Valahogy mégis sikerül ezek mellett versenyképes fizetéseket produkálni és magasabb életszínvonalat. Mondok egy példát: itt hozzávetőlegesen négyszer annyit keresek, mint otthon kerestem, viszont a használt autó, amit vettem itt negyed(!) annyiba került, mint otthon. Így azért már hatványozódik a különbség nem?
Liberalizmus legnagyobb veszélyét, amúgy abban látom, hogy túlságosan az egyénre koncentrál és, amíg mindenki a saját érdekeit tartja szem előtt óhatatlanul csorbát szenved a közös érdek. Ezzel el is jutottunk az oszd meg és uralkodj évezredes jól bevált stratégiához. A másik rákfenéje a liberalizmusnak, ami itt már nyilvánvalóan jelen is van, hogy szinte divat buzinak lenni. Az éves felvonulásuk napján szándékosan szabadnapra írom be magam, mert komolyan mondom okádnom, kell ettől az aberrált csürhétől és az egyenjogúságért folytatott nyálverésüktől. Én értem, hogy ők mások, de miért nem lehetnek szépen csendben azok, otthon zárt ajtók mögött? Miért kell a következő generációnak úgy felnőnie, hogy azt gondolják ez normális? Európa bizonyos országai már odáig fajultak, hogy próbálják nemi identitás nélkül felnevelni a gyerekeket, hogy majd felnőtt korukban ráérjenek eldönteni „mik” is akarnak lenni. Mi lesz a következő? Pedofilokat kezdjük ajnározni, hogy végül is nem rossz emberek csak türelmetlenek? Erre lenne szükségünk nekünk is? Erősen kétlem. Nekünk harcosokra van szükségünk, ugyanis szabadságharcot vívunk a nemzet fennmaradásáért, egyelőre hideg háborús fázisban a globalizáció ellen.
Megmondom őszintén, amíg otthon voltam nem igazán láttam át ezeket a dolgokat. Lehet túl fiatal voltam, vagy az otthoni agymosás nálam is megtette a hatását esetleg csak nem láttam a fától az erdőt! Külföldre utazásom után is még szükségem volt egy barátra, aki felnyitotta a szemem mikor látta. hogy már kapizsgálok dolgokat, ezúton is köszönöm neked tesókám.
Ezek után innen kintről mondjuk az öszödi beszéd is csak egy bravúros „PR stunt-nak” tűnt, ami azt volt hivatott előidézni, hogy a felbőszült nép megszavazza a 2/3-os többséget. Az „ellenzék” ezek után például csorbíthatja – és csorbította is – a szólásszabadságot, vagy kénye-kedvére módosítsa az alkotmányt, mindezt persze judeai utasításokra.
Egyébként egy ilyen botrány után nem, hogy lemondott volna fletó, mint most az ukrán kollegája, de még a százezres tüntető tömeget „lelárifárizta” a mocskos hazaáruló (bár nyilván ez nem az ő igazi hazája), hogy „hadd tüntetgessenek, majd megunják”, aztán meg „akinek nem tetszik, el lehet menni”, aki pedig elment az meg „külföldről ne magyarkodjon”? Na anyád! Nem politika, ami ma Magyarországon zajlik, hanem bábszínház.
Ami egy kis reménnyel tölt ez az a 2014-es év első nagy botránya, a Lehel utcai bank robbantás. Egyre több ember fog eljutni arra a szintre, hogy már nincs veszteni valója és szeretne valamit tenni a közös ügy érdekében.
Az egész sereg nevében én nem beszélhetek, de a mi egységünk mélyen szimpatizál azokkal, akik ezt ilyen profin végrehajtották és további sok sikert kívánunk nekik és reméljük még nekik is lesz alkalmuk gratulálni nekünk. Pontosan erre van most a nemzetnek szüksége, névtelen hősökre, hisz bárkik lehetünk, bármikor lecsaphatunk. Dugovics Tituszok is előbb-utóbb felbukkannak, ahogy súlyosbodik a helyzet, akik akár életük árán is nemzetet szolgálják.
Mikor tervezitek a végleges hazatéréseteket, hisz ilyen betyárokra itthon is óriási szükség van!
Végleg majd csak akkor jövünk, ha a nemzet elszánja magát a hatalmat jogtalanul bitorló, idegeneket kiszolgáló csőcselék elűzésére, addig pedig a háttérben jövünk, megyünk, intézkedünk, szem előtt tartva egy roppant inspiráló történelmi alak gondolatmenetét: „Ha egy egész nemzet gyávává vált, és csak ezer ember maradt, akik valami nagyot akarnak, és akiknek erejük van az állam átalakítására, akkor ez az ezer ember a nemzet.”
(Betyársereg)
