A Magyar Hüperiónban megjelent komoly hangvételű interjú második részében Orosz Mihály Zoltán, Érpatak polgármestere beszél azokról a vádakról, amelyek mostanában érik és a nemzeti oldal jelenéről, jövőjéről is szó esik.
Nem érzi a veszélyét annak, hogy a mindennapok csatározásai során a benső útja, úgymond a szellemi épsége forog kockán?
Egy igazi harc során mindig komoly tétek forognak kockán, mindig nagy a tét, de a rítusként megélt harc nem gyengítheti az embert és nem veszélyeztetheti az ember szellemi épségét. Egy spirituális út lényege a szellemi épség fokozása, a tudati élet fejlesztése és iskolázása. A spirituális úton a tudati integritás megszerzése és fokozása érdekében nagyon fontos, hogy kialakítsuk magunkban azt a tudati hozzáállást és átélő tapasztalást, hogy a közjogi harc végletesen és véresen komoly jellege mellett úgy tudjuk átélni az akcióinkat, hogy mindeközben a végtelenül komolyan vett harc lila (játék) és a máyá (varázslat) arculata is feltáruljon, mégpedig úgy, hogy a harc végletesen komoly jellegét ez a (játék-jelleg) átélés megtisztítja, könnyeddé teszi és transzformálja. A harc jellegét a végletekig kell fokozni-dramatizálni úgy, hogy a dramatizálás felfokozása révén egy megerősített autonómiaélményben és egy öntranszcendáló intenzitásban a harc dedramatizálódjon, a harc végletekig történő fokozásában a drámai jellege elégjen. Ebben a mámorszerűen felszított harci tűzben a görcsösségeket és a megkötöttségeket teljesen feloldjuk és közben ebben az öntranszcendáló intenzitásfokozódásban, ebben a fokozódó autonómiaélményben, valamint ebben a katartikus felszabaduló jellegben annyira a benső műveletekre hangolódunk, hogy a külső cselekvés csak ezen benső műveletek puszta külső, de egyre tökéletesebben végrehajtott kereteként lesz jelen. Ezen átélő tapasztalások garantálják a tudati épség fokozódását.
Megvalósíthatónak tartja-e a politika magasabb szellemi vetületének megismertetését szélesebb körben is (gondolunk itt jobboldali politikusok körére)?
Ebben a nemzetek megsemmisítésére és gyarmattá tételéré és a közösség tagjainak szellemi megvakítására és teljes elsötétítésére irányuló okkult háborúban, ha eredményeket akarunk elérni, akkor mindenképpen szükség van egy olyan szellemi elitre, mely tisztában van a háború természetével, a szükséges hadműveletek jellegével. Szükség van az ellenség beazonosításának képességére, az igazi árulás jellegének megismerésre, szükség van az elitnek a csapatkötelékbe való szerveződés képességére. A célt nem a minél szélesebb körben való elterjesztésben, hanem az elit, mint organikus közösség minél nagyobb hatókörűvé fejlesztésében és az igazi színvonal megtartása melletti kibővítésében látom. Ez elengedhetetlen. Platón fogalomrendszerét használva, a jelenlegi politikusi garnitúra zömében szofistákból áll, mert a szemfényvesztő tömegmanipuláció tudományában való jártasságra törekszik, ezt műveli kevesebb vagy több-kevesebb sikerrel, holott filozófusnak kellene nekik lenni, mert Platón szerint az igazi filozófus az, aki az ideák és a princípiumok világában jártas, aki ismeri a lét és a világ legfontosabb összefüggésrendszerét, az emberi lélek működését, vagyis éppen ezen tudása által csak ő igazán alkalmas a közügyek rendezésére és az állam működtetésére.
Ebből következően az ideológusok, a tanácsadók és az operatív vezetők számára ajánlatos lenne a politika szellemi vetületének, vagyis a Platóni filozófusi tudás megismerése. Alsóbb szinten pedig olyan szintű megismerésre lenne szükség, amely felvértezi őket egy olyan biztos spirituális képességgel, ami alkalmassá teszi arra, hogy ne legyenek megtéveszthetők, a megkülönböztetés bölcsessége kellően intenzív legyen bennük, fel tudják ismerni, hogy kiket kell követni és ezek irányába teljesen elköteleződjenek. Ennek hiánya a politikus szellemi vaksága, ami súlyos problémákhoz vezet. Matematika tanári végzettségem okán egy matematikai példával világítanám meg, hogy mit is értek a politika szellemi dimenzióinak elsajátítását. Azok, akik elsajátították az algebra alapjait, tudnak összeadni és kivonni, esetleg még szorozni és osztani is, ismerik a törtek világát, vagyis akik ismerik a matematika alapműveleteit, és semmi egyebet, sokszor gondolják úgy, hogy amit ők tudnak, az minden feladat megoldásához elegendő. Vannak azonban olyanok is, igaz jóval kevesebben, akik más és bizonyos szempontból magasabb és bonyolultabb fogalomrendszert is képesek magukévá tenni. Ismerik pl. a geometria vagy a trigonometria alapjait is, sinus és cosinus, a tangens és cotangens számításokat is. Vannak akik még mélyebb problémák megismerésével, még mélyebb összefüggések megértésével is akarnak foglakozni, még jobban elmélyednek a matematika tudományában, még bonyolultabb fogalomrendszer megértésével is próbálkoznak és még mélyebb problémák megértéséhez és sokkal magasabb és mélyebb szintű megértésekig is eljutnak, pl. a differenciál- és integrálszámítás egyenleteivel is megbirkóznak, vagyis a differenciál- és integrálszámítás magasabb dimenzióival is tisztában vannak. Ezekre az emberekre, akik az alapfogalmakon kívül bonyolultabb és szabatosabb fogalomrendszer megalkotásával és megismerésével is hajlandók foglalkozni és operálni, egyáltalán nem mondható, hogy fölösleges ismeretekre tettek szert. Bizonyos bonyolultabb problémákat ugyanis csak így lehet megoldani és ezek a matematikusok egyáltalán nem tekinthetők az algebra és a matematika tudományának, valamint a matematikusok elárulójának. Mit szóljunk ahhoz, amikor a csak elemi műveletek ismerői nem képesek belátni, hogy a matematikának vannak mélyebb-magasabb és tágabb dimenziói? A politika nyelvére lefordítva, a tudatlanság ott válik pusztítóvá, amikor a politikus azt hiszi, hogy neki a politika magasabb-mélyebb dimenzióit nem kell megismerni, valamint tragédia csúcsa, amikor a magasabb dimenziók felfogására képtelenek árulással vádolják a magasabb hatványú műveletek ismerőit és alkalmazóit. Ezt feltétlenül ki kell küszöbölni. A gazdasági szakértők és reálpolitikusok nem vádolhatják a politika és a nemzet elárulásával a jelenlegi politikai harc mélyebb összefüggéseit, az okkult háború mélystruktúráját ismerőket és az abban harcolókat csak azért, mert ezekről a lényegi szintekről, – ahol a valódi küzdelem folyik és ahol a harc kimenetele, valamint a nemzet sorsa eldől, – nekik halvány sejtelmül sincs.
Ön Érpatak, a modell mottójául a „Rend a lelke mindennek” szólást választotta. Létezik azonban egy másik mondásunk is: A vér nem válik vízzé. Nem gondolja, hogy a vér szava előbb-utóbb felülkerekedik a megfékezett, jelenleg törvénytisztelő lakosokban? Milyennek látja a vér és a rend kapcsolatát magasabb síkon?
A mindennapi életben a mi joggyakorlatunk során nem a szigor a legdominánsabb elem, hanem a következetesség és ezen túl pedig óriási hangsúlyt kap a szemléletmódbeli korrekció és a lelki-tudati ráható nevelés. Azt gondolom, hogy ezek a tartós sikerünk titkai. Azon személy vonatkozásában, akinek az esetében a vér szava vagyis a testi rassz dominanciája olyan erős, hogy semmilyen szellemi és lelki rassz dominanciát nem enged meg, akkor nekünk, mint az állam képviselőjének a jog erejével történő kikényszerítés által az erkölcsi-lelki törvényeket pótolnunk kell, mégpedig azért, hogy a törvények által pótoljuk a személyiségében a hiányzó lelki rassz dominanciát, amennyiben ez sikertelen akkor ezen személyek esetében a szankció erejével és a szigorú börtönök segítségével kőkeményen korlátozni kell az állati működés vagyis a testi rassz tombolásának kereteit.
Milyen lehetőségeket lát a jelenlegi hazai radikális mozgalmak előtt? Miben látja e mozgalmak legnagyobb hibáit?
A mai radikális mozgalmak előtt óriási lehetőségek vannak, mert ők lennének alkalmasak az okkult háború jelen szituációja közepette megtestesíteni azt az erőt, melyre szükség van a háttérhatalmak elleni küzdelemben, és amelyre szükség van a hazai kollaboránsok elbátortalanításához. De sajnos ezen mozgalmaknak van egy óriási hiányossága, amely megbocsáthatatlan, ez pedig az igazi vagyis szakrális és metafizikai tudás hiánya, ugyanis szerintem a tettek gyümölcseinek megszületését meg kell előzni a tudás virágainak. Megfelelő tudás birtokában meg lesz ezen mozgalmaknak az égi vezetettsége s így pedig meglesz az igazi spirituális ereje, melyek a győzelem nélkülözhetetlen zálogai.
Óriási hiányosság a nemzeti oldal meghatározó és/vagy önjelölt felkészületlen-alkalmatlan vezető személyiségei vonatkozásában, hogy teljes érzéketlenséget tanúsítanak nagyon fontos közösségi erények: 1./ a csapatkötelékbe való szerveződés, 2./ a szinergikus együttműködés, 3./ a hierarchikus kapcsolatrendszerben (alá-fölé rendelődés, parancs-engedelmesség, hűség-felelősség relációkban) való organikus működés követelményei iránt. Sokszor ez olyan mérvű, hogy már szinte patologikus szintre való alászállottságú és rendkívül destruktív jellegű, ellentétben a napjainkban szemünk előtt zajló neoliberális és baloldali erők kirajzolódó „összefogásával”. Ez utóbbi egyértelműen bizonyítja, hogy az óriási nézetkülönbségeik, valamint az egymástól való undorodások ellenére a céljaik elérése érdekében ezeken is felül tudnak kerekedni, nagyfokú fegyelmezettségről tesznek tanúbizonyságot és hihetetlen jelenségként megpróbálnak maximális mértékben összefogni úgy, hogy az összes liberális és baloldali erőt integrálják szövetségükbe. Ezzel szemben a nemzeti oldalról hiányzik a különböző irányzatok közötti erőegyesítés, a synergia, az okkult háború természetének, valamint a közjogi harc elemeinek, fogásainak, módszereinek ismerete, készségszintű alkalmazása.
Ön szerint a királyság vagy a monarchikus államrend ideájának igenlése óhatatlanul –egy stupid kifejezéssel élve – „Habsburg-imádatot, „labancságot” jelent ma Magyarországon?
Nagyon szánalomra méltó az, aki csak ilyen ostobaságokat tud elképzelni és terjeszteni, mert csak a baloldali történelemhamisítás által legyártott és hosszú éveken keresztül fejébe ültetett gondolati panelekben tud „gondolkozni”. Minden tisztességesen gondolkozó jobboldali embertől távol áll történelmi személyek és uralkodók irracionális „imádata”, ugyanakkor nagyon is közel áll a történelmi korok eszmeiségének, meghatározó személyeinek, azok tulajdonságainak s tevékenységének éles vizsgálata és a hagyományos alapelvek fényében történő értékelése. Azon fontos metodika szerint, hogy a különböző hagyományok, vallások, kultúrák, államformák és társadalmak vizsgálata során nagy erőfeszítéseket kell tenni az ezekben működő ős-örök (vagyis mindig időszerű) metafizikai értékrend, mint koherens, kompetens és konzekvens eszme- és alapelvrendszer megragadására és felmutatására. És ezt úgy kell tenni, hogy az esetleges és éppen aktuális tér-idő adta feltételrendszerektől, mint formai megnyilvánulásoktól való megkülönböztetés bölcsességének a kimunkálására is kiemelt hangsúlyt kell fektetni. Pontosan azért, hogy például a szakrális államforma és az azzal szorosan összefüggő a királyság vagy az uralkodóiság mint létminőség soha feledésbe ne vesszen, és ez az égi példa, mint a társadalomban megvalósítandó őskép soha ne legyen összetéveszthető a különböző korokban és a különböző helyeken megnyilvánuló vetületeivel, mint esetleges formákkal és időbeli képviselőivel. A lényegnek (esszencia) mint égi metafizikai ősképnek az összetévesztése a térbeli és időbeli megnyilvánuló formáival, mint szubsztanciával (az adott térbeli-időbeli feltételek között megnyilatkozó formai vetületekkel és megnyilvánulásokkal), olyan súlyos szemléletmódbeli torzulásokhoz és tudati elsötétülésekhez vezet, amelyeket egy spirituális és ebből levezethető politikai úton járó és a közéletben államférfiként tevékenykedni akaró személy nem engedhet meg magának. Aki pedig ilyen fontos kérdésekben nem jártas, annak nem közéleti aktivitásra, hanem csendes elmélyedésre kell törekedni, ugyanis ezen benső megismerési tapasztalatok nélkül csak vakon tudja vezetni a közösséget, és a végeredmény az lesz, hogy (Bibliai hasonlattal élve) ő is és a vezetettek is szakadékba zuhannak. E szemléletbeli degenerációk a szellemi út és a közéleti aktivitás során súlyos károkat tudnak okozni az amúgy is erősen meglévő tudati és a közjogi zűrzavar tovább fokozása és sajnálatos erősítése vonalán, mind a téves nézeteket vallók, mind az általa befolyásolt közösség vonatkozásában. Az ideákat (mint esszenciákat) összemosni a tér-idő szabta konkrét megnyilvánulási formákkal (mint szubsztanciákkal), mind az államforma, mind az uralkodó, mind például a keresztény vallás vonatkozásban a nem értés és a tudati zűrzavar egyértelmű megnyilvánulása, amelyet nem fokozni, hanem eloszlatni kell.
Közbevetőleg megjegyezve: a Jobbik Magyarországért Mozgalom kapcsán Vona Gábor vonatkozásban a személyes ismertség és a kölcsönös tisztelet hatja át kapcsolatunkat. Ugyanakkor a Szabolcs megyei Jobbik-vezetés néhány tagja vonatkozásában az az álláspontom, hogy még a Jobbik plakátjainak és szórólapjainak az érintésére is méltatlanok, és előbb vagy utóbb ezekből a pozíciókból nekik távozni kell, mert nincsenek a helyükön és nem csak a Jobbikra, hanem az egész nemzeti oldalra folyamatos szégyent hoznak az alkalmatlanságuk és tehetségtelenségük miatt. Nekik hátrébb kell állni a sorban, a tehetségesebbeknek pedig előrébb kell kerülniük és nagyobb befolyással kell rendelkezni. E véleményem következetes képviselete miatt ezen tehetségtelen politikusok kellően gyűlölködnek ellenem és sok szempontból ellenségüknek és Jobbik-ellenesnek tekintenek. Velük ellentétben például a borsodi Jobbik vezetőkkel szoros és baráti a kapcsolatom és egy hatékony együttműködés keretében maximálisan támogatom a munkájukat, mert igyekeznek kompetencia, teljesítmény-, és érdemelvű alapon újjászervezni és működtetni a megyei Jobbikot, ő szerintük én egyértelműen Jobbik melletti vagyok. Ebből aki akar, tud látni és be tud állítani egyoldalúan Jobbik-ellenesnek is és be tud állítani egyoldalúan Jobbik mellettinek is.
Ugyanilyen attitűddel és primitív egyszerűsítési szándékkal, a belső tartalomra való tekintet nélkül lehetne közelíteni és kényszeríteni állásfoglalásra a karácsonnyal, a kereszténységgel, az iszlámmal stb. kapcsolatban is: pl. ha a karácsonyon fenyőünnepet és shopinglást értünk, akkor egyértelműen karácsony-ellenes vagyok; ha Karácsonyon Krisztus születését értjük, akkor egyértelműen karácsony-párti vagyok. Ha kereszténységen egy tradicionális, középkori, vagy egy liberalizmus-ellenes szent X. Pius pápa által képviselt konzervatív kereszténységet értünk, akkor messzemenőkig kereszténység-párti vagyok, ha a kereszténységen egy szélsőségesen profanizálódott és liberalizálódott-szekularizálódott Hit Gyülekezete típusú kereszténységet értünk, akkor (az ilyen típúsú) kereszténység-ellenes álláspontot képviselem. Ha Európa vonatkozásában merül fel a kereszténység megfelelő voltának a kérdése, akkor mindenképpen a keresztény álláspontot képviselem, ha viszont az arab világ vonatkozásában merül fel a vallás kérdése és azon belül pedig az iszlám adekvát volta, akkor mindenképpen muszlim-párti vagyok.
A Habsburg kérdés vonatkozásában is hasonlóképpen nem a végletesen leegyszerűsítő (vagy fehér vagy fekete) megközelítési módokat tartom helyesnek. Ebben a kérdésben súlyos hiba en block beszélni „a Habsburgokról”, szintén súlyos hiba egy homogén közösségként kezelni az uralkodó család különböző tagjait-képviselőit a kb. négyszáz éves uralkodásuk ideje alatt. Itt a különböző uralkodókat-személyeket alaposan és különböző viszonylatokban kell vizsgálni. Például. I. Ferenc József, mint egy nagy formátumú államférfi a szememben tiszteletet érdemel (éppen úgy, mint szárnysegédje, vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó szerint is), de ugyanilyen tiszteletre méltó a jóval kisebb formátumú és tiszta lelkű és a Katolikus Anyaszentegyház által boldoggá avatott IV. Károly is, akikhez sem kvalitásban sem emberi tartásban, sem lelki tisztaságban nem mérhető például a felforgató francia forradalmat importáló, liberális és szabadkőműves Kossuth Lajos (még akkor is ha ő magyar volt), vagy az elmebeteg, önmagát vörös republikánusként definiáló, szintén szabadkőműves Táncsics Mihály (aki utóbbi ráadásul még magyar sem volt). De ugyanakkor ki kell mondani, hogy például Habsburg György vonatkozásában a nemzetközi pénztőke ügynökével-zsoldosával-judásával, a hazaáruló Bokros Lajossal való szövetkezést csak alávaló és megvetendő hitványságról és hazaárulási kísérletről szóló tanúbizonyságként (és nemhogy uralkodói, hanem mindenféle közéleti tevékenységre való alkalmatlanságként) lehet értékelni.
Azt gondolom, hogy ezen néhány gondolattal sikerült érzékeltetnem, hogy itt igen összetett és árnyalt megközelítést igénylő kérdésekről van szó, és minél leegyszerűsítettebben (vagy fehér vagy fekete) akarjuk kezelni a kérdést, annál távolabb kerülünk az igazságtól és annál nagyobb zavart keltünk a politikai közéletben. Visszautasítok minden, a valóságot meghamisító, felületesen általánosító kísérletet, mely szerint megismerve a Ferenc József iránti tiszteletemet, ezt igyekeznek kiterjeszteni az összes Habsburg uralkodóra és viszont: visszautasítom azt a valóságot meghamisító általánosítást is, mely a Habsburg György Bokrossal való szövetkezésének a végletes elítélése miatti megvetésemet kiterjesztik a Habsburg uralkodóház minden tagjára. Sajnálatos módon a nemzeti oldalon vannak bizonyos személyek és szervezetek, akik ilyen durva általánosításokban tudnak csak „gondolkozni”, rajongani vagy gyűlölködni, és azt hiszik, hogy ez a súlyos és koordinálatlan érzelmi megszállottság-mozgatottság valami magasrendű és nemes „gondolkozás” és nemzeti elkötelezettségű „felelősségvállalás”. Ezen személyek korlátoltságát és ambícióit felhasználva a titkosszolgálati háttérmanipulátorok révén olyan jelenséggel találkozhatunk napjainkban, mely az antitradicionális, sötét erők részéről egy teljesen új jelenség a nemzeti oldalon. Az eddigi démonizáló, homályos fogalomrendszer (náci-neonáci, fasiszta-újfasiszta, hungarista-újhungarista, nyilas-újnyilas, rasszista-szélsőséges stb), pusztító erejét tekintve már elgyengült a nemzeti oldal rombolása vonatkozásban. Már hiába adják ki azt a parancsot, hogy ha felmerül a III. Birodalom kérdése, akkor ebben a kérdésben habzó szájjal kizárólag gyűlölködni és elhatárolódni szabad és aki nem kezdi azonnal e sötét, baloldali történelemhamisító kánon szerinti hitét megvallani, akkor az már maga is náci-neonáci, fasiszta-újfasiszta, hungarista-újhungarista, nyilas-újnyilas, rasszista-szélsőséges bélyeggel lesz ellátva és a közéletből kiiktatva. Amiatt, hogy ez a módszertan már nem elég destruktív, mert nem tudja megakadályozni a nemzeti ébredést, ugyanerre a kaptafára és ugyanilyen megbélyegző metodika szerint a sötét erők most, bizonyos korlátolt képességű ágenseik felhasználásával szeretnének megalkotni és bevezetni egy új, ugyanolyan homályos és a nemzeti oldalon démonizálandó fogalmat „Habsburg-imádó”, „labanc” stb. Ezt éppen úgy igyekeznek (homályosan és megbélyegzően-démonizálóan) használni önmagukat „igazán radikálisnak” (de lényegük szerint csak szélsőséges baloldalisággal átitatott álnemzetiek) beállított „jobboldaliak” és „nemzeti szervezetek”, mint a szélsőliberálisok és baloldaliak a „náci-neonáci, fasiszta-újfasiszta, hungarista-újhungarista, nyilas-újnyilas” kifejezést. Ezzel bizonyos kérdéskörben – jelen esetben a Habsburg-Lothringen ház és 400 éves uralkodásának megítélése során – azt szeretnék elérni, hogy csak egy leegyszerűsített, primitív, sötét és szélsőségesen negatív vélemény váljon elfogadhatóvá (éppen olyan analógia szerint, mint a holokauszt kapcsán a kizárólagos negatív véleményterror), és mindenkinek habzó szájjal legyen kötelező gyűlölködni és elhatárolódni, ha a kérdéskör előkerül. Más „politikailag korrekt” véleményt ők (a hagymányellenes, sötét baloldali erők és sokszor öntudatlan ágenseik) nem engedélyeznek, és ha valaki ezt a primitív, a valóságot meghamisítóan leegyszerűsítő, felelületesen általánosító politikai véleményt nem osztja, akkor azonnal előveszik a megbélyegző démonizáló metodikát és rásütik, hogy „nemzetáruló labanc”. A „jobboldalon” titkosszolgálati háttértámogatással is megerősített, bizonyos súlyosan korlátolt, sőt gyengeelméjű emberekből álló társaság, ma két hónappal a választások előtt ezzel szeretné bomlasztani, sőt akár ellehetetleníteni a magyar nemzeti oldalt. A Habsburg-Lothringen-dinasztia 400 éves magyarországi uralkodása kapcsán szerintük csak ez a fajta primitív, leegyszerűsítő, felelületesen általánosító és kizárólag gyűlölködő politikai vélemény az elfogadható, amit a marxista és balodali történelemhamisítók előírtak, és aki ezt nem osztja és aki ezt habzó szájjal nem vallja meg az csak egyfajta (örök eretnekké, legnagyobb ellenséggé és inkvizíciószerűen üldözendőnek tekintendő) minősítést kaphat, mégpedig azt, hogy „áruló” és „labanc”. Sok minden mellett természetesen azt sem tisztázzák, hogy mi a helyzet pl. Horthy Miklós Ferenc József iránti nagyfokú tiszteletével, hiszen ha ezt megvizsgálnák, akkor ő is nemzetáruló és labanc lenne. Vagy mi a helyzet Mindszenthy bíboros legitizmusával, ami alapján vajon ő is nemzetáruló és labanc? Nem számít a Rongyos Gárda vezetőinek legitimizmusa sem, vagy esetleg ők is nemzetárulók és labancok? Nem lehet tudni, hogyan kellene szerintük értelmezni (a Horthy jobboldali ellenzékéhez tartozó) Ostenburg Morawek Gyula IV. Károly iránti elkötelezettségét, mert eszerint ő is nemzetáruló és labanc. És hosszan sorolhatnánk. Egyébként efféle primitíven leegyszerűsítő (vagy csak fehér vagy csak fekete) kísérletek már voltak Szent István és Koppány kérdésköre vonatkozásban is, de hála Istennek ebben a kérdéskörben is a józan ész és az árnyalt megközelítésmódok jutottak hegemóniára. Remélhetőleg a Habsburg-kérdésben is győzedelmeskedik a józan ész, valamint a magasból mélybe pillantó, differenciált megközelítésmód az őrült-magyarkodás felett.
A „Habsburg-kérdés” helyes, elfogulatlan vizsgálatát nehezíti azon tény, hogy például az 1848-as események sajnos sok szempontból az 1789-es francia forradalom – ami egy szélsőségesen felforgató, baloldali, offenzív szabadkőműves támadás volt a törvényes rend és tradicionális társadalmi berendezkedés ellen – magyarországi adaptációi voltak. A felforgató erők az éppen aktuális célkitűzéseiknek megfelelően – a monarchiák mint kvázi-birodalmi berendezkedések megrengetése érdekében – éppen a nemzeti karakter felvételével, a nemzeti érdek köntösébe bújva hajtották végre offenzív hadműveleteiket. Sokan nem képesek belátni, hogy 1848-ban egy gyengülő félben lévő nemzetek fölötti, szakrális, társadalmi és birodalmi egységet akartak továbbgyengíteni és szétverni a pusztító sötét erők, és ennek a hatékony kivitelezéséhez választották a nemzeti érdekek magasabb egységből kiszakított, integrálatlan hipertrofizálását és kaotikus képviseletét. Ma az általános alászállás jelen fázisában pedig oda jutottunk, hogy a sötét társadalompusztító erők már a gyengülő fázisban lévő nemzeti egységet akarják tovább gyengíteni és szétverni. Felforgató céljaikat most ezért a nemzetalatti, liberál-demokratikus, össztársadalmi kozmopolita ideológia erőltetése által kívánják elérni. Nem ugyanaz a helyzet, amikor a nemzeti értékeket a nemzetfölötti egység és értékrend ellen használták, és ma, amikor a nemzetfölötti értékeket már rég lerombolták és ma a nemzeti értékek elpusztítására törnek a sötétség erői, ezen helyzetben minden erővel a nemzeti értékek megőrzésére kell törekednünk, de nem lehetnek ebben a helyzetben példaképeink azon erők és személyek, akiknek a nemzeti érték eszközül szolgált nemzetfölötti értékrendszer és társadalmi intézmények elpusztítására. Meg kell érteni, hogy a jelen fázisban alkalmazott jobboldali, konzervatív, nemzeti érdekképviseletnek nem olyan értelműnek és módszerűnek kell lennie, mint a tradicionális értékrendet hordozó birodalmak felbomlasztása érdekében felforgató célokkal megfogalmazott egalitárius, liberális baloldali nemzeti érdekképviselet volt anno. Ma az egyetemes és nemzetfölötti elvek és értékrendek helyreállítására irányulónak és azok által áthatottan konzervatív jellegűnek és kifejezetten jobboldalinak kell lenni a nemzeti értékrendnek és a nemzeti érdekképviseletnek. Ezen igazán jobboldali értékrend fényében, vagyis az ős-örök metafizikai tudás megőrzésére és az emberi világban való fenntartására törekvő társadalmi politikai vetület fényében értékelve az 1848-as eseményeket, akkor az egyértelműen baloldali és felforgató jellege szembeötlő és a politikai baloldal részéről való dicsőítése teljesen nyilvánvaló s logikus álláspont, és az is, hogy a mai baloldal prominens személyei politikai előfutáraiknak tekintik Kossuth Lajost, Táncsics Mihályt stb. Az viszont, hogy a jobboldal ma miért ugyanazon személyeket tekinti példaképeinek, mint a baloldal és miért éppen a baloldali történelemhamisítás szemléletmódját és értékítéleteit érzi magára kötelezőnek és miért nem éppen megtagadandónak az viszont egy konzekvens jobboldali nézőpontból teljességgel érthetetlen és abszolút mértékben elfogadhatatlan. A szélsőbaloldali történelemhamisítás ördögien sötét jellegét bizonyítja, hogy a kor azon kiváló és valóban tiszteletre méltó személyiségeit: Herceg Eszterházy Pál, Gróf Szécsen Antal, báró vajai Vay Miklós, gróf Dessewffy Emil, gróf Dessewffy Aurél, idősb Szőgyén-Marik László, Báró Jósika Sámuel erdélyi kancellár, Hám János kinevezett hercegprímás, Ifj. Mailáth György országbíró, Simor János hercegprímás stb, (akiknek életművét, tetteit és fontosabb gondolatait már a 2000-es évek elején a Tradíció évkönyv szerkesztői könnyen megismerhetővé tették és), akik jobboldali, tradicionális nézőpontból példaképként való megjelenítésre sokkal, de sokkalta alkalmasabbak, mint az ismert detruktív és felforgató kortársaik. Ők ráadásul nem, hogy tiszteletnek nem örvendenek, de még annyira sem ismertek, hogy azt sem tudja róla a közvélemény és az úgynevezett „nemzeti elit”, hogy egyáltalán léteztek. A baloldali felforgató, liberális, szabadkőműves és tiszteletre egyáltalán nem méltó kétes személyiségek, mint pl. Kossuth Lajos, Táncsics Mihály stb pedig méltatlanul álszent és hazug módon annyira fel vannak magasztalva, hogy még az úgynevezett jobboldalon az elvakult „nacionalisták” ölre tudnának menni a józan és a történelemhamisítás sötét szuggessziója alól önmagukat kivonni képes nemzettársaikkal a történelemhamisítás által kreált, felforgató „példaképek” megvédése érdekében, mert halvány sejtelmük sincs a történelemhamisítás módszertanáról és fogalmuk sincs arról, hogy nem csak felforgató, destruktív módon és anarchisztikusan lehet képviselni a nemzet érdekét. A mai áljobboldali és álnemzeti körökben sokaknak fogalmuk sincs arról, hogy a pusztító erők a romboláshoz a szövetségeseiket már elsősorban nem ügynökszerződésekkel és beszervezésekkel gyűjtik, hanem elsősorban médiaszuggessziókkal, mégpedig azon ágensek felhasználása révén, akik kellően korlátolt belátási képességekkel rendelkeznek és a megismerési út feladatait kellően utálják és a/vagy eleve alkalmatlanok is erre, ugyanakkor ezen túl még kellően ambíciózusak: kellően materialisták és konformisták, anyagi vonalon kellő birtoklási és harácsolási vággyal rendelkeznek és/vagy kellő hataloméhséggel és/vagy kellően sértődöttek is. Ezen „kíváló” ágenseknek csak megfelelő időközönként kellő szuggessziót és inspirációt kell kapniuk és ők öntudatlanul, örömmel és „hivatástudattal” elvégzik a rájuk eső rombolási feladatokat és megfelelően besegítenek az általánosan is zajló okkult háború pusztító folyamatai lefuttatásába.
Ezen kérdéskör mélyebb megértését továbbá súlyosan nehezíti a nemzeti oldalon azon közoktatásban sulykolt, dominánsan baloldali történelemértelmezésből fakadó 1./ szemléletmódbeli hiányosság, mely különbséget tudna tenni baloldali felforgató forradalmi megnyilvánulás és egy jobboldali konzervatív-restauratív forradalmi erejű megmozdulás (mint pl. az 1956-os szabadságfelkelés és szabadságharc) között. Valamint 2./ azon sötét háttértanítás, mely minden komoly valóságalap nélküli, de a történelemhamisító erők által megkérdőjelezhetetlenséggel felruházott, szinte kritérium érvényű dogmává tett tévhit, sőt babona, miszerint létezik az emberi létben fejlődés és a társadalmi életben pedig folyamatos progresszió (haladás) tapasztalható. Azt gondolom, hogy aki a nemzeti elithez akar tartozni azoknak ezekkel a sötét antitradicionális és baloldali dogmákkal le kell tudni számolni önmagában, és elsősorban önmagában (a saját mentalitásában és gondolkozásmódjában) kell tudni leszámolni, és nem prozelita módon terjesztett primitív leegyszerűsített vélemények melletti „kiállásban” és mások megerőszakolási kísérletei vonatkozásában kell jeleskednie. A társadalom és a történelem mélyszerkezetének és háttérerőinek a megismerésében elsősorban a vezető elitnek kell jeleskedni és nem a tömegeket kell ezekkel terhelni. Hasonlattal élve: éppen úgy, amint az informatika és a számítástechnikai ismeretek vonatkozásában sem biztos, hogy szüksége van mindenkinek a legapróbb mikroelektronikai ismeretekre, beleértve az áramkörök működési elveit, kapcsolási módjait, kivitelezési ismereteit, a fémek és ötvözeteinek vezetőképességére vonatkozó ismereteket, mert lehet, hogy ezek erőltetése csak fölöslegesen frusztrálják, és nem is biztos, hogy nélkülözhetetlenek a jó felhasználói ismeretek megszerzéséhez és a hatékony felhasználásához. Mikroelektronikai szakkérdésekben (a fémek vezetőképességére, a konkrét áramkörök szerkesztésére, a kicsinyítésükre stb.) való jártasság csak azon mérnöki gárdának a feladata, akik ezen továbbfejlesztésekben kívánnak jeleskedni, megkönnyítve az össztársadalmi felhasználás közérdekszolgáló lehetőségeit. Fontosnak gondolom, hogy amint a különböző fémek és ötvözetek vezetőképességéről, ellenállásáról, felhasználási lehetőségeiről való vitáknak és elemzéseknek sem a nagy nyilvánosság előtt, „demokratikusan” mindenki bevonásával kell zajlani, hanem egy olyan szakértők felé és csak azok felé teljesen nyitott, szakértői grémium körében, de nem azért mert ez titkolózó társaság, hanem mert a hatékony fejlesztések érdekében ez így van rendjén. Aki a szakmai alapelveket és a szükséges fogalomrendszert elsajátította és a szakmai becsületet tud tanúsítani, az válik méltóvá a szakmai elit munkájában való részvételre és előtte nyitva áll a kapu a szakmai munkába való bekapcsolódásra és nem „mindenki bevonásra” szerencsés törekedni.
Mi a véleménye ha egy nemzeti aktivista elindul polgármesteri választáson? Hogyan kell ezt szakmailag megfelelően végrehajtani?
Az indulás mint szándék és cél kiemelten üdvözlendő, a felkészületlenség viszont még nagyobb mértékben elítélendő. Ha valaki egy közösség vezetője akar lenni, akkor arra fel kell készülni, a felkészülés során a tanítványság fázisát nem lehet megkerülni. Csak abból lesz kiváló mester, aki a felkészülés során kiváló tanítvány is tudott lenni. Aki egy deszakralizált haldokló közösséget a szakralizáció irányába akar elmozdítani, annak a saját élete spiritualizációja és szakralizációja útján elől és élen kell járni. Ez nem lehetséges organikus közösséghez való (árulásmentes és a hűség jegyében álló) kapcsolódási képességek nélkül. Az érett tanítványság fokán olyan eleven alá-, fölérendeltségi viszonyokkal rendelkező, szolidaritással és lojalitással folyamatosan erősített és árulóktól megtisztított közösség hasznos tagjává kell tudni válni, melyhez később egy közösség vezetőjének ki kell tudni építeni önmagában minden szükséges képességet, hogy önállóan is meg tudjon szervezni és tudjon működtetni egy egészséges és erős organikus közösséget.
A jelenlegi jól vagy rosszul nemzeti oldalnak nevezett mozgalom még „nemzetibb” kritikusai, főként mély sértődöttségükben és bosszúhadjáratukban úgy tűnik nem válogatnak az eszközökben: rágalmazás, gyűlölködés állandó kísérője tevékenységüknek. Erről mi a véleménye?
Minden alkalommal, amikor ezt tapasztalom mélységesen megdöbbenek az illetők alacsonyrendűsége, kicsinyessége, pitiánersége, gőgje és brutális önzősége láttán. A közösség vezetésének-szolgálatának fontosabb pozíciói vonatkozásában újra és újra csak teljes méltatlanságukról és alkalmatlanságukról győződök meg. Erre egyszerűen azt szoktam mondani a barátaimnak, hogy ezt már az óvoda homokozójában, a gyerekeinknek is meg kell tudni tiltani, ha egészséges embereket akarunk belőlük faragni. Azért tilos, mert rendkívül káros, ugyanis ilyen magatartással és ilyen emberekkel nemhogy a közösség egészségessé, erőssé és élővé tételére nincs remény, hanem ez a bomlasztó magatartás garantáltan csakis a züllesztés és az erők szétforgácsolásának kártékony hatását eredményezi. Sokszor hangsúlyoztam már előadásaimban, hogy a nemzeti oldalra úgy kell tekinteni, mint egy erőssé szervezendő hadseregre, melyben sokféle fegyvernem és sok típusú hadosztály van. Azoknak, akik ennek a nemzet felemelésért dolgozó hadseregnek értékes és oszlopos tagjai kívánnak lenni, azok közül mindenkinek 1./ meg kell találni a méltó helyét és a saját harci állását az Istentől kapott képességei és a tehetsége függvényében; 2./ mindenkinek meg kell tanulni ebben a hadseregben a bajtársakkal szinergikusan és csapatkötelékben működni; 3./ mindenkinek be kell tudni azonosítani az igazi ellenséget, vagy szimbolikusan megfogalmazva a sokfejű sárkányt; 4./ ismernie kell a tomboló tudatelsötétítő-elmegyilkos és lélekmérgező okkult háború természetét, és az ebben való küzdelemhez szükséges harcmodort és a szükséges fegyvereket. 5./ Ebben a háborúban nem lehet megengedni azt a luxust, hogy a hadtest különböző csapatai-hadosztályai elképesztő aljassággal, önkényesen, kicsinyes ürügyek okán, kiszámíthatatlanul egymásra kezdjenek tüzelni. 6./ A különböző hadosztályoknak nem egymással az egymás ellen irányuló tűzharcban kell megmérkőzni, hanem 7./ a saját harcmezejükön kell a legjobban teljesíteni; s 8./ ha lehet tökéletesen összhangba kerülve (vagyis harmonikusan kiegészítve és felerősítve) a többi hadtest hadműveleteivel. Aki ezt nem képes belátni az vagy egy rászedett és megtévesztett balek, vagy hülye, vagy egy beépített hazaáruló, utolsó piszkos gazember. A tomboló okkult háború ezen kritikus, de a formálódó és organikusan szerveződő-erősödő nemzeti oldalnak sok szempontból mégis kedvező állásában a már működő nehéztüzérségű hadtestet, mint a Jobbik Magyarországért Mozgalmat az önkény és az egyéni sértődöttség jegyében megkísérelni szétverni nem lehet. Azt gondolom, hogy a háború jelen állásában – látva a kormányzó álnemzeti, nyárspolgári, liberális mutyipárt szemfényvesztő és megtévesztő ámokfutását –, sokkal inkább mindent meg kell tennünk a Jobbik megtisztulásának és a megerősödésének elősegítése érdekében. Ha a Jobbik sem fog tudni minimum alsó vezetői szintekig lemenően megtisztulni az alkalmatlan emberektől; és az érdemelvűség (meritokrácia) jegyében alapszervezeti szintekig lemenően nem fog tudni megreformálódni-újjászületni, valamint civilekből és szakemberekből egy erős nemzeti mozgalmi hátteret nem fog tudni kiépíteni a rendelkezésére álló emberi és anyagi erőforrásai felhasználásával és megnemesítésével, akkor az MDF, Független Kisgazdapárt, a KDNP, a MIÉP stb. sorsára fog jutni. Az építési és összefogási szándék nélküli, a teremtőiség-mentes, sósavszerű, primitív, demagóg és destruktív kritika sehova sem vezet. Kizárólag egy olyan beteg lelkületet demonstrál, amely arrogáns módon, de valódi tudás nélkül és mindenáron úgy akar valamilyen kulcspozícióba kerülni, hogy közben egyáltalán nem képes bajtársaival szolidaritást vállalni, nem képes csapatkötelékben dolgozni és képtelen egy organikus közösség valamelyik éltető szervévé válni.
Mi a véleménye arról, hogy ma már nincs jobb- és baloldal, csak nemzeti és nemzetellenes erők vannak? Elegendő-e az, ha valaki „nemzetiként” tételezi önmagát?
Súlyos hiányosságnak tekintem, az igazi jobboldaliság fogalmának az elhalványulását, ugyanis ezen fogalom a megfelelő politikai-közéleti tevékenység végzéséhez elengedhetetlen. Nem elegendő ha valaki csak „nemzetiként” tételezi önmagát. A helyesen értelmezett jobboldaliság és baloldaliság egy olyan társadalmi-politológiai törésvonalat definiál, melynek megértése a közösség felemelése szempontjából kulcsfontosságú és nélkülözhetetlen, annak ellenére, hogy a világelsötétítő erők jelen korban folyó akcióinak egyik fontos és kiemelt célja a nemzetek és a nemzeti lét totális felszámolása lett. Ám a nemzetek szempontjából ezen drámai időkben is tudni kell értelmezni ezeket a nemzetek ellen irányuló kegyetlen és összehangolt támadássorozatokat tágabb és magasabb-mélyebb összefüggési keretekben is, ha ebben az ádáz harcban eredményesen akarjuk folytatni a küzdelmet. Szükséges, hogy megértsük az igazi jobboldaliság fogalmát, mely az ős-örök metafizikai tudás restaurálására, fenntartására, konzerválására-megőrzésére és továbbadására hivatott metafizikai hagyományosság társadalmi-politikai vetülete. Ilyen értelmezési keretben a jobboldaliság soha nem lesz elévült fogalom. Sőt az ilyen értelmű fogalmi és értelmezési keretek bevezetésre kell törekednünk és a súlyos problémák tisztázását elő kell segítenünk mindazok számára, akiket érdekli az igazság, alkalmas tanítványként hajlandók erőfeszítéseket tenni a legfontosabb összefüggések elmélyült megértésére. Akik a megfelelő tudati erőfeszítések és a legfontosabb stúdiumok elvégzése, valamint megismerési út bejárása nélkül (és előtt) nem akarnak semmilyen fontos közéleti szerepvállalásra vállalkozni, hanem igaz tanítványként először az eredményes közéleti szerepvállaláshoz szükséges megfelelő tudás megszerzése és az elengedhetetlen képességek kialakítása által a méltó felkészültség állapotába igyekeznek jutni, hogy az elvégzendő feladatokat hazájuk és nemzetük szolgálatában mindig a lehető legteljesebben végre is tudják hajtani.
(Betyársereg)
