Ha 1956-ról esik szó mindenkinek a fővárosi harcok, a fiatal legények kiállása, bátorsága, önfeláldozása villan be. De mit jelentenek ők ma és mit tanulhatnak tőlük a betyárok?
1956. Egy dátum, amitől megdobban a magyar szív. Forradalom. A szó legszorosabb értelmében. Forradalom az utcákon és a szívekben. A szabadságért és függetlenségért való harcban, fiatalok és öregek egyaránt részt vettek. Harcedzett veterán katonák és fiatal suhancok, akik csak tenni akartak hazájukért. Vagy lehet, hogy ez nem is volt bennük. Lehet, csak elegük volt a szovjetből és a rabságból. Lehet, hogy csak ilyen egyszerű célok vezették őket, de egyvalami biztos. Láttak. Látták mi zajlik körülöttük. Azóta változtak az idők.
A mai fiatalok jó részét, vagy nem érdekli mi folyik körülöttük, vagy nem is látják, mert a média elhomályosítja az eszüket. Az idősebb korosztály pedig csak legyint, hogy mi úgy sem tehetünk semmit. Majd újjal mutogat, hogy a fiatalság majd megteszik helyettünk. De a tétlenségnek megvan az ára. Irányított figurák leszünk egy olyan sakkjátszmában, ahol nem nyerhetünk. Vagy mégis?
Az 56-osok pont arról adtak tanúbizonyságot, hogy a legnagyobb elnyomásban is fel lehet, fel kell kelni! Nem csak szavakban elégedetlenkedni, de tenni is lehet. Az 56-osok is betyárok voltak. Megmutatták, hogy a harcos magyar szellemet nem lehet semmilyen hatalomnak kiölni a szívekből. El lehet fedni, el lehet nyomni, altatni is lehet, de megölni soha! Most is ott szunnyad mindenki szívében, legyen az idős, vagy fiatal. A Betyársereg ezt a szellemiséget felvállalta, mert fel kell ébreszteni azt a nyugvó erőt, amely bármilyen hatalmat képes elsöpörni. Nehéz feladat, de az 56-os betyárok példája lebeg előttünk. A célunk világos, de az oda vezető út küzdelmes lesz. Mi nem adjuk fel soha, mert olyan példáknak kell megfelelnünk, amelyek erőt adnak a folytatáshoz!
(Betyársereg)
