Több olyan helyzet alakul mostanság ami külön-külön is kellemetlen (finoman fogalmazok) lehet számunkra, hát még együttesen. A mostani cikk az elektromos problémáról szól, ill. Arról a területről, amiről nem zeng a média… egyenlőre.
Tele van a TV, az internetes újságok azzal, hogy a Donyeck-medencében lévő szénerőműveknek elfogyott az ellátásuk és leálltak, gáz nélkül a gázmotorok sem képesek termelni az áramot, ráadásul a délkelet-ukrajnai zaporizzsjai atomerőműben üzemzavar történt és emiatt akadozik az elektromos áram ellátás. Mit vetít előre számunkra egy lehetséges jövőben? Mit nem világít meg számunkra egyik médium sem? Vajon begyűrűzhet-e hozzánk egy olyan jelenség ami most Ukrajna keleti részén tapasztalható, miszerint elektromos áram korlátozás van érvényben, trafóköröket kapcsolnak le és még Kijevben sincs folyamatos áramellátás. Nos ahhoz, hogy ezt a lehető legtisztábban lássunk, némi adatra lesz szükségünk.
Magyarország napi elektromos áram szükséglete a csúcsidőkben átlagosan 6300- 6500 Mwatt. Ez januárban szokott általában szerdai napokon jelentkezni. Na, most úgy ahogy a gázellátás biztosításában három fogyasztási kategória, ezen a területen háromféle forrás – ebben az esetben erőmű – elégíti ki a terhelési görbét. Az elsőbe tartozik Paks és Mátraalja (2700 MW) ill. a gázmotorok amelyek magánkézben vannak és gyakorlatilag visszatermelik az elektromos rendszerbe ( pl. a Pólus Center fűtését ellátó monstrum is egy ilyen motor). Ez az elsődleges termelési kör gyakorlatilag folyamatosan megy. A másodikba tartoznak az ún. menetrend tartó erőművek amelyeknek feladata a nap terhelési görbe igény szerinti lekövetése. Ezek gázerőművek. A harmadik kategóriába az ún. csúcserőművek tartoznak, amik csak akkor indulnak el, ha az előző kettővel nem lehet biztosítani a szükségletet.
De szép is lenne a világ, ha ez így lenne! De szép is lenne, ha az importüzletek nem satnyították volna el azt a területet, ami a védelmünket is szolgálná ezen a téren! A csúcserőműveink le vannak kapcsolva és ne legyenek illúzióitok az üzemeltető személyzet és karbantartás terén. A menetrend tartó erőműveknek is csak egy kicsiny hányada működik, méghozzá egy igen egyszerű okból: Az elektromos áram importunk jelenleg 2000 MW körül mozog és olcsóbb, mint ha itthon állítanánk elő ezt a mennyiséget. Mi ezzel a baj? A cikk végére érthető lesz.
Ukrajnában 4 atomerőmű van, amelyek 15 reaktorblokkja Janukovics idejében a szükségletek felét voltak képesek ellátni, ami 13,82 GW-ot jelentett, tehát a maximált Magyar szükséglet nagyjából dupláját. A szükséglet másik felét gáz és szénerőművek látták el. Gáz, mint tudjuk fűteni se nagyon van, szénerőművek meg a Donyeck-medencében vannak, immár leállítva. A zaporizsjai erőművet (amivel most gond van) 1984-ben indították el és a legnagyobb kapacitású Ukrajnában. A teljes kapacitása 6000 Megawatt, ami Magyarországnak szinte teljesen elegendő lenne.
A hivatalos közlemény szerint a túlterhelt áramkör miatt leesett a hálózatról. Amiben Csernobil után megnyugodhatunk az az, hogy ez az erőmű technikailag egyidős a Paksival és szintén a VVER nyomott vizes reaktort használja és nem a robbanás szempontjából aggasztóbb RBMK-t amelynek a hűtőközege könnyűvíz (ilyen volt Csernobilban).
Magyarra lefordítva a fönti mondatok lényege az, hogy Ukrajna áramellátása jelenleg néhány kisebb kapacitású atomerőművön nyugszik amelyek maximális kapacitáson mennek. A meghibásodott javításához orosz segítség és alkatrész kellene.
Bizonyára sokan feltették már azt a kérdést, hogy jó-jó, de mi közünk ehhez? Sajnos igen egyszerű. A magyar teljes terhelés szükségletének 30-35%-a származik importból. Ez 2013-ban Ukrajna oldaláról még csak 600MW-volt, de most 2014-ben a puccs után volt, hogy elérte a napi 1000 MW-ot (októberi adat), ami a csúcsteljesítményünk 18%-ka. Kellett nekik a pénz és a reaktoraik által olcsón adott áramot meglovagoltuk, de most meg itt a gond a kapuban!
Miként tudjuk ezt a nyilvánvalóan kieső szükségletet pótolni? Olyan erőművek beindításával, amelyek jelentős része minimum egy éve le van állítva és ezek az erőművek gázzal működnek. Az, hogy ezt technikailag meg lehet-e oldani most még kérdés, de ami egyszerű matek az az, hogy ez mekkora extra gázfogyasztással fog járni? Az álló gázerőművek újraindítása évente extra 7-900 millió köbméter extra földgáz szükségletet jelent a kieső elektromos áram termelésének tükrében. Az országunk teljes éves szükséglete 9 milliárd köbméter és ebből – most tessenek nagyon figyelni- 6-7 milliárd érkezik Oroszországból!
Nem kell még lehúzni a rolót, mert a 4,3 milliárd köbméteres kereskedelmi tározóink közel tele vannak és az 1,2 milliárd köbméteres stratégiai elvben rendelkezésre áll. Ez azt jelenti, hogy a telet kihúznánk, de a mostani elektromos gond nagyon felgyorsítja a fogyást. Mivel járhat ez? Minimum áremeléssel az elektromos szektorban és az ipari fogyasztók eseti korlátozásával. Az, hogy az ukránok megcsapolják a nyugatra szánt gázt nem kérdés és igen valószínű, hogy a Gazprom ezt nem fogja jó néven venni és ez akár az ellátás megszűnését is jelentheti.
Mivé eszkalálódhat ez a helyzet? Nem kell doktorátus ahhoz, hogy belássuk: vagy szerzünk gázt valahonnan, vagy jövő ilyenkorra (sokkal hamarabb) már oltári nagy bajban leszünk. Nos, amennyiben az áram árát emelik, korlátozásokat léptetnek életbe az ipari fogyasztók körében, az be fog gyűrűzni igen gyorsan a társadalom olyan területeire is, ami már nagyon fájhat és ez ebben a helyzetben jelenleg kalkulálhatatlan. Kalkulálhatatlan, mert jelenleg marginális kérdésekben is ki tudják vinni az embereket az utcára, úgy a külföldi érdeket szolgáló szervezetek, mint egy egyre jobban körvonalazódó szándék, ami hazánk ellen irányul.
(Betyársereg)
