Az elmúlt néhány napban a magyar politikai élet teljes egésze a CEU körüli történésektől hangos. Elég volt egy törvénytervezet, amely egyáltalán kilátásba helyezte az egyetem korlátozását, Budapest belvárosi, liberális „elitje” már megmozdult.
A facebookos posztokban hashtaggel ellátott IstandwithCEU kifejezés biztosan megjelent szinte mindenki idővonalán valamelyik ismerősénél. Végig nézve a tüntetésekről szóló beszámolókat és képeket, nagyjából hasonló közönségre számítottam. Azonban az egyetemi autonómiára való hivatkozás érve megjelent olyan ismerőseim bejegyzéseiben is, akiknél nem számítottam volna erre az állásfoglalásra. Meddig terjedhet tehát az egyetemi szolidaritás a nemzet érdekével szemben?
Véleményem szerint egy, az európai keresztény civilizációra és így Magyarországra is komoly veszélyt jelentő intézmény kapcsán nem elfogadható érv az állami egyetemeken tanuló diákok szájából a „de hát az is egy egyetem a sok közül, legyünk szolidárisak az ott tanulókkal szemben”. Az ilyesfajta logika nem írhatja felül a nemzet érdekét. Ezen gondolatmenet mentén nyilvánvalóan hibás érvrendszer az oktatás szabadságára való hivatkozás is. Egyetlen egy sík van, ami mentén egy hazája iránt felelős ember ilyenkor gondolkozhat. Érdeke-e ez a magyar nemzetnek és a keresztény, európai civilizációnak, vagy nem?
Egyre több ember által ismeretesek azok a rend- és természetellenes tanok, amik Nyugat-Európából Magyarországra is igyekeznek betörni, és itt gyökeret ereszteni. Ennek egyik híresebb és a köztudatban vélhetőleg jobban elterjedt állomása volt a Gender-tanszék indítása az ELTE Társadalomtudományi Karán. Az elmúlt évszázadok történelmi ismereteit alapul véve, született egy speciálisan Kelet-Európára vonatkozó tétel. A lényege dióhéjban az, hogy a Közép-Kelet európai régió 15-20 évvel „le van maradva” a nyugatihoz képest. Tehát minden, ami ott felüti a fejét, legyen jó, vagy rossz, késéssel érkezik hazánkba. Ezen tétel alapján kongatom meg most a vészharangokat, ahogy azt a magyar nemzet legnagyobb költője, Alföldi Géza írta egyik kiváló költeményében. A CEU léte közvetlenül veszélyezteti hazánkat, és keresztény európai civilizációnkat, illetve hosszabb távon a tulajdon életünket is. Amit ott oktatnak, az juttatta abba a pokoli helyzetbe Európát, amiben leledzik. Csak, hogy néhányat említsünk az itt született diplomamunkákból, aztán ki-ki döntse el, van-e szükség egy ilyen intézményre, mely állam az államban, avagy nincs? Játék az identitással: tanulmány a budapesti szado mazo közösségről, Létrejönni és létezni: fiatal feminista férfiak tapasztalatai Izlandon, A blaszfémia mint az intézményi kritika eszköze. A sort még folytathatnám, de úgy gondolom, ennyi ízelítő elég lesz. A valódi tudományokhoz az égvilágon semmi közük sincsen, egyetlen egy céljuk a nagybetűs Rend felszámolása, hogy Európából egy identitás-vesztett, kozmopolita olvasztótégelyt csináljanak.
Jelenleg nem állunk Nyugat-Európa szintjén, de mindent meg is kell tenni, hogy ez a jövőben se legyen így, ugyanis az általam fentebb leírt tétel a 21. századra is igaz. Máshogy szemléltetve a Titanic-hasonlatot hívom segítségül. A felsőbb szinteken lévők még mit sem sejtettetek abból, hogy a hajó el fog süllyedni, amikor még csak az alsó rekeszeket öntötte el a jeges víz. Erős és hathatós ellenállást kell hát kifejtenünk a kozmopolita, liberális tanokkal szemben. Ehhez pedig elengedhetetlen egy ütőképes, szívós, valós jobboldali értékekkel felvértezett, kérlelhetetlen magyar értelmiség. S ez az a pont, amikor teljesen lényegtelenné válik az, amivel számos, magát jobboldalinak valló személy érvelt az elmúlt napokban. Mindegy, hogy a kormány a CEU-val kapcsolatban látszatintézkedéseket hajt-e végre, vagy sem. Vannak más feladataink is, de még a mindennapi problémák közepette sem foglalkozhat világszemléletünk egyedül gazdasági, „mennyi a kenyér ára” szintű problémákkal. Természetesen ezek is fontos kérdések, de felelős jobboldali ember számára más, magasabb rendű, világnézeti harcok sem elhanyagolandók. A probléma tehát adott, a kocka pedig el van vetve, ahogy Caesar mondta, amikor csapataival átlépte a Rubicont.
Nekünk ez jelenti a valódi szabadságharcot, mert nem kívánjuk hazánkat elemésztetni az egyenlőség, a végtelen tolerancia sátáni gondolatával. Toroczkai László szavaival élve a CEU-t pedig „nemzetbiztonsági veszélyre hivatkozva betiltani, bezárni, a romjait pedig sóval behinteni.”
Ábrahám Barnabás, Identitesz budapesti területi vezető
(Identitesz -Trón és oltár – SZKR)
