Lassan minden napra jut egy erőszak, melyet a hatalmukkal visszaélő “emberek” követnek el világszerte.
A homoszexualitás elfogadottá vált, a gyermekmolesztálást, a pedofíliát, a többnejűséget lassan természetes dolgoknak vesszük. A fehér, keresztény emberre ez nem vonatkozik, de ez ebben a formában nem diszkrimináció.
A munkahelyi zaklatást pár évvel ezelőtt még teljes megtorlással, megszégyenítéssel büntették, elég volt egy kis dicséret a hölgy hátsójának, sebesen lecsapott a mindent tudó ítész, azonnali megaláztatás, fővesztés lett az ártatlan móka eredménye a “fejlett” nyugati világban. Közben a libsik, akik tönkretették az átlag emberek közötti természetes kötelékeket, a jó társasági légkört, állati módon vetették magukat áldozataikra, büntetlenül.
Most itt vannak az igazi comingoutok, hazai példákkal fűszerezve, igaz a régi predátorok már megúszták, ahogy politikai bűneikért sem kellett felelnie egyiknek sem. Biszku szép élete után nyugodtan halt meg. Tasnádi Major-Maróthy alias Major Tamás, akiről a Wikipédia nagyon fontosnak tartja megemlíteni “tévesen elterjedt” zsidó származását, ugyancsak békében távozott. Az egyik az utcán fizikailag, a másik a négy fal között lelkileg gyilkolt magyarokat.
Híres, hírhedt emberek veszik szárnyaik alá, védik, óvják a deviáns fészket, annak emberek életeit tönkretevő kakukkfiókáival egyetemben. A drogos Stohlt, a ki tudja mennyi gazdasági, erkölcsi kárt okozó Verebest a liberális média védelmezi, kiáll az akasztófavirágok mellett.
Buzi, drogos, pedofil, többnejű már közöttünk él boldogan, szabadon. A terrorista elsétál vagy kezelik, mentális hibákra hivatkoznak. A gyermek áldozat apja kiáll fia gyilkosa mellett, a megerőszakolt nő a libsi aknamunka eredményeként nem vádol, inkább belehal a szégyenbe, a megaláztatásba, az erőszak tevő VÁDOL!
Nem, ebből elég, itt meg kell állítani a deviánsok térnyerését, ez nem a szép új világ, ez nem szabadság, hanem szabadosság, az aberrált típus térnyerése, az európai kultúra kiirtása. Vállalnunk kell a támadást, az aljas szidalmazást, a semmit nem mondó jelzőket, ha mi is a saját értékrendjeink szerint akarunk élni-halni, mert harc nélkül nyer a liberális métely.
Csehi Rezső – Erő és Elszántság
