Bayer Zsolt legújabb írásában keményen, de teljesen jogosan, odaszól a Francia külügyminiszternek, aki pár napja bírálta a magyar bevándorlási politikát. A kétes múltú politikus szerint a magyar kerítés olyan, amilyet normális európai még állatoknak sem csinál.
Európa fuldoklik, Európa süllyed, és a francia külügyminiszter lekiabált a gépházba, hogy azok ott lent vágjanak már végre egy nagyobb lyukat a hajótestbe.
A francia külügyminiszter egy hülye. S nem egyszerűen hülye, hanem még irritálóan ostoba, pofátlan, érzéketlen barom is.
A francia külügyminiszter azt hiszi, hogy ő egyáltalán leszólhat bárhová. Ez az arrogáns seggfej veszi magának a bátorságot, vindikálja magának a jogot, hogy a magas lóról lekiabálva kioktasson bárkit is. A francia külügyminiszter azt hiszi, ő az orákulum. Azt hiszi, neki kell megmondania, mik az értékek, mik volnának az igazi európai megoldások és trendek, a francia külügyminiszter szerint ők jogosultak eldönteni mindezt, a bunkók meg itt, a végvidékeken, majd fülüket-farkukat behúzva, alázatosan engedelmeskednek.
A francia külügyminiszter „nagyon keményen” szeretne elbeszélgetni a magyar kormánnyal.
A francia külügyminiszter elmegy a picsába.
És menet közben vethet néhány önkritikus pillantást a saját országára. Megtekintheti, hová vezetett az általa képviselt, elmebeteg és önsorsrontó ideológiai rögeszme. Sétálgasson egyet Párizs külterületeiben, Marseille utcáin, vagy akárhol a saját országában. És nézze meg, mi lett a francia gloire-ból…
Kosz, mocsok, élhetetlenség, gyűlölet.
A francia külügyminiszter megnézhetné Kassovitz filmjét. A francia külügyminiszter elbeszélgethetne a Párizshoz közeli kisváros polgármesterével, aki nemrég nyílt levélben kérte a hadsereg segítségét, mert nem bírják tovább a bevándorlók által elkövetett mindennapi bűnöket, és az általuk okozott elviselhetetlenséget.
A francia külügyminiszter elbeszélgethetne saját országa állampolgáraival, és megkérdezhetné őket, szerintük még mennyi migránst kellene befogadnia Európának.
A francia külügyminiszter eltöprenghetne azon, vajon mi a Nemzeti Front sikerének és egyre növekvő népszerűségének az oka. A francia külügyminiszter vehetne egy Charlie Hebdo-t. Abban megtalálhatja mindazt, ami elviselhetetlen, és olvasás közben töprenghet a befogadás, a multikulti, az „idegen szép” meg a liberalizmus gyönyörűségén.
S ha mindezzel végzett, a francia külügyminiszter menjen haza, fogja be a pofáját, és mélységesen szégyellje magát.
(badog.blogstar.hu, Betyársereg)
