Idén ötödik alkalommal zajlott megemlékezés a dél-szláv háború egyik szimbolikus helyszínén Szentlászlón, ahol a kilencvenes évek elején horvátok, magyarok és számos nemzet önkéntes harcosai közösen védték a jugoszláv ostrommal szemben az ősi magyar települést. A vármegyések beszámolója a szentlászlói megemlékezésről.
„Csak akkor gondolok a halálra, amikor jelen vagyok másokén.” – mondta Szentlászló egyik hős védője. Az első belövéseket 1991 június 19-én kapta a falu, melyben vegyesen éltek magyarok, horvátok és bizony szerbek is. A helyiek mellett csonka-országi magyarok és sok külföldi is érkezett, hogy megvédje több, mint 800 éves falut, és harcoljon a horvát függetlenségért. A települést végül csak novemberben tudták elfoglalni a jugoszlávok, amikor Vukovár eleste után jelentős erősítés érkezett a néphadseregnek és szabadcsapatoknak. A falu szimbólumának számító református templom mellett eddigre már a házak több, mint 90 százalékát szétlőtték a szerbek, a település pedig szinte teljesen elnéptelenedett, a védőkön kívül csak néhány idős ember maradt ott, akiknek aztán nem kegyelmeztek…
Nagyjából félszázan gyűltünk végül össze a két faluval arrébb lévő Kórogyon. A Csonka-országból egy busznyian vettünk részt a megemlékezésen.
Dér Zsolt háborús veterán, a HVIM tagja a buszon röviden összefoglalta a lényeges tudnivalókat a térségben dúló harcokról.
Az itt található emlékműnél koszorúkat és mécseseket helyeztünk el, majd elindult a menet Palicsot keresztezve, a nagyjából öt kilométerre található Szentlászlóra.
A ki manapság arrafelé jár, a mai napig érezheti a háború nyomasztó légkörét, hiszen a legtöbb házon mementóként vannak ott a golyónyomok, de nem egy épület még mindig úgy áll bedeszkázva, ahogy 25 évvel ezelőtt elhagyták őket a települést védő harcosok.
A Csonka-országból a főszervező HVIM mellett a Jobbik, a Jobbik IT és az Identitesz képviseltette magát a rendezvényen. Horvátországból a Kezdeményezés a horvát- magyar barátságért (Inicijativa hrvatsko-mađarskog prijateljstva) volt jelen, ők egy új civil szervezet, de a tagságuk ismerős nekünk, hiszen minden évben jelen vannak Szentlászlón. A menet útvonala ezúttal egy kicsit hosszabb lett a megszokottnál, mivel Szentlászlón egy új emlékművet avattak fel az idén ott, ahol a falu védői kitörtek a jugoszláv ostromgyűrűből. Itt Kocsis László a helyi veteránok vezetője mondott néhány szót, megköszönve, hogy idén is eljöttünk velük emlékezni.
Innen a református templom mellett található emlékmű felé vettük az irányt.
Az emlékműnél felszólalt Frano Cirko, aki a két nép közös küzdelmeit elevenítette fel kiemelve Szigetvár ostromát, és vont párhuzamot a mai migrációs krízissel.
Szalay Szabolcs a Jobbik IT nevében fiatal generációk együttműködésének a fontosságáról beszélt.
Dér Zsolt, aki maga is Szentlászló védői között volt 25 évvel ezelőtt, pedig azokról a bajtársairól emlékezett meg, akik már nem lehetnek velünk.
A megemlékezés végén itt is koszorúk és mécsesek kerültek elhelyezésre.
A helyi közösségi házban volt lehetőség némi melegedésre és beszélgetésre a helyiekkel.
Vukovárra vettük az irányt, ahol a haditechnikai múzeumban töltöttünk el néhány órát.
Majd a temetőbe indultunk, ahol koszorút és mécseseket helyeztünk el Vukovár hős védői előtt tisztelegve.
Egy rövid városnézés és gasztronómiai kirándulás után hazafelé vettük az irányt.
Szentlászlót, ezt az ősi magyar falut, mely ma Horvátországhoz tartozik, együtt védték horvátok és magyarok, amelyre Kárpát-medence szerte egyedülálló módon tud a mai napi emlékezni két olyan nemzet, melyet szintén megpróbált egymás ellen fordítani a vérzivataros huszadik század, ám amikor kellett, vált válnak vetve tudtak egymásért kiállni, egymásért fegyvert fogni. Horvátország évszázadokig volt a magyar királyság szerves része, és talán éppen ennek a kapocsnak köszönhető, hogy Magyarország elévülhetetlen és fontos szerepet tudott játszani Horvátország függetlenségének a kivívásában.
További képek a rendezvényről:
(HVIM – Mi Magunk – SZKR)
