Vidróczki Mártonra a híres „mátrai betyárra” emlékeztek a modern kor harcosai. A Betyársereg egri klánja az egri Rókus temetőben lévő kopjafájánál tisztelgett példaképük előtt.
Vidróczki Márton a Bükkben született 1837 november 12-én. A bükki település, ahol meglátta a napvilágot – Monosbél – akkoriban még Borsod megyéhez tartozott, de mára már Heves megyei falu. Apja pásztor volt és Marciból pásztort akart faragni. A fennmaradt történetek szerint ügyes és erős gyerek volt. Mindig is kitűnt társai közül. Mindaddig, amíg be nem sorozták katonának, juhászbojtárként, kanászként élt. 1859-ben besorozták az egri Wasa ezredbe gyalogos katonának. Hamar kiderült, hogy remek trombitás így ezredkürtös lett. Mint, ahogy akkoriban sokszor lenni szokott összetűzésbe került egy osztrák altiszttel, ami miatt társaival 18 év várfogságot kapott. Innen megszökött és itt kezdődött betyár élete. Mivel a Bükk szülötte volt így itt bujkált egészen 1863-ig. Országos körözést adtak ki ellene és Verpeléten fogták el, ahol 27 év börtönt kapott. 1871-ben megszökött és a Mátrába menekült, mivel tudta, hogy a bükkben keresnék először. Kis falukban bujkált és saját törvénye szerint élt. Rengeteg legenda és szóbeszéd terjed róla.
A nevéhez kapcsolódó énekes szájhagyomány (dalok, balladák, mondák) – amely elsősorban a Mátra környékén ismert – a betyárköltészet általános sztereotip formuláit viseli. Életét és halálának körülményeit Kodály Zoltán Mátrai képek című művében idézi fel ezzel a két dallal: A Vidrócki híres nyája és a Már Vidrócki emelgeti a bankót. A Csernely község határában nyíló Betyárkút a szájhagyomány szerint róla kapta a nevét.
Mátrakeresztes közelében és a Bükkben is található egy-egy Vidróczki-barlang, utóbbi első kutatója 1942-ben Kadić Ottokár volt. A felső rétegekből a Bükki-kultúra cserepei a Herman Ottó Múzeumba kerültek.
A hivatalos feljegyzések szerint 1873 februárjában halt meg, mikor is betyár társaival összeveszet és megölték. Jelenleg Egerben nyugszik a Rókus temetőben. A kopjafáján Vidróczki Marci áll, mivel utolsó kérése az volt, hogy ne temessék el a csendőr nevén.
Az egri klán koszorúzással és a kopjafa rendbetételével emlékezett a mátrai betyárra.
(Betyársereg)
