27.3 C
Budapest

A MIGRÁCIÓ IGAZI ARCA – interjú a Betyársereg szakértőjével II. rész

Temérdek kérdés, kétely, kétség. Egy új helyzet, amivel most Magyarország szembesül. Péter – nevezzük így – korábban a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH)-nál dolgozott. A Betyársereg szakértőjeként beszélgetett vele egy hazafias blog. Az interjút, második része. Az első részt IDE KATTINTVA olvashatják el.

P1380818

Mi a helyzet ezeknek az embereknek a valós személyazonosságával?

– A legnagyobb problémakör a migránsok személyazonosságának megállapítása. Ez nagyon komoly erőfeszítésekbe, energiába kerül a különböző hatóságoknak. Már csak azért is problémás, mert a legtöbb országban, ahonnan ezek az emberek érkeznek, nincs a magyar, illetve az európai gyakorlathoz hasonló anyakönyvezés. Amikor megszületik egy gyermek, általában nem kórházban születik, nem regisztrálják. Ha születési anyakönyvi kivonatot kiállítanak számára, akkor is a szülő bemondása alapján történik, sokszor hetekkel, hónapokkal, de akár évekkel később. Személyesen találkoztam olyan emberrel, aki ténylegesen nem tudta, hogy hány éves, és abban sem volt biztos, hogy az édesanyját pontosan hogyan hívják. További probléma a nagycsaládok problematikája. Abban a pillanatban, hogy valakit menekültként, oltalmazott vagy menedékesként Magyarországon jogokkal és jogosultságokkal felruháznak, onnantól kezdve ezeknek az embereknek a családtagjai is megtalálták azt a kiskaput, amely által az Európai Unióba vagy a schengeni övezetbe előbb-utóbb be tudnak jönni. Ellenőrizhetetlen folyamat! És ne feledjük el, hogy olyan családokról beszélünk, ami a hazánkban elképzelhetetlen! Tíz – tizenöt extrém esetben harminc testvér egy családban, akiknek szintén családjuk van, szintén rengeteg gyermekkel.
A „menekülteknél” számomra nagyon szembetűnő és érthetetlen egyébként, hogy elindulnak egy háború sújtotta övezetből, ténylegesen menekülniük kell; és mire ideérnek, addigra az otthon még a háborútól vagy terrortól rettegő asszony már pozitív terhességi teszttel rendelkezik. Nekem, ha menekülnék a földi pokol elől, az ismeretlenbe, nem biztos, hogy a szexen járna az eszem. Bár ez tényleg privát vélemény.

P1360761

Sok esetben útközben születnek a gyerekek. Mindez gyermekvédelmi problémákat is felvet, akárcsak az a kérdés, hogy ha én altatnám közterületen a gyermekemet, esőben, jégverésben, kánikulában, a gyámhivatal azonnal elvenné tőlem. Adott esetben, ha sátort vernék a II. János Pál pápa téren, mert nincs pénzem nyaralni, és ott akarom tölteni a szabadságom, bilincsben vinne el a rendőr.

Lehet, hogy bilincsben nem, de a közterület felügyelő egy harmincezer forintos csekkel honorálná a nyaralási terveidet. J J A baj az, hogy ameddig a magyar állampolgárokra teljesen kiterjesztik a hatályos magyar jogot, addig a menekültekkel szemben sokszor a pozitív diszkrimináció elvét alkalmazzák. Velük szemben is ugyan olyan erélyesen kellene fellépni és a jogot érvényesíteni. Legyen ez példának okáért a gyermekvédelem. Úgy érzem – és szerintem nem vagyok egyedül -, hogy nekik csak jogaik vannak, a kötelezettségeik pedig mintha nem is léteznének. Azért a kötelezettségekre felhívnám a figyelmet – idézet a törvényből

(2) Az elismerését kérő köteles

  1. a) a menekültügyi hatósággal együttműködni, így különösen: feltárni a menekülésének körülményeit, személyes adatait közölni és személyazonosságának tisztázását elősegíteni, okmányait átadni;
  2. b) nyilatkozni vagyonáról, jövedelméről;
  3. c) a menekültügyi hatóság által számára kijelölt szálláshelyen – az e törvényben meghatározottak szerint – életvitelszerűen tartózkodni és a kijelölt szálláshelyen a tartózkodásra irányadó magatartási szabályokat megtartani;
  4. d) jogszabály vagy az egészségügyi hatóság elrendelése alapján magát egészségügyi szűrésnek, gyógykezelésnek, jogszabályban kötelezően előírt, valamint az egészségügyi hatóság által megbetegedési veszély esetén elrendelt, hiányzó védőoltások pótlásának alávetni;

Amiket be kellene tartaniuk, például bemenni a kijelölt táborba, ahonnan utána egyébként simán kijárhatnak, azt sem teszik meg. Az okmányaikat pedig nem azért dobálják el, hogy a valós adataikat közöljék…  És nincsen tényleges kényszerítő eszköz az állam kezében, hogy ezeket az embereket kordában tartsa.

P1360761

Kövessük le egy menekült útját. Átjön a szerb oldalról a zöldhatáron. Egy részüket a rendőrök megfogják, megállítják, onnan elviszik őket egy ellenőrző pontra, például Röszkére. Itt megtörténik a regisztrációjuk, ujjlenyomatot vesznek tőlük, lefényképezik őket, illetve felvesznek egy jegyzőkönyvet arról, milyen státuszért folyamodnak a magyar államhoz. Amennyiben menekültstátuszt kérnek, kijelölnek számukra egy befogadó állomást – Debrecent, Vámosszabadit, Fótot vagy Bicskét -, és kapnak egy ingyenes utazási lehetőséget a MÁV, illetve a VOLÁN járatain, a táborig. Ez azt jelenti, hogy amint az eljárás lefolytatása után kiszabadulnak az általuk egyébként következetesen börtönnek nevezett állomásról, szabadon járkálhatnak az országban. Vagy elmennek a táborba, vagy nem, de szinte mindegyikük a fővárosban köt ki, együtt azokkal, akik a határnál még rendőrrel sem találkoztak. A köztereken alszanak, ürítenek, élnek, sokuk napokig – hetekig. Terjesztik adott esetben a kórságokat – mi is szemtanúi voltunk ótvaros, rühös, bolhás és tetves kezeléseknek, lázas, hasmenéses – hányásos betegségeknek. Majd utána tovább haladnak az országon, számunkra szerencsés (?) esetben nyugat felé távoznak innen. Ám mindig jönnek újabbak, mindig van utánpótlás. Így hogyan tudjuk ősszel nyugodt szívvel iskolába engedni a gyerekeinket? Hogyan ültessük őket egy BKV buszra, ahol a rühöt kettő perc alatt kapja el?

Egy perc alatt. Ám a különféle tömegközlekedési eszközök higiéniája korábban is nagy probléma volt. Az utóbbi években ezen a területen is pozitív változás volt tapasztalható, és ez igaz nem csak a BKK, de a MÁV járműveire és vonalaira is. Az éveken át tartó, apró javulással megközelítettük az uniós szintet e téren. Ám a migránsként jelentkező emberek a tömegközlekedési eszközök használatát is másként ismerik. Nem úgy tanulták meg, ahogy mi, itt Európában. Nyugodtan megnézhetünk videómegosztó portálokra feltöltött felvételeket vonatokról, ahol még a mozdony tetején is ülnek, egyensúlyoznak az ütközőkön és csimpaszkodnak a lépcsőkön. De ez lenne a kisebbik baj, hiszen szükség esetén, be lehet állítani több szerelvényt, hogy elférjenek. Az igazi problémát abban látom, hogy megkapják az igazolást, amivel ingyen utazhatnak, ám legtöbbjük nem a menekülttábor felé utazik, hanem az ingyen lehetőséget kihasználva határtól határig.

És ez olyan nagy gond? Nem az lenne a jó Magyarországnak, ha minél kevesebben maradnának itt?

– Az egyik oldalról akár lehetne pozitív is, ám a másik oldalról, mivel egyértelműen regisztrációra került sor nálunk, előbb vagy utóbb ezeket az embereket az uniós országok vissza fogják küldeni Magyarországra! Ezzel kapcsolatban senkinek ne legyenek illúziói.

Tehát az idén eddig bevándorolt százezer fő az év végéig vissza is fog ide kerülni?

– Ha nem is ilyen számban, de nagyjából a nyolcvan százalékuk a végén itt marad Magyarországon. Mindez csak idő kérdése. Plusz, amit sokan nem hajlandók tudomásul venni, abban a pillanatban, ahogy rájönnek, hogy nálunk milyen hézagos a szabályozás, sokan már nem is akarnak tovább menni. Se Németországba, se Angliába, se Svédországba! Mert nekik nagyon megfelel ez a magyar rendszer. Az ő igényeiket ez száz százalékosan kielégíti.

Milyen ellátást kap, mire jogosult egy menekülttáborban élő ma, Magyarországon?

– Nagyon sok mindenre jogosultak. Tételesen nem sorolnám fel, csak összehasonlításképpen elmondom, hogy egy Magyarországon született, magyar állampolgársággal bíró hajléktalan arányaiban kevesebb juttatásra jogosult, mint egy harmadik országból hazánkba érkezett menekült. Ez szerintem egyszerűen nem igazságos. Az igazságról persze lehet moralizálni, de az, hogy Magyarországon magyar emberek sokkal rosszabb körülmények között élnek, mint az olyan emberek, akikről azt sem tudjuk, kifélék, mifélék, melyik országból jöttek, milyen céllal vannak itt, az egyszerűen felháborító. Úgy tartjuk itt ezeket a személyeket, mintha legalábbis egy királyi család tagjai lennének, és nagyjából full extrás ellátásban részesülnek. Új ruhákat, cipőket kapnak, napi háromszori étkezést és költőpénzt adnak nekik. Ez utóbbit egyébként külön kiemelném.

Lehet tudni, ez mekkora összeg? Hallottunk napi ötezer forintos keretet, kevesebbet is, de többet is. Azt is mondják, ha sok a gyerek, fejenként napi tizenezrekre rúg az összeg.

– Változó. Számháborúba nem akarnék belemenni, de nem pár száz forintokról beszélünk. Egy biztos: a legtöbb magyar család a saját gyermekének még közelítőleg sem tud annyi költőpénzt adni, amennyit a „menekültek” az államtól kapnak.

Mi lesz a jövő? Mi lesz itt mondjuk karácsonykor? Lesz még egyáltalán karácsony? Vagy, ahogy Délvidéken láttuk, lassan itt is arab falvak és gettók állnak majd?

– Nagyon remélem, hogy az idei karácsony még karácsony lesz. Előbb vagy utóbb azonban hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a mi karácsonyunk nagyon sok itt meghonosodott vallásnak szúrja a szemét. Az egyik oldalról teljesen elfogadhatatlannak tartják, a másik oldalról pedig azt mondják, hogy bohócság az egész, mert hülyeséget ünneplünk, és különben is pogány gyökerei vannak. Én azt mondom, ez az európai kultúrkörhöz tartozik. Aki pedig idejön menekültként, az igenis fogadja el, hogy milyen országba jött, hogy itt a vallásos emberek nagy része keresztény, és a keresztények egyik legnagyobb ünnepe a húsvét mellett a karácsony.

Tudja-e kezelni a jelenlegi és a várható helyzetet a rendőrség, a TEK és a honvédség?

– Még kezelhető a helyzet, de nem biztos, hogy ha jövőre ugyanennél az asztalnál ülünk, ugyanezt mondom. Napról napra eszkalálódik a probléma. A migránsok számából adódóan előbb vagy utóbb kezelhetetlenné válik, irányíthatatlan lesz a helyzet, különösen, ha elkezdődnek a visszatoloncolások. Pillanatnyilag egy jó jogszabályi háttérrel, jól felszerelt rendőrséggel, a TEK embereivel és adott esetben a honvédség segítségével (műszaki- illetve technikai zár telepítése), közös erővel még megfékezhető a nagyobb baj. A legpozitívabb az lenne, ha a profi határőrséget, a régi, jól képzett határőröket visszaállítanák, legalábbis az érintett, nem uniós tagállamokkal közös határszakaszon.

(Betyársereg, agyfaszom.blogspot.hu, Fotók: Moncsi)

spot_img
spot_img

Kapcsolódó cikkeink

Friss cikkeink