Lassan elülnek a Légió Hungária október 23-i fellépésével kapcsolatos hullámok. Emlékezetes, hogy a légiósok ezen a napon a Fővárosban napközben tiszteletüket tették az Auróra nevű szélsőbalos/anarchista/vadliberális klubnál, este pedig egy igen erőteljes vonulással hívták fel magukra a figyelmet.
A balliberális sajtó meg is fújta a vészjelző harsonákat annak rendje és módja szerint. Az Aurórának helyet adó nyolcadik kerület újdonsült polgármestere, a hírhedt Klub Rádió korábbi műsorvezetője, Pikó András pillanatokon belül a helyszínen termett, kis túlzással, az utolsó légiósokkal még össze is futhatott volna, annyira sietett. A kerületi rendőrkapitánnyal közösen “helyszíneltek”, majd jól fel is háborodott Pikó. A balliberális médiagépezet azonnal világgá kürtölte a “támadás” hírét, amely a hírek szerint abból állt, hogy egy szivárványszínű zászlót felgyújtottak, valamint stencileket fújtak az épületre. Valljuk be őszintén, ha mindez igaz, akkor sem indokolná ezt az iszonyatos ricsajt, amit csaptak körülötte a liberálisok. Hiszen az olyan, a közösségi média láthatatlan cenzorai által üstökösként szárnyaltatott gigafelületek, mint az Index, vagy a 444.hu is címlapon foglalkoztak a dologgal napokig, hogy a régi, jól bevált antimagyar újságokról/tv-kről/rádiókról/portálokról ne is beszéljünk. A történet az országhatároknál sem állt meg, a balliberális nemzetközi hálózat alaposan megfuttatta, a szépen-lassan népmesei elemekkel gazdagodó történetet, a legkülönbözőbb külföldi felületeken is. Sőt odáig fújták a lufit, hogy két washingtoni kongresszusi képviselő is megszólalt az ügyben, és természetesen az izraeli nagykövetség is szólásra emelkedett.
Persze kétségtelen, hogy azért is hathatott olyan erővel az ellenérdekelt félre a légiósok akciója, mert a nemzeti oldal az elmúlt évtizedben béna kacsaként szemlélte a mellette elrohanó eseményeket, esetleg a pártpolitikusok által elé dobott alamizsnán rágódva vegetált. Úgy tűnik ennek a korszaknak vége, most mutatkozik némi esély arra, hogy ismét a maga útját járja ez a közeg. Ez azonban még mindig kevésnek tűnik a hihetetlen mértékű felháborodáshoz.
Egy szuperhatalom az Auróra mellett
Különösen nem indokolta volna azt, hogy az Auróra közösségi központ (pontosabban: felforgató elemek drogtanyája) és a Háttér Társaság és a Budapest Pride vezetőivel tárgyalt pénteken az Egyesült Államok budapesti nagykövete, David Cornstein és Marc Dillard követtanácsos. Schönberger Ádámmal, Dombos Tamással, és Radványi Viktóriával azért találkozott a nagykövet, hogy “megismerkedjenek azzal a fontos munkával, amelyet a magyarországi LMBT közösség és a civil társadalom támogatása érdekében végeznek.” Mint utóbb kiderült ez a találkozó már hetekkel korábban le volt szervezve. Vagyis egy romos drogtanya, és a benne működő különböző deviáns egyletek vezetői, a ma a világon egyedül létező szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok legmagasabb szintű hazai képviselőjével egyeztetnek, és még csak nem is a háttérben, hanem ország-világ elé tárva szívélyes kapcsolatukat! A diplomáciában mindennek jelentősége van. Egy olyan méretű és jelentőségű képviselet esetében, mint az USA magyarországi nagykövetsége, napi szinten találkozók tucatjait bonyolítják le politika, gazdasági, kulturális témákkal kapcsolatban. Ezek a találkozók a nagykövetség állományának különböző szintjein kerülnek megrendezésre, és hol a nyilvánosság kizárásával, hol az elé tárva rendezik meg őket. Az, amikor egy találkozó a nyilvánosság előtt, és a legmagasabb szinten kerül megrendezésre (mint az Auróra esetében) egyértelmű jelzése annak, hogy az USA-nak rendkívül fontos az ügy, vagy annak a képviselői.
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mégis miért ilyen fontos az Amerikai Egyesült Államoknak ez az egész, hiszen, ha valaki veszi a fáradtságot, hogy elsétáljon az Aurórához, akkor mindössze egy meglehetősen romos, gusztustalan saroképületet lát maga előtt, amiben nem kevésbé romos és gusztustalan alakok járkálnak fel-alá.
A kultúra megszállása stratégiai pont
Amikor a történet ezen pontjához érkezünk el, akkor szükségszerűen mélyebbre kell ásnunk az eddigieknél, hogy a megfelelő válaszokhoz jussunk el. Bizonyára ennek az oldalnak nincs olyan olvasója, aki előtt ne lenne világos tény, hogy a Magyarországon 1989-ben lezajlott, rendszerváltásnak nevezett folyamat egyik eredményeként, a korábbi szovjet érdekszférából átkerültünk az amerikai érdekszférába. Számtalan dolgot hozott ez magával, egyebek mellett át kellett kalibrálni a politikai, ideológiai iránytűt is, amely Magyarországot irányban tartja. Hozzánk a demokrácia, és annak csodálatos vívmányai nem bombákkal, robotrepülőgépekkel, anyahajókkal érkezett el, mint a Közel-Keleten szokás, hanem egy csendes megszállással, mely során a legfontosabb gazdasági pozíciók mellett megszállták a politikai és a kultúra stratégia pontjait is. A szomorú az egészben, hogy ehhez egyébként a magyar társadalom túlnyomó többsége boldogan asszisztált, bár kétségtelen, hogy ott munkáltak a közel negyven éves kommunista időszak friss élményei, valamint kevesen sejthették, hogy pontosan hová is fog kifutni ez az egész történet. A sztori másik furcsasága, hogy azok, akik a korábbi megszállók lelkes kiszolgálói voltak, pillanatok alatt “vették fel az új ritmust” és váltak az új gazdák lelkes vazallusaivá. Bár a kultúra megszállására irányult a legkevesebb figyelem, hiszen ennek eredményei és folyományai nem tapasztalhatók a napi, anyagi valóságban, mégis rendkívül fontos stratégiai pont ez is, hiszen ez által lehet az emberek agyát és lelkét irányítani, márpedig, akinek az agyát és a lelkét irányítják, az kitűnő fogyasztóvá válik, aki nem tesz fel kellemetlen kérdéseket, nem lázadozik.
Ha visszaugrunk a jelen eseményeihez, akkor a fentiek fényében nyer értelmet az USA nagykövetének és az Auróra klub vezetésének a találkozója. Az Auróra klubra úgy kell tekintenünk, mint a természetellenes, deviáns folyamatok egyik hazai szélsőpontjára. Feladata, hogy minél inkább szélsőségesen deviáns álláspontot alakítson ki, hogy mindig egyre szélsőségesebb irányba mozogjon, hiszen, ezzel a mozgással a középpontot is egyre inkább a saját irányába tudja húzni. Ezért van jelentősége annak, hogy folyamatosan zajlanak a különböző deviánsképzések az Aurórán belül, hogy különböző felforgató csoportoknak adnak otthont, ezért nevezhetjük teljesen jogosan egyfajta kiképzőbázisnak ideológiai értelemben. Önmagában az Auróra klub csak egy romos drogtanya lenne, de az USA nagykövetség védelme (és a különböző felforgató hálózatok dotációja) alatt működve a kulturális tér megszállásának az egyik rendkívül fontos sarokpontja, amely irányokat jelöl ki.
A kormány erőtlen kultúrharca
Itt kell megemlíteni, hogy nem véletlenül kóstolgatta a Fidesz-kormány is az Aurórát, különböző köztörvényes okokra hivatkozva (ilyenekből bőven akad!). Annak az erőtlen, és sajnos legtöbbször kizárólag a pártérdekek mentén zajló kultúrharcnak a része volt ez, amit félgőzzel próbálnak folytatni, sajnos inkább kevesebb, mint több eredménnyel. Ennek jó példája, hogy bár az október 23-i eseményekkel kapcsolatban a kormány-közeli média szinte teljes csendben maradt, de akadt egy-két másodvonalas publicistájuk, aki képes volt védelmébe venni az Aurórát.
Egyébként kiváló példa arra, hogy minden mindennel összefügg, hogy korábban a Fideszes vezetésű józsefvárosi önkormányzat próbálta bezáratni az Aurórát, de nem járt sikerrel. Ám – egyebek mellett – a Fidesz által félgőzzel, míg a balliberális oldalról totális erőbedobással folytatott kultúrharc eredményeként, balliberális áttörést hozó önkormányzati választások után a józsefvárosi vezetést most a fentebb említett Pikó András foglalhatta el, így aztán öt évig biztosan nem kell tartani önkormányzati vegzatúrától (sem) az Aurórának.
Egy idevágó külföldi tapasztalat
Talán messzinek fog hatni a következő ugrás, de fontos. Közismert az elmúlt évek eseményeiből, hogy Ukrajnában miután a Majdanon, többnyire szélsőjobbos erők, szó szerint a vérüket adva kergették el országuk korábbi oroszbarát, tehetségtelen és velejéig korrupt vezetését, egy nyugat-barát kormányhoz került az irányítás. Az már kevésbé közismert, hogy az új vezetés (és a mögötte álló nemzetközi erők) először is hagyták kivérezni a nacionalistákat a keleti-ukrajnai fronton, majd elkezdték elfoglalni az ország stratégiai pontjait, nem mellesleg a kultúra területét is.
Ma már Kijevben is nagylétszámú deviáns-parádét tartanak, egyre-másra nyílnak az Aurórához hasonló klubok, és gőzerővel kezdődött meg az agymosás. A meglehetősen keserű hab a tortán, hogy a vezetés egy dologban folytatta elődjei hagyományait: a korrupcióban. A folyamat tehát mindenhol hasonló végeredménnyel játszódik le, hol kevesebb, hol több véráldozattal.
Konklúzió
A végkövetkeztetés tehát egyszerű: a Légió Hungária október 23-i akciója önmagán túlmutató jelentőségű volt. Akiben még megmaradt a képesség, hogy a napi médiaszuggesztión túl- és átlásson, az láthatta, hogy amikor a légiósok egy apró követ dobtak az állóvízbe, egy pillanatra kirajzolódtak azok az erővonalak, amelyek a mindennapjainkat irányítják. Ezeknek az erővonalaknak a meglétét szokták az összeesküvés-elméletnek nyilvánítani a balliberális médiában…
Ivan – /Világnézet/ – N.Z. –
