Úgy tűnik, tovább sodródunk a harmadik világháború felé. Macron az istennek sem akar a bőrébe férni, és a példája ragadós. Egy bolond százat csinál. Az amerikaiakat és a briteket nem kell sokat győzködnie. Rájuk mindig lehet számítani, ha egy kiadós európai vérfürdő kivitelezéséről van szó. De Gaulle tábornok foroghat a sírjában, hogy ilyen elfajzott utódoknak adott kibontakozási lehetőséget az általa megteremtett elnöki köztársaság keretében.
Ha tényleg kirobban a harmadik világháború, akkor legalább legyünk tisztában vele, hogy kinek a hibájából eszkalálódott a helyzet idáig. Nem mintha bármi jelentősége lenne a végeredmény tekintetében. Ukrajna a 90-es évek végén a csecsenföldi háborúban oroszokat gyilkolt, de Oroszország eltűrte és nem válaszolt. Aztán Ukrajna drónokkal támadta az orosz békefenntartókat a Dnyeszteren túl, de Oroszország nem válaszolt, pedig a legális békefenntartók elleni támadás háborús cselekménynek minősül. Aztán Ukrajna hagyta, hogy amerikai B–52-esek repüljenek rendszeresen az orosz határ közelében Oroszország elleni atomtámadást szimulálva, de Oroszország nem válaszolt. Aztán kiderült, hogy 12 amerikai kémközpontot telepítettek az orosz határon, de Oroszország nem reagált. Aztán a többnyire orosz érzelmű ukrajnai területeken elkezdték tiltani az orosz nyelv használatát, de Oroszország nem reagált. Aztán az USA által szervezett puccs elűzte a demokratikusan megválasztott elnököt Kijevben, és az orosz medve továbbra sem reagált, de elkezdett mozogni. Aztán elkezdték gyilkolni az oroszokat, mert nem hajoltak meg egy csapat Majdan-zsoldos előtt, és Oroszország a Minszk-I és Minszk-II békemegállapodásokkal válaszolt, amelyeket az ukránok megszegtek. Aztán az ukrajnai orosz köztársaságok bombázása a tízszeresére fokozódott, miközben Ukrajna védelmi vonalakat épített és állig felfegyverkezett, mert tudta, hogy a törvénytelen tettei háborúhoz vezetnek, és Oroszország csak ezután válaszolt.
Mindeközben a háború során megsemmisült rengeteg harckocsi miatt Ukrajnát immár „tanktemetőnek” nevezik. Egy amerikai M1 Abrams „szupertankot” például egy veterán T–72 szovjet tank lőtt ki egyetlen lövéssel. Az Abramsek nagy becsben állnak az amerikai hadvezetés körében, mert 20 éven át győztes csatákat vívtak a kecskepásztorok ellen, sivatagi környezetben. Oroszország azonban nem Irak vagy Afganisztán, ahol az amerikaiak többnyire civilek ellen harcoltak. Abdul ellen harcolni nem ugyanaz, mint Iván ellen harcolni. Ez egy egészen más szint. Az eredmény: egy tank a szovjet érából megsemmisítette Hollywood legjobb tankját. Nem csoda, hogy Ukrajna a készlet maradékát sürgősen kivonta a frontvonalról. (Ukraine pulls US-provided Abrams tanks from the front lines over Russian drone threats, apnews.com, 2024. 04. 26.) Így legalább az oroszok majd restaurálás nélkül szerepeltethetik őket abban a háborús nagyjátékfilmben, amelyet Ukrajna legyőzése után fognak leforgatni.
Az oroszokkal mindig ez volt a helyzet. Nekik nincsenek drasztikusan túlárazott szofisztikált gagyijaik, mint amilyeneket az amerikaiak sóznak rá a balekokra, nekik rusztikus fegyvereik vannak, de azok működnek. A hadiiparukat ugyanerre a mintára tervezték, vagyis a háborúra, nem pedig a nemzetközi fegyverkiállításokra, és a nyugati országokkal ellentétben ők megőrizték a tömeggyártási ipari kapacitásukat. Ebben a háborúban a NATO-katonák is meghalnának, és a nyugati közvélemény semmiképpen sem tudná elviselni a tízezres nagyságrendű veszteségeket. A háború csak addig oké számára, amíg ukránok és oroszok halnak meg benne. Jelenlegi állapotában az USA képtelen igazi háborúkat vívni, és ez többé-kevésbé minden csatlósára igaz.
Miután Biden engedélyezte Ukrajnának amerikai fegyverek oroszországi célpontok elleni bevetését, a Kreml „ellenséges” államnak nyilvánította az USA-t – a történelemben először. (Russia declares US as „enemy” state for first time in diplomatic history amid deteriorating ties over Ukraine, india.com, 2024. 06. 07.) Ez logikus lépés volt azt követően, hogy az Ukrajnának nyújtott nyugati katonai támogatásra válaszul Dmitrij Medvegyev bejelentette, hogy Oroszország ezentúl fegyvereket fog szállítani mindazoknak, akik „Pindusztán (az orosz szlengben Amerika neve, kb. Buziföld) és cimboráik ellenségeinek tekintik magukat, függetlenül a politikai irányultságuktól és a nemzetközi elismertségüktől. Az ellenségük az USA, ők tehát a barátaink.” (Twitter, 2024. 06. 06.) Valójában kész csoda, hogy az oroszok eddig is ilyen visszafogottak voltak e tekintetben, hiszen Afganisztán miatt is bőven volt törlesztenivalójuk még a szovjet beavatkozás időszakából, amikor az afgán ellenállók amerikai fegyverekkel és a CIA támogatásával harcoltak ellenük és okoztak nekik tetemes veszteségeket. Úgy tűnik, végre megértették, hogy az amerikaiakkal szemben nincs helye lovagiasságnak, és ahogyan Medvegyev fogalmazott, „örülni fogunk, ha a mi fegyvereinkkel (mások) sikeres csapásokat mérnek közös ellenségeinkre”. (A húszik kezdhetik dörzsölni a tenyerüket.) A szentpétervári gazdasági fórumon maga Putyin figyelmeztette Európát arra, hogy „védtelen” az orosz fegyverekkel szemben, mert Oroszország „sokkal több taktikai atomfegyverrel rendelkezik, mint amennyi az európai földrészen van, még ha az amerikaiak be is hozzák az övéiket”, ráadásul pedig Európának nincs meg az ezek kivédéséhez szükséges „fejlett korai jelzőrendszere” sem. (Confident Putin warns Europe is „defenceless”, bbc.com, 2024. 06. 07.)
Idén június 6-án volt az angolszászok normandiai partraszállásának 80. évfordulója, és az akkori szövetséges hatalmakat most nem sok választja el attól, hogy egymás torkának essenek. A történelem szardonikus fintora, hogy az új világrend, amelyet a Harmadik Birodalom romjaira alapoztak és örökre szólónak terveztek, immár a szemünk előtt omlik össze, menthetetlenül. Romokra ugyanis nem tanácsos tartósan építkezni.
Gazdag István – Demokrata
