Több hónapja már, hogy a szenilis Joe Biden átvette a stafétabotot az Egyesült Államok felett, a hírek pedig ennek megfelelően érkeznek a „sikeresebbnél sikeresebb” demokrata kezdeményezésekről és rendelkezésekről. Noha az előző elnök, Donald Trump szerint Biden „tönkreteszi Amerikát”, nyilvánvalóan a problémák nem most, egyik percről a másikra kezdődtek. Ez a tönkretétel, ha úgy tetszik, évtizedekre nyúlik vissza, amelyen Trump – egy átlag amerikai szemével – elképzelhető, hogy lassított ugyan, de az erodálódást persze nem állította meg. Biden alatt ezek a folyamatok igazából csak felgyorsulnak, amely, hogy jó-e vagy rossz (mármint maga a felgyorsulás), nézőpont kérdése. A háttérhatalmak drótján rángatott öregember azonban láthatóan nem kizárólag belföldön rombol.
Természetesen égvilágon semmi meglepő nincs azon, hogy az Izraellel való viszony töretlenül szárnyal. Az Egyesült Államok mindenkori elnöke és kormánya, sőt, igazából az egész politikai rendszer lelkes hűbérese Izraelnek, ez pedig a jelenlegi, kétpólusú, egészen pontosan egypólusú játékszabályokkal egészen biztosan nem fog megváltozni. Szíria folyamatos bombázása tovább folytatódik, éppúgy mint politikai elszigetelése, illetőleg ezt a tervszerű politikai ellehetetlenítést látjuk Irán esetében is. Trump öröksége, az Ábrahám-egyezmény is „köszöni szépen, nagyon jól van”, Izrael és az arab világ aláírói továbbra is közelednek egymáshoz. A közel-keleti geopolitika tehát vajmi keveset változott, ami persze törvényszerű volt.
Hazánk esetében a Biden-adminisztráció még nem különösebben éreztette hatását, ellenben ami inkább aggasztó, az az amerikai elnök mentális állapota és a többször megütközést keltő kijelentései. Ennek persze van vicces oldala, mint például amikor fogalma nem volt, hogy hívták az általa kinevezett néger Pentagon-vezetőt, és van kevésbé vicces, mint amikor indokolatlan, provokatív üzeneteket küldözget egy másik nagyhatalom vezetőjének. Az efféle üzengetések – főleg ilyen szintű vezetőktől – egyáltalán nem megszokottak, és rendkívül káros irányba is terelhetik a világpolitikát. Azt, hogy Biden már ennyire le van épülve szellemileg, hogy nem érzi a szavak súlyát és a mögötte álló felelősséget, vagy a háttérből tanácsolják neki, hogy viselkedjen így, egyelőre nem lehet megmondani, de maradjunk annyiban, hogy elég tragikomikus lenne, ha a harmadik világháborút végül egy, a „deep state” által előretolt szenilis öregember robbantaná ki pár keresetlen szóval. Ez természetesen enyhe túlzás, egy világméretű háborúhoz ehhez azért több kell, de az üzengetésekben kimerülő feszültség élesen tapintható, a Biden nevű báb számára pedig nem csak a mikrofon az egyetlen dolog, amihez hozzáfér.
Érdemes megfigyelni azt is, hogy Biden elnöksége óta mintha a BLM-mozgalom is kissé elcsendesedni látszana. Mióta az általuk gyűlölt Trumpot eltávolították, azóta valahogy nincsen minden második nap egy nagyszabású tüntetés (értsd: törés-zúzás) vagy szobordöntögetés. Ennek az akkori, Trump-ellenes, felfokozott hangulat elsüppedése mellett nyilván az az indoka, hogy a Black Lives Matter mint „utcai mozgalom” követelései intézményesültek a nagypolitika szintjén. A néger-lobbi (és minden más ártalmas lobbi egyaránt) most feszült figyelemmel vár, mik azok, amelyek programjukból megvalósulnak az elkövetkezendő pár évben. Ha Biden „jól vizsgázik”, akár még egy ciklust kihúzhat, ha addig meg nem roggyan teljesen, ha pedig nem annyira teljesít megfelelően, akkor színre léphet Kamala Harris, vagy egy még fel nem fedezett új üdvöske.
Az Egyesült Államok tehát azok irányítása alatt áll, akik első kézből vezérlik a szuperhatalom végső átalakulását. Az eddigi nyílt hangoskodást felváltotta egy zártabb, csendesebb építkezés (a mi szemszögünkből züllesztés), ahol az Equality Act-törvénycsomaghoz hasonló boszorkányságok fognak tömegével napvilágot látni. S, ha egyszer ezek bebetonozódnak, békés úton vajmi kevés esély van rá, hogy valaha sikerül őket eltávolítani.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
